AZ ÁLLATKERTBEN
(Szerdán délután)

A következő nap Edmond nem csak ebéddel várta házigazdáját, hanem még a ház mögötti kertet is rendbetette a bódéban talált szerszámokkal. Igaz, hogy egy pár ismeretlen, gyomnövénynek vélt virágot is kipusztított, de fő, hogy a kert tiszta lett. Aztán hazajött Kovács, megebédeltek, egyet ostábláztak, majd Kovács felvetette, mi lenne, ha elmennének az állatkertbe.

Az elhatározást tett követte, autóba pattantak és irány Heidelberg. A heidelbergi zoo mint Németország egyik legjobb állatkertje, sok látnivalóval kecsegtette a turistát és a belföldi lakost egyaránt. Főleg az a történet érdekelte Edmondot, amikor egyszer ismeretlen tettesek babakocsival elloptak egy óriásteknőst.

Edmondnak sikerült bemásznia a zebrához és Kovács nagy rémületére megpróbált lovagolni rajta, de a zebra levetette. A balesetek itt még nem értek véget, mert a tigris megszemlélésekor a nagymacska kidugta a hátsófelét és megöntözte a kabátját, erre nagyon felmérgelődött, de hát egy tigrissel nem húzhatott karmot. A tigrispisis eset miatt egy kicsit lelombozódott ugyan, de csakhamar felvidult, amikor a gorilla ketrece előtt a diákok által felheccelt óriásmajom a tenyerébe csinált, majd megszagolta a csinálmányt, elmordult és a mannát bedobta a vasárnapiasan öltözött látogatók közé. A váratlanul érkező lövedék szétugrasztotta a diákokat és telibe kapott egy pipájával bajmolódó öregurat. Az öregúr balesete mellett eltörpült a tigris bosszúja, így Edmond már nem sajnálta annyira az új kabátját amit Kovácstól kapott. A várba az időközben eleredt eső miatt már nem volt érdemes felmenni, ezért hazamentek.

AZ ÉTTEREMBEN
(Csütörtökön este)

Reggel korán Edmond elment a Kovács lakásához közeli zöldövezetbe bodzát, hársfavirágot és csalánt gyűjteni, aztán ebédet főzött és amíg Kovács hazajött, megnézte a házigazda videóit. Aránylag jól boldogult, csak egyetlen film csípte be magát.

Ebéd után Kovács lefeküdt aludni, Edmond elment gyűjtögetni az utcáról, este pedig vacsorázni mentek egy étterembe. Az esemény tiszteletére Edmond kiöltözött, felvette régi divatú öltönyét és ócska félcipőjét. Az ing gallérját jól kihajtotta, hogy láthatóvá tegye a nyakában fityegő Mercedes csillagot.

Edmond azonnal flekkent vagy bécsi szeletet akart rendelni szalmakrumplival, de Kovács leintette. Ehelyett inkább beneveztek a svédasztalra. Edmond azelőtt a svédasztalnak hírét sem hallotta, s amíg Kovács elment telefonálni, csak várta a pincért az ételekkel, de nem jött senki. Éppen meg akarta verni az asztalt, amikor felbukkant Kovács és intett, hogy jöjjön vele. A szomszéd teremben felállított svédasztal láttán Edmondnak szeme-szája tátva maradt és megkérdezte Kovácsot, biztos, hogy jó helyre jöttek és nem egy lakodalomba? De aztán észbekapott, s látva hogy a vendégek szabadon szedegetnek, iszonyatosan megpakolta a tányérját. Salátát, kolbászt, sültcsirkét, krumplit, malacpecsenyét, halat, süteményt, gyümölcsöt, szóval mindent összeevett annyira, hogy Kovács már kezdett szégyenkezni, ugyanis nemcsak a pincérek, hanem a vendégek is felfigyeltek az Edmond előtt álló üres tányérrakásra.

Fizetés után Kovács megkérdezte:
– Finom volt a vacsora Edmond?
– Igen, jólesett – válaszolta -, de a sajt romlott volt és a fekete aprószemű desszertnek átkozottul halíze volt. Jó lenne még egy miccset bekapni sörrel, hogy mossuk le a rosszízét…

És visszafordult, mint aki lakodalomban van, majd még egy szalvétába süteményt csomagolt magának. Kovács nem szólt semmit, csak megvakarta a fejét és ezzel hazamentek.

(Folytatjuk)

Korábban:

A székely paraszt Németországban (6)

A székely paraszt Németországban (5)

A székely paraszt Németországban (4)

A székely paraszt Németországban (3)

A székely paraszt Németországban (2)

A székely paraszt Németországban (1)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