A három játékos gyermekei: Nagy Lány, Nagy Fiú, Középső Fiú, Kicsi Lány

Apa folyamatosan szabadulni akar a gyermekektől. Nem vállal részt a gyereknevelésből, és nem akar részt venni a felnőttkori életükben sem, mindenáron mindenkit ki akar pakolni a Házból. Számára megterhelő az ottlétük. Anya számára is az, bár tagadja. Anya kettős érzése: „jó, ha itt vagytok, felügyelet alatt tarthatlak.” Másik érzése: „Mennétek a francba, elegem van belőletek.” Anya nem meri szó szerint az utóbbit mondani, de Apa felé közvetít, és Apa, a Hős, időnként kiakad, és ordítozik: „Menjetek férjhez! Vénlányokat nem nevelünk!” Apa különösen dühös Nagyra, valamiért minden alkalommal képes nekiugrani. Lehet, csak azért, mert ő volt a Nagy, és felelőssé tette mindenért, de lehet, hogy valami „nem tudom elfogadni őt” nyilvánult meg viselkedésében. Nagy mindenben hibás volt. Egy ideig általánosított, később haragja csak Nagyra irányult. Középső Nyertesnek számított, Kicsire nem figyelt senki, ő a sor végén kullogott.
(Nagynak tartottak keresztelőt,  konfirmálást, ballagási ünnepélyt, esküvőt). Kicsi kimaradt ezekből. Nem volt nagy keresztelője, sem nagy konfirmálási ünnepélye- pl. 64-en konfirmáltak, mindenki szülője fehér ruhát varratott a lányának erre az eseményre, egyedül Kicsinek nem.
Szóval, amikor „eladósorba” került a három lány, Nagy szélsőséges kapcsolatokat vonzott be magának, amiért állandóan kritizálták, megalázták, és kiosztották mindennek, mint egy fogyatékost. Nem egyszer „együgyű”-nek nevezte Apa. Kettős ráhatás: volt, amikor nem szóltak azért, hogy X vagy Y udvarolni kezdett, de volt rá alkalom, hogy durván lehordták miatta. Nagy örült, amikor nem kapott szidást- ilyenkor azt gondolta, jól döntött. De mire önbizalmát megerősíthette volna, ott volt a lecsapás: „ supli, együgyű, hülye, nem látod, hogy kivel állsz szóba?”- ostrom következett. Bárki is jött a házhoz, mindenkiben akadt hiba. Egyik udvarlóról azt mondták: „házi baknyúl”, mivel az rágózott. Másik a „nyomorék puli kutya” volt, a harmadik egy „szeleburdi”, a következő a „rosszféle”, aztán „prikics” és így tovább. A nyomás viszont nőtt, és Nagy teljesen bizonytalanná vált érzéseiben, döntéseiben is. Végül az utolsóba már nem szóltak bele, sőt, szurkoltak, hogy bárcsak végre férjhez menne hozzá. Ez volt az Alkoholista. Megszületett Nagy Lány, utána Nagy Fiú. Anya nem akarta Nagy Fiút, mert úgy gondolta, hogy még várhat a következő gyerek, esetleg nem is kell több. Nagyra nagy hatást gyakorolt, Nagy sokat sírt. Nagyot meg akarta győzni, hogy vetesse el a gyermekét. Nagy végül ellenszegült, és megszülte Nagy Fiút. Alkoholista Férj és Apa, megrögzött agybajos felfogással, amit ő is a családjából hozott – nem volt jó hatással senkire. Gyermekeit megverte, tányérokat dobált ki, és érzelmi intelligenciája a nulla és mínusz végtelen között mozgott. Leértékelte Nagyot, gyermekein hatalmaskodott. Nagy Lány és Nagy Fiú ebben a légkörben nőtt fel egy ideig, amíg aztán Nagy már nem folytatta tovább Alkoholista játszmáját, és elvált. De ezt csak akkor tudta véghezvinni, miután Anya meghalt.(Kicsi is ezután vált el.)
Mondják, az élet nem játék. Dehogynem! Az Élet az Igazi Játék!
Nagy Lány és Nagy Fiú szenvedett, ahogyan Nagy is. Apa nem nézte jó szemmel a válást, de semmit se nézett jó szemmel, amit alapból önmaguk döntöttek el. Azt mondta Nagynak: „Aztán ide férfiakat nem jártatsz, nem fogsz kurválkodni”. Nagynak eszébe sem jutott ilyesmi, de ez a megalázó hozzáállás újra elkedvetlenítette. Alkoholistát nem tiltotta el a gyermekektől, sőt elfogadta minden segítségét. Apát ez zavarta. Apát minden zavarta. Aztán egyik alkalommal Alkoholistának esett, legyűrte a földre, hogy megverje. Egy seprűnyéllel esett neki. Alkoholista akkor is részeg volt, nemigen tudott védekezni. Utána egy ideig nem ment arra.
