Berecz Edgár: Egy szakács naplója (5)

Ötödik nap

Erdővidék egy baróti rocker volt, aki az első két nap nem evett semmit, csak folyékony kenyeret. Amikor két sör között egy kicsit megszusszanhatott, máris ordította, hogy Erdővidék!!!! Erdővidék az én hazám… Az ötödik nap egyre ritkább és halkabb lett az Erdővidék! Erdővidék kezdett egyre gyászosabban kinézni, már a kabátja és a pólója is odalett. Gondolom, beváltotta sörre.

Amikor nem traktáltam ingyen zsíros kenyérrel, enyhén becsípett, szép, fiatal, csinos, tiszta, de az élet dolgaiban teljesen tapasztalatlan, egyébként tökhülye és mosottagyú fiatal fruskák vették neki a kegyelem-hotdogokat. Hogy mit kerestek itt ebben a züllött, gatyábapisálós, egymásnyakábahányós, szakadt és piszkos férfibandában ezek a fiatal csajszik, azt ma sem tudom. Talán ugyanazt,amit a seggrészeg magyar földbirtokosok a cigányputrik belsejében, a szurtos takaró alatt, a tüzesvérű rimalányok cubókjai között.

Mondani sem kell, hogy a társammal minden éjjel talpon voltunk. A gyapjasok éjjel sorba álltak zsíroskenyérért, több zsíros kenyeret adtunk el, mint kolbászt vagy gulyást. Kérdezték a gyapjasok:

– Mija, há megint ti vagytok?
– Nem megint, még mindig! – válaszoltuk.

Amikor már jó hosszú volt a sor a miccs-sütő előtt, odajött két alak, akikről már messziről lerítt, hogy táposok.
– Gecire éhes vagyok!- mondta az egyik.
– Csak ilyen kis geci kolbászok vannak? – kérdezte a másik és a miccsre mutatott.
– Aggyál má nekem, ebből a kis gecikből akkor – állt be mindenki elé az előző.
– Tessék beállni a sorba, mert itt még sokan várakoznak! – mérgelődtem fel -, s ha olyan gecire éhes vagy, van jó nagy marhakolbászunk, amúgy hentesmelegen! De azt már a sátor mögött osztjuk!

Mert jó nagy marhák vagyunk, hogy itt áztatjuk magunkat az esőben, bokáig sárban sütjük a sok finom ételt, hogy aztán egy kicsivel később mind kihányjátok a mezőre!

(Folytatjuk)

Korábbiak:

Negyedik nap

Harmadik nap

Második nap

Első nap

2010. október 1.