Brit költők József Attilával párbeszédben

Külön figyelmet érdemel a szóban forgó internetes füzetben George Gomori József Attila – angol fordításban című jegyzete, amely adatolásának pontosságával akár forrásértékű összefoglalónak is beválna:

Számos (brit) költő fordított József Attilától a múltban. Az első komolyabb kísérlet Arthur Koestler nevéhez fűződik, aki József Attila barátja volt, s gyakran sakkoztak egy kávéházban, ha Budapesten járt. Ő kérte meg Laurie Lee-t, fordítaná le József Attila néhány versét, s ezeket aztán beillesztette 1952-ben publikált önéletrajzának második kötetébe. Ámde a feladat – József Attila (valamint más modern magyar költők) művészetét közelebb hozni a szélesebb angol közönséghez – a következő generációra maradt, amelyhez magamat is számítom, egyike lévén azoknak, akik az 1956-os forradalom után elhagyták Magyarországot.
Az ’50-es évek végén Vernon Watkins velszi költőt »mozgósítottam« fordító gyanánt. Watkins nem beszélt magyarul, de az én nyers verzióimmal és Neville Mastermann kollégája segítségével, aki ismerte a magyar nyelvet, két fordítást is elkészített, ezek egyike volt a Thomas Mann üdvözlése kitűnő adaptációja, ami megjelent a Times irodalmi mellékletében, majd az általam és George Szirtes által szerkesztett The Colonnade of Teeth (Fogak oszlopsora) című antológiában. A továbbiakban a költőre az ismertebb Attila keresztnévvel fogok utalni a József vezetéknév helyett.
A ’70-es évek elején a Carcanet Press felajánlotta, hogy megjelenteti József Attila verseinek John Batki által lefordított angol nyelvű kötetét. Elküldték nekem a fordításokat, mondanék róluk véleményt. Segítettem kiválasztani azokat a darabokat, melyekről úgy éreztem, hogy az angol közönségnek a leginkább képesek voltak közvetíteni Attila szellemét, majd bevezetőt is írtam a könyvhöz, amely 1973-ban jelent meg Selected Poems and Texts (Válogatott versek és szövegek) címen. Ezt követte néhány recenzió, amelyek szerint – az én véleményemmel összhangban – a fordítások megfelelőek, de nem igazán kiemelkedőek.
1997-ben a budapesti Corvina kiadó és az amerikai Oberlin College Press közzétették Bátki fordításainak egy bővített változatát Winter Night (Téli éjszaka) címen.
Attila költészetének legavatottabb tolmácsolója egy skót, Eswin Morgan. Sok nyelvből fordított, de úgy vélem, Attila mindig is az egyik kedvence volt, ahogy ezt Sixty Poems (60 vers) című kötete is mutatja, amelyet teljes egészében Attila költészetének szentelt. Főleg az ő fordításait válogattuk be George Szirtessel a modern magyar költészet már említett antológiájába (The Colonnade of Teeth). Amikor rámutattam kisebb félrefordításaira a máskülönben briliáns Óda-tolmácsolásban, szó nélkül nyugtázta.
A számos fordító közül szeretnék kettőt külön is megemlíteni, név szerint Peter Zollmant Angliából, valamint Thomas Kabdebót Írországból, utóbbi elsőként életrajzot is írt Attiláról angol nyelven…
Ami az Egyesült Államokat illeti, az óceán túlsó partján Peter Hargitai fordította Attila verseit, aki 1956-ban fiatalemberként érkezett az Államokba. Amolyan szabad verziókat készített, főleg József Attila korai verseiből. A továbbiakban Zsuzsa Ozsvath, aki magyar és maga is költő, valamint Frederick Turner mint társfordító elkészítettek néhány csodálatraméltó változatot tengerentúli szóhasználattal, habár Tuner származására nézve angol.
Szeretnék még egy nevet megemlíteni, a Lucas Myersét. Myers magyar származású feleségével együtt néhány rendkivül szép fordítást készített, ezek be is kerültek a New Hungarian Quarterly-be (negyedévente megjelenő kiadvány). Különben Myers hívta fel József Attila költészetére Ted Hughes figyelmét, aki aztán írt egy kis verset Attiláról, bár sajnos sosem fordított tőle. Nemcsak neki nem sikerült ez – hanem pl. W. H. Audennek sem, aki fiatal korában maga is szocialista volt.

A ’60-as évek elején egyetemista voltam Oxfordban, ahol Auden volt a verstan professzora. Felnéztem rá, és megmutattam neki néhány nyers József Attila-fordításomat. Csak kétszer találkoztunk: egyszer, amikor odaadtam neki a versek fordítását, majd amikor visszaadta nekem azokat. Úgy tűnik, József Attila nem az ő világa volt. Milyen veszteség ez nekünk!
József Attila egyike azon költőknek, akik a legközelebb állnak a szívemhez. A mi nemzedékünk az ő versein nőtt fel, először leginkább a magánéletéhez kapcsolódó verseket élveztük (pl. Mama), míg később elkezdtük csodálni szürrealisztikus képzeletvilágát és kíméletlen verbális pontosságát.
Néhány verse valóságos univerzális sóhaja az emberiségnek, mint például az olyan remekművek, mint az Óda vagy a Kései sirató, így mindketten helyet kaptak jelen antológiában. Mindazonáltal számomra az egyik legfontosabb költeménye a politikai indíttatású Levegőt!, amelyet a ’30-as években írt az álparlamentáris és mélyen antidemokratikus Horthy-rendszer ellen. Ezt a verset számosan lefordították, pl., Matthew Zion amerikai költő és jómagam, ezek megtalálhatók a New Writing of Eastern Europe, Quadrangle Books, Chicago, 1968 kiadványokban.
Visszatérve 1956-hoz: negyedéves magyar–lengyel szakos egyetemista voltam a budapesti egyetemen, és részt vettem a hallgatók október 23-i menetének megszervezésében, ami hamarosan forradalommá nőtte ki magát. Néhány nappal később az Egyetemi Forradalmi Bizottság kinevezett az Egyetemi Ifjúság című hetilap szerkesztőjévé, ami a forradalom alatt naponta jelent meg. Javaslatomra a Levegőt! című vers két lelkesítő sora lett az újság mottója: „Jöjj el,szabadság! Te szülj nekem rendet!” Örömmel tölt el a tudat, hogy József Attila, aki oly sokat jelentett a mi nemzedékünknek, annyi brit költőt ihletett meg antológiánk számára.
Fordította Albert Csilla

(Folytatjuk)

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Előzmények: 1. rész;  2. rész; 3. rész;