Mókusék körülállták a kalitkát.
     — Mondjál valamit Madárkám! — duruzsolta Mókus Mama.
     — FÉLIX SZÉP KICSI MADÁR, HULLÁMOS PAPAGÁJ — mondta hibátlanul a kicsi Madárka.
     — Jól van! Ügyes vagy! — tapsikoltak a Mókusok.
     — SZÉLISZ SZEP… SZEP… SZÉP KICSI MADÁR, HUÁMOSZ PAPAGÁR — tette még hozzá a kicsi színes Madár, már hanyagabbul.
     Kacagtaaak: hi-hi-hi, ha-ha-ha! Megvolt az öröm.
     Kicsi Kölyök Mókus kinyitotta a kalitka ajtaját és óvatosan kivette a kicsi Zúzamadarat. Pajkosan nyomogatta a begyét:
     — Gidili-gidili zúzája, ott a hosszú farkincája — mondta Kölyök Mókus.
     — GIDILI-GIDILI ZÚZAMADÁR — mondta Félix, ezzel megkacagtatva Kölyök Mókust.
Így játszadoztak sokáig, de nem vették észre, hogy az ablak nyitva van. Egyszer csak megsuhogtatta a szárnyait és kirepült az ablakon. Meghűlt Kölyök Mókus ereiben a vér. Gyorsan bevallotta, hogy elrepült a gondjaikra bízott Papagáj. Az első ijedség után Apa Mókus gondolkodni kezdett:
     — Biztos megéhezik és a környéken nem talál semmit. Ekkor majd megpróbál visszarepülni.
Így is lett. Estére erőtlenül kopogtattak Mókusék ablakán. Hát a kicsi ázott-fázott, csapzott Zúzamadár volt az, maga a „Huámosz Papagár”. Volt nagy öröm Mókuséknál. Visszatették a kalitkába.
     — Kirepültél az ablakon! Nem szabad! Disznó Madár! — korholta Mókus Mama.
     — KICSI MADÁR, OKOS MADÁR, KICSI MADÁR, DÍSZMADÁR — trillázta Zúza.
     — Nem „Díszmadár”, hanem „Disznó Madár” — javította ki Mókus Mama.
     — DÍSZMADÁR, MALACMADÁR — feleselt Félix.
     — Ne mondjuk meg Nyúl Bácsiéknak, hogy Félix kirepült — nyafogott Kölyök Mókus.
     — De meg kell mondani mindent — mondta Apa Mókus — mert azt kívánja a becsület.

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész / 2. rész / 3. rész / 4. rész /