Apa talált egy Anyát magának, ahová elköltözött. Apa csak felügyelni jött a Házhoz. Apa, ha úgy volt kedve, az udvaron kopácsolta a vasat, zúgatta a gépeket akár vasárnap is a reggeli órákban, amikor épp pihent volna az ember. Apát nem érdekelte senki. Apa volt az, akinek nem szabadott visszaszólni, vagy felülbírálni tetteit. Csak magukban fortyoghatott Nagy és Kicsi. Apától féltek. Apa úgy vélte, a félelem tiszteletet jelent.
Nagy Lány a közösségi tevékenységekben vett részt leginkább, Nagy Fiú zárkózott volt, pár barát alkotta társaságát. Nagy Lány eljárt mindenfelé, utazgatott, Nagy Fiú nem ment sehová. Nagy próbálta megteremteni a normális légkört, az anyagiakat, ezért Középső játékának nem mondott ellent. Beszállt játszani. Pénzről szólt a játék. Középső Kicsit is be akarta venni a körbe, de Kicsi nem vállalkozott rá. Nagynak hiányzott a partner, ezért az első adódó alkalommal megismert újabb Alkoholistát befogadta. Ő akkor megmentő szerepet játszott, hiszen kiemelte szférájából a hajléktalan alkeszt.
Nagy Lány és Nagy Fiú nem fogadták jól ezt a változást- ez érthető. Nagy, ezzel a döntésével megpecsételte életét. Ott voltak a gyermekei, és ott volt egy újabb kolonc a nyakán. Nagy Lány, Nagy Fiú egyetemre jártak. Nagy mindent megtett mindenkiért, hogy megmutassa: képes rá. Bizonyítani akart végre. Mindenki átgázolt rajta, és ő hagyta. Mindenkinek azt az oldalát mutatta, amelyik az illetőnek tetszett. Nagy nem volt önmaga. Nagy Lány, Nagy Fiú és Alkoholista2 között tűzharcot vívott. Mindenfelé akart szakadni, és szakadt is. Apa, Középső elítélte Nagyot újabb rossz döntése miatt, de Nagy továbbra is azt az arcát mutatta nekik, amit épp látni akartak. Nagy érzései immár nem kettősek, hanem sokszorosak. Nagynak adott egy esélyt az élet, hogy megszabaduljon Alkoholista 2-től, hiszen az megcsalta őt, ezért el kellett hagynia a Házat.
Nagy egyedül maradt, de mégsem egészen… hiszen ott volt Kicsi a Házban.
Nagy Lány elhagyta a Házat. Nagy Fiú nem hagyta el a Házat.
Alkoholista többször zaklatja gyermekeit, modora változatlan. Nagy Lány és Nagy Fiú nem merik bántani őt, hiszen mégiscsak az apjuk, és elfogadják anyagi támogatását. Alkoholista viszont nem adja ingyen. Cserében érzelmeket kér, hozzáférést az életükhöz, vagy fizikai segítségnyújtást, főként Nagy Fiú részéről. Alkoholista megkapja mindezt. Nagy Lány és Nagy Fiú mindent elvisel, apjuk szélsőséges viselkedése lesújtó számukra, de engedik, hogy betörjön életükbe, ahányszor csak akar. Nagy Lány csalódott a Férfiakban, Nagy Fiú sem kötelezi el magát. Ők láttak, tanultak, következtettek. Óvatosak. Nem az ők hibájuk, ezt így tartják normálisnak. Alkoholista és Alkoholista2 plusz társfüggő Nagy, aki később visszafogadja ugyanazt az embert, Nagy, akin mindenki tapos, nem lehet igazi példakép. Inkább „na, így nem akarok járni” példa az életükben. Nagy, aki Középső, Apa játékszere, aki Apát gondozza, holott mélyen bántotta az, aki újra felvállalta Alkoholista2-t, miután őt megcsalta, aki Nagy Lány jobb keze és Nagy Fiú másik jobb keze, lassan maga se tudja kicsoda. De meg akar felelni. Mindenkinek. Mindenki életét éli, csak a sajátját nem. Hazudik önmagának, mert azzal nyugtatja magát: rendjén van így. Gyermekeknek segítség kell, Alkoholista2-nek társ kell, ha nincsenek Gyermekek, Alkoholista2 az Ász, ha Gyermekekkel van, akkor ők az Ászok, és így csereberéli szerepkörét, senki felé nem egyenes, elfogadja a nyomást, az irányítást, és azt mondja: így van jól. Mindenkinek igazat ad, aki tanáccsal látja el, hajlik mindenfelé. Nagynak bűntudata van mindenért, ha tüsszent, azért is bocsánatot kér. Engedi, hogy megalázzák. Nagy beteljesíti szerepét, amit most nem Apa játszik vele, hanem más, vagy mások.

Következik: Kicsi

Előzmények: 1. rész / 2. rész / 3. rész /