(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között)

Később:

A kiküldetését mindenki teljesítette, több-kevesebb sikerrel. Az első és második expedíció a tábortűznél megtalálta egymást. A szesz-beszerzők hosszas menetelés után megérkeztek Jabalcsára. A falu teljesen kihalt volt, még macska sem lapult a falak mentén, s a kutyák, mint a harangok nagycsütörtökön, némák voltak, vagy elmentek Rómába. Hogy a fura csapatot sanda szemek figyelték, azt csak az árulta el, hogy, néha-néha halkan becsapódott egy-egy kapu. Mivel nem volt, aki útba igazítsa őket, egyenesen a parókiára mentek, a jabalcsai pápa nagy rémületére, mert az nem tudta, milyen nyelven beszélnek. De szerencsére Mr. Pomján használni kezdte a „nemzetállam” nyelvét, és az amúgy katolikus pápa megértette, hogy a Babba Mária lábától pottyantak oda a szeszkazánok. Az is kiderült, hogy Jabalcsa távolról sem román falu, hanem krassován, ami valami horvátféleség, igazából katolikus hitre térített bogumilok, vagy bolgárok. Mindenképpen délszlávok, akik a XIV. és XV. század folyamán a törökök elől menekülve, hol is telepedhettek volna le? Hát éppen itt, az egyesek szerint annyira intoleráns, idegengyűlölő Magyarországon! S, hogy mostanáig fennmaradtak, élnek és virágoznak, szembe megy a rólunk terjesztett rosszindulatú pletykákkal. Ideje volna már ennek is egyszer s mindenkorra véget vetni.
A végén vettek a helyi pápától 8 liter kemény szilvapálinkát, többre nem volt pénzük. Ezt is közadakozásból gyűjtötték össze indulás előtt. És elindultak visszafelé. A Nap nem akarta alábbhagyni a tüzelést, és teljesen el akarta tüntetni a lezúdult záporok nyomát. A beszerző csapat egyre szomjasabb lett, de ez olyan vidék, ahol nem terem minden bokorban borvíz! És elkezdték szomjukat oltani a pálinkával! Ha ló nincs, szamár is jó – gondolták! A drága nedű egyre fogyott, és amire a holdvilágnál megérkeztek a táborba, már csak egy liter maradt. Tántorogva huppantak le az üst mellé, és egyszerre kezdte kanalazni mindenki a fuszulykalevest. Olyan kavarodás támadt, mint amikor a malacok taszigálják ki egymást a vályúból! Aki nem volt teljesen elázva, az elővette bádog tányérját, és megkaparintva egy merőkanálnyi levest, félrevonult, egy darab kenyérrel. Pillanatok alatt elfogyott a 10 literes üst tartalma, de nem nagyon mondták, hogy jól laktak. Követelőzni kezdtek, hogy: Enikőőőő! Hol a túróóóós? Milyen túrós? kerekedett ki a szemem – elküldlek én mindjárt a túróba titeket, egyetek szalonnát s hagymát, ha a leves nem volt elég! – replikáztam. Több pálinkát nem kaptok, az az egy liter, amit kimentettem a karmaitok közül, az a miénk! – jelentettem ki – mert én sem akartam lemaradni tőlük.
Körülültük a tábortüzet, következett az énekóra, miközben egyesek két Holdat láttak az égen! Ehhez a felfedezéshez leginkább S. Éva barátnőm ragaszkodott, aki akadozó nyelvvel sorra bizonygatta mindenkinek, hogy: Bizony Isten, kettő van! De kettő van! Ihaj, csuhaj, kettő van! De kettő van! Kurjongatott harsányan, valamiféle dallamra. Ráhagytuk, csak ne vitatkozzon többet, és rögtön kineveztük Tábori Csillagásznak. A Jabalcsában megfordult világjárók, a helyi pápán kívül, néprajzkutatással is foglalkoztak. Így ismerkedtek meg egy krassován csempésszel, és egy sírjából kikelt zsidóval, akik ott lődörögtek az utcán, miután meggyőződtek róla, hogy a pápát nem nyúzta meg senki. Most már adtak volna pálinkát is, de az államkassza addigra kiürült! Aztán szüreteltek némi szilvát szomjúság ellen. Beszámolójukból az is kiderült, hogy a szilvapálinkát egyenesen a fáról főzték le, és közben mind azt csujjogatták, hogy: Máma még nem ittunk semmit! És: Hull a szilva a fáról, most jövök Jabalcsáról stb.
A Racoviţa barlangról írott dokumentum nem maradt, de Röntgen felvételek az expedíció széfjében megőriztettek. A túravezető a következő leltárt állította össze a talált leletekről:
1 drb. Dinosaurus csontváz és fogtömés
12 drb ammonitesz tojás
1 drb nagy és 1 drb kis dugóhúzó cseppkő.
Sztalagtátik, nagy mennyiségben.
Sztalagmámik – kevesebben.
Faunok és faunák, valamint a turisták bélflórái.
Miközben a gyűjteményt összeállították, a barlangi tó vizében Szirénák úszkáltak, figyelték meg a szokatlan jelenséget. Ezen kívül megtalálták egy barlangi medve szmokingját. A barlangbejárathoz maszatokon másztak fel, ez egy újonnan szabadalmaztatott kötéllétra. Bent bőséges mennyiségben leltek denevér koprolitokra, hangzott a részletes beszámoló a meg nem talált Racovita-barlangról. Mert, hogy az út üresjárat volt.
A nap történetéhez még az is hozzátartozik, hogy a túravezető a most már szokássá vált éjféli kísértetjáráskor, a Komárniki barlangból kijövet (egy páran fényképezni mentek vissza, a túravezető most már harmadszor) a készséges Mr. Pomján segédletével megitta a jól megérdemelt, majd liternyi jabalcsai nektárt, amit a Túramamával meghagytunk neki.
Végre hajnali négykor kezdődött a horkolás – és a szuszofonok paszulykoncertet adtak elő.

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész , 2. rész, 3. rész, 4. rész