Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Imreh Sz. István: A kromoszóma

(Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1986, Szerkesztő: Molnár Gusztáv. Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos. Ára: lei 26)

Amikor engem szélnek eresztett az élet és besodort egyenesen a csíkszeredai középiskolába, bizony, még a tanárok sem nagyon beszéltek kromoszómákról. Mendel-Morgant, meg a muslicákat ugyan elő-előhúzták még, mint a reakciós kapitalizmus áltudományos termékeit, de az ok és okozati összefüggéseket kimondottan társadalmi szempontok alapján magyarázták: a szovjet tudomány, valamint Micsurin és Liszenko nagy dicsőségére, mindig kizárólag a külső beavatkozások vezethettek a nagy, belső változásokhoz.
De hát mindezt még inkább érezhette a kolozsvári Imreh István (1945), aki a biológia kedvéért el sem kezdte azonos nevű édesapja által akár számára is hagyományozható történészpályát, hanem amint Romániában is kissé kinyílt a világ, fejest ugrott a genetikába és nem is akárhogyan. Amikor találkoztunk – ez minden bizonnyal Udvarhelyen történhetett meg a címben említett kiváló könyvének a bemutatóján –, én már közel másfél évtizede szerkesztettem a Hargitában minden szombaton megjelenő Tudományos Horizontot, és alighanem innen a dedikáció utalása.
Tudom, hogy 1988-tól István a stockholmi Karolinska Intézetben dolgozik, a daganatok biológiájával foglalkozik és előadóként jó néhányszor körbejárta már a világot. Hogyha valaki, akkor ő minden bizonnyal roppant kiegyensúlyozottan el tudná magyarázni, hogyan is állunk a személyre szabott, célzott rákterápiával, az immunrendszer sejtszaporodást gátló, receptori beavatkozásaival. Annál is inkább, mivel ő itt van a facebookon, a barátaim között. És meglehetősen gyakran Kolozsváron. Nem virtuálisan.

---

 

Imreh Sz. István: Rákkeltők és mutagének (részlet a könyvből)

