1987. június 1. (III)

Kanada országútjain, tengertől tengerig, elgázolt őzek, rókák, mókusok hevernek. Elgázolt mosómedvét még sohasem láttam. Egyszer, földszinti ablakból nagyobb út mentén figyeltem a túlnani árkot, ahol négytagú mosómedvecsalád – apa, anya, két gyerek – készült, vagy inkább mondhatom, tervezte az átkelést. Az egyik szülő, reflektorszerű, ezüstfényű szemével jobbfelé, a másik, közvetlenül mellette, balfelé figyelte az utat. Sokáig várakoztak: mindig érkezett jármű valamelyik irányból. Végül az egyik – felteszem, a hím – gyönyörű ujjaival intett, mire valamennyien kiugrottak az árokból és egy pillanat múlva eltűntek a másik árokban, az én oldalamon.

Testvérek – gondoltam. Így emigráltunk mi is a világ határain át.

Előzmények: 1. rész/ 2. rész / 3. rész /

1. Nászta Katalin:
   2018. augusztus 7. 03:20

   Príma.