Később Tücsök elmesélte, hogy s mint került erre a számára nagyon fura helyre. Zöld Manó, vagyis Picur ezalatt csöndben figyelt. Aztán felállt és asztalt terített. Ráncok ültek a homlokán. Valami nagyon foglalkoztatta. Ez feltűnt Tücsöknek is.
Miután alaposan belaktak szederből, különféle zamatos levelekből, és ittak egy csöpp harmatot, úgy döntöttek, ha már a sors összehozta őket, megbeszélik, mi lenne a teendő a továbbiakban.
Szinte egyszerre szólaltak meg.
– Látom, nem kirándulni jártál erre… – törte meg elsőnek a csendet a kis manó.
– Őőő, hogy is mondjam – fészkelődött Tücsök. – Először is nagyon szépen köszönöm a reggelit. Tényleg nem kirándulni jöttem… otthon várnak engem. Csak hát azt sem tudom hova, milyen messze sodort el otthonról az ár. Ebben kellene segítség nekem, mert mielőbb haza kell térnem. Természetesen, ha akarsz, vendégként velem jöhetsz, csak előbb azt magyarázd el nekem, hogy mit értettél az érkezésemkor azon, hogy bajba kerülhetek miattad?
– Nézd barátom – tette Tücsök vállára a kezét Picur, miközben egyenesen a szemébe nézett. – Nem titkolok semmit előled. Hogy tisztán lásd a helyzetet: birtokomban van egy varázskő, amúgy egy manó-örökség. Hosszú-hosszú ideje annak, hogy ezt el akarják venni tőlem a koboldok. Ha a kezükbe kerül, rettenetes dolgokat művelhetnek vele. Ezért meg kell védenem. Másfelől pedig, van egy régi álmom, amelyben megjelenik valaki nálam, akivel én hosszú útra indulok… Oda, ahol megtalálom majd népemet. Szerintem ez a valaki te vagy! Nem voltam addig biztos benne, míg meg nem láttalak. Az álombéli alak hajszálpontosan olyan, mint te.
Tücsök meglepődött. Nem tudta, mit szóljon erre. Hitte is, nem is, amit a kis manó mondott neki. Ellenkezni azért valahogyan nem mert.
– Én azt mondom, induljunk azonnal – indítványozta Picur. – A nap, ha magasabbra kúszik pályáján, nagyon meleg lesz. Van egy olyan érzésem is, hogy ismét eső várható. Hamarosan. A reggeli ködben megléphetünk a koboldok elől. Biztosra veszem barátom, hogy kiszúrtak téged erre jövet.
Tücsök felpillantott. Értetlenül megrázta a fejét.
– Hogy kik szúrtak ki engem? – kérdezte fülét jobban hegyezve.
– A koboldok – vágta rá gyorsan a kis manó, s megpördült a sarka körül.

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész, 2. rész , 3. rész 4. rész,