…Kezdetben teljesen külön kategóriát alkottak. 1960-ban még alig néhány anyagról tudtuk, hogy egyszerre mutagén és karcinogén is, leszámítva a fizikai tényezőket (sugárzások), melyek kettős hatását először tisztázták. A vegyi rákkeltők helyzete is megváltozott azóta… Ma már oda jutottunk, hogy amint „tetten érnek” egy újabb mutagén vegyszert, szinte automatikusan rákkeltéssel is „vádolják”. Ha jelenleg még van is néhány kivétel, tehát olyan mutagén, mely nem bizonyított karcinogén (pl. a bázisanalógok), a fordított eset kivétel nélküli szabályszerűség: minden rákkeltő mutagén-tényező is.
A mutagének két csoportra oszthatók: génmutáció- és kromoszómamutáció-kiváltókra, ez utóbbiak között minket leginkább a kromoszómatörők (a klasztogének) szerepe érdekel. A rákkeltők klasztogén volta az utóbbi időben annyira egyértelművé vált, hogy az előzőekben ismertetett kromoszómamutációt és testvérkromatida-cserét kimutató tesztrendszerek ma már a karcinogén hatás előrejelzésének is hatékony eszközei (Nagao és mtsai 1978, Hollstein és mtsai 1979, Preston és mtsai 4981, Ramel 1983).
Mai szemmel tehát a környezeti mutagének és karcinogének közös ellenfélnek számítanak, melyek mutációt okozhatnak a csírasejtekben, és ezzel a populációban az örökletes betegségek számát szaporítják, ugyanakkor mutációt okozhatnak a testi sejtekben, és ezzel rosszindulatúvá változtathatják őket, az egyed rákos megbetegedését váltva ki (Nagao és mtsai 1978).
Az összes rákos eset 90 %-ért környezetünk rákkeltő tényezőit lehet felelőssé tenni (Boice Fraumeni 1984)!
Az ionizáló sugárzás a legismertebb rákkeltő. Mindenki hallott a hiroshimai túlélők fokozott leukémiakockázatáról (1/60 – az átlagos 1/2880 helyett, Miller 1987). Tudjuk, hogy a spondilartritis sugárkezelése után megtízszereződött a fehérvérűség (Skóciában), és még hosszan sorolhatnánk az adatokat arról, hogy a nagyobb dózisú besugárzás vagy a beépült sugárzó izotópok milyen vérképzőszervi vagy daganatos folyamatok elindítói (Boice, Fraumeni 1984). Jelenünk nagy vitájának tárgya az, hogy van-e és milyen mérvű az igen kis dózisú sugárzások rákkeltő hatása. A kis dózisok ugyanis orvosi és szakmai sugárterhelésből igen nagy tömegeket érintenek az atomkorban. Általában véve kicsit igazságtalanok is vagyunk a sugárzással. Mivel többet tudunk biológiai-genetikai hatásáról, mint talán az összes többi mutagén-karcinogénről együttvéve, és mivel joggal rettegünk az atomháborútól, gyakran félünk olyan kicsiny és egyértelműleg javunkat szolgáló sugárzásoktól is (radioaktív jódos pajzsmirigyvizsgálat, röntgenátvilágítás), melyek genetikai és rákkeltő kockázata bizonyosan kisebb, mint a napi 10—20 cigarettáé vagy akár a nyugodt lélekkel fogyasztott agyonfüstölt oldalasoké.
Hadd soroljak fel a teljesség igénye nélkül néhányat környezetünk leghétköznapibb rákkeltőiből (Nagao és mtsai 1978, Ames 1982, Sorsa, Vainio 1982).
A sütés-főzés során megégő-megbarnuló fehérjék mutagének és karcinogének. A sülő táplálék barnulásakor, a cukrok karamellizációjával mutagének-karcinogének keletkeznek, például még a pirított kenyér megégett felületén is. Régebb ismert volt, hogy a sütés felgyorsítja a zsírok, olajok avasodási folyamatát, és így mutagén-karcinogének keletkeznek. A növényi táplálékban is rengeteg a toxikus, mutagén-karcinogén vegyi anyag. Nincs botorabb elképzelés, mint azt hinni, a növényi extraktumok azért a legelőnyösebbek, mert „természetesek”, és így, „ha nem használnak, legalább biztosan nem is ártanak”. A „természetes” eredetű gyógyszereket éppúgy kell ellenőrizni mutagenicitás, rákkeltés és torzszüléskiváltás szempontjából, mint bármelyik szintetikus gyógyszert. Néhány példa a talán kevésbé közismertek közül: a hagymából, páfrányból kvercetin vonható ki, de a flavonoidok népes családja igen sok növényben megtalálható. A citromfélék és a bergamottkörte héjának illóolajai fényaktivációs mutagének, növelik az UV-sugár keltette DNS-sérülések számát, a kozmetikai szerekből ki is tiltották őket. (És a narancslikőrből?) A romló burgonyából több torzszülés okozó glikoalkaloida vonható ki, pl. a szolanin. A cikász-dióban a cikazin, a Petorites japonicusból származó japán-ételízesítők vagy az Agaricus bisporus csiperkegombafaj ízanyagai egyaránt rákkeltők. Sok növény tartalmaz kinonokat, szafrolt, melyek egy része bizonyítottan mutagén. A kakaópor 2 % teobromint tartalmaz, a tea kevesebbet, de koffeint a tea és kávé egyaránt, és mindkét anyag gátolja a DNS-sérülések gyógyulását. A kutyatejfélék forbolésztereket tartalmaznak, melyek egyes kínai teakeverékekben nyelőcső- és gégerákot okoznak. Az égetett mutagén-karcinogén termékek beszívott mennyisége a „kétcsomagos” dohányzónál 500 mg körüli. A kávé nagy mennyiségű égetett terméket tartalmaz, és egy csésze csak a biztosan mutagén összetevőkből is 250 mg-t tartalmaz a koffein mellett. A kávézást petefészek- és hasnyálmirigyrákkal kapcsolják össze. Mindennapi tudatos gyengeségeink közül a kávé és a cigaretta után nem feledkezhetünk meg az alkoholról sem. Hadd idézzem Günter Obet és Hansjürgen Ristowot (1979), ezúttal szó szerint: „Az alkohol emberben mutagén, rákkeltő és torzszülést kiváltó. Az etil-alkohol első metabolitja az acetaldehid útján válik mutagénné. Ezt bizonyítja, hogy az acetaldehid kromoszómaaberrációt, testvérkromatida-cserét és a DNS-szálak között keresztkötést okoz. A metil-alkohol, sok italféle szennyezője szintén metabolitja, a formaldehid útján mutagén,, Ezenfelül több indirekt út vezet az alkohol okozta mutációhoz.”
Az élelmiszer-adalékok, ízesítők, édesítők, a kozmetikai szerek (formalintartalmú izzadásgátlóktól a hajfestékekig), de a gyom- és rovarirtók között is több mutagén-karcinogén vegyületet találtak (Imreh 1983).
A rákellenes gyógyszerek egy része maga is rákkeltő, másodlagos malignitást okozhat. Más gyógyszerről is feljegyeztek ilyen veszélyt: az arzén bőrrákot, a kloramfenikol, ciklofoszfamid fehérvérűséget, az imuran retikuloszarkómát, a fenacetín vesekarcinómát okozhat.
A gyermekruhák gyúlékonyságának csökkentésére használt tris (2,3,-dibróm-propil) foszfátról kiderült, hogy mutagén és karcinogén, ezért az USA-ban be is tiltották.
Ipari környezetben az epoxidok, etilén-iminék, a benzén, benzidin, vinilklorid mutagén-karcinogén volta éppúgy közismert, mint az azbeszt, kadmium, nikkel és króm egyes vegyületeié. Nem maradhat még e vázlatos felsorolásból sem ki a legtriviálisabb példa: a nagyvárosi „szmog” koncentrátuma rákkeltő. Vannak szinte egyetemes mutagén-karcinogének is, mint a nitrozaminok, melyek az iparban, táplálékban, rovarirtóban, benzinben, dohányfüstben egyaránt megtalálhatók…

---

Emlékkönyv: Domokos Géza hetvenöt éves

Kozán Imre : Fekete ugar

Bodor Pál: Monológ zárójelben. Röplapok versben, prózában

 

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