Csattanó

Így megy egy ideig. Messziről figyeled a számítógéped, és nem is mész fel a társkereső oldalakra. Elvette az eszed az a lány. Már se éjjeled, se nappalod, csak ő van a képzeletedben, a gondolataidban. Alig várod, hogy találkozzatok, és folyton hasonlítgatsz: hát ő nem olyan, mint az asszony. Eszedben sincs tisztelni a nőt, akivel élsz. Már megkaptad. Nem érdekes. Elvisel neked bármit, és próbálja kiérdemelni szereteted, ezért szinte bármit megtenne érted. Te, persze, hűvös vagy vele. Nem akarod felbátorítani. Jó ebben a langyos- hűvösben tartani a kapcsolatot. Ő csak végezze a dolgát.
Igaz, hogy a lány már nem annyira kedves veled, de lehet, hogy csak te reagálod túl az eseményeket. Igaz az is, hogy a légyottokban már nincs meg az a mámorító szenvedély, de nem baj, ez még semmit nem jelent. Megfordul az is a fejedben, hogy mindez talán azért van, mert együtt élsz valakivel. „De hisz nem is a feleségem!”- tartottad fel mindkét kezed, amikor megjegyzést tett. Csak nem vagy nyugodt, s ezért otthon még inkább feszült a helyzet. Az asszony, szinte bármit mond vagy tesz, ingerültséget vált ki belőled. Úgyhogy, inkább nem beszélgettek.
Egyik nap rászánod magad, és eldöntöd, hogy megkérdezed, mi a baj. Pont aznap veszed észre, hogy a kapuban önfeledten nevetgél egy kigyúrt sráccal. Alig néz rád, amikor elmész mellette. Fordul veled a világ. Beléd hasít a fájdalom, a düh, és legszívesebben oda rohannál, és letekernéd a srác fejét. De nem teszed. Nem teheted.
Elmész a kocsmába. Épp ott van a haverod, amúgy ő mindig ott van. Miután lenyomsz a torkodon két sört, megered a nyelved. Elmondod bánatod. Ő meg csak legyint. „Én tudtam, hogy ez lesz. Képzeld, a csaj elmondta az összes kolléganőnek, hogy petyhüdt a zacsid, s még egy éktelenkedő anyajegy is van rajta, és undorítóan smacizol. Tolakodó vagy, és csak a szexre mész… Csak az asszony fülébe ne jusson…”- és nevetett teleszájjal. A világ megint fordult veled, nem hiszed az egészet, bár igaz az anyajegy… és a többi is. Öt sör után úgy döntesz, felhívod a lányt. Azonnal kérdésekkel bombázod. A kis szemtelen bevallja. És azt is mondja, hogy felejtsd el.
Forr benned a düh, de legalább vár otthon valaki- gondolod. És rohansz is haza. De ahogy benyitsz az ajtón, egy feldúlt lakás fogad. Remegő kézzel veszed kezedbe az asztalon hagyott levelet. „Elköltöztem, többet ne keress!”

Befejezése következik: Prédára várva

Előzmények:„ne haragudj, de hazudtam” / A randi / A hőlégballon / Csúcs és összeomlás /  Használati utasítás az exemhez (arra az esetre, ha neadjisten vele kezdenél) / A jövő – A férfi / “Nincs egy normális lány” /  A következő / Kell valaki /