Állatkertben A vidéki magyar két hetet tölt Budapesten. Ezalatt mindennap ellátogat az állatkertbe. – Miért jár annyit az állatkertbe? – faggatják rokonai.- Hiszen már eleget láthatta. – Hadd éljenek azok a szegény állatok is – szól jóindulatú méltányossággal a gazda. (Pesti Hírlap, 1933. október 28., szombat)

Elfüstölés Gyakran ismétlődő jelenet az utcán: A villamoskalauz vagy postás szóba áll valami jóképű, fiatal lánnyal. Egy darabig enyeleg veíe. Aztán – honnan, honnan nem – előbukkan egyik vagy másik társa. Kalauz vagy postás. Esetleg rendőr. Vagy más egyenruhás altiszt.

Mindegyiknek köszönök Bandi első gimnazista. Mindössze néhány hete jár a középiskolába. Arca, mint a tejbe ejtett rózsa. Még nem edződött meg az élet viharában. Sok mindent nem tud még. De napról-napra tanul valamit. Valamelyik napon is diadalmasan újságolja édesanyjának: – Most már tudom, hogy melyik a nyolcadikos és melyik a tanár.

Tilos játszani Budapesten a legtöbb ház kapualjában nyomtatott tábla figyelmeztet arra, hogy ott „a házalás és kintornázás tilos”. A kíntorna már a múlté, az adásvevést régesrég apróhirdetések útján intézik el az emberek, a szegényeket pedig többnyire a szegénygondozó hivatalok elégítik ki. A kifüggesztett táblák tehát időszerűtlenek, fölöslegesek. Újabban épült házakban már nem is igen látni […]

Ott áll a sarkon Öt-hatesztendős kislány nyitogatja-csukogatja az utcai telefonfülke üvegajtaját. – Nem szabad, mert összetörik az üveg – figyelmezteti őt jóakaratúan egy úr. A kislány rá se hederít. Tovább csapkodja az ajtót.

Vásárlás Vasárnap este bakák, faiusi lányok sétálgatnak karonfogva a körúton. Sorra járják a kivilágított kirakatokat. Mindegyik előtt megállanak, válogatnak. Mindent kiválogatnak. – Melyik kalapot vegyem meg nektek, lányok? – kérdi egyik a női divatárus bolt előtt.

Sok az édesanya — Anya! — kiált egy kamasz fiú a Duna-parti sétatéren édesanyja után. A közelben csaknem minden nő visszafordul erre a szóra. Mind azt hitte, hogy ő utána kiáltanak. Mennyi édesanya is van a világon. (Pesti Hírlap, 1933. augusztus 31, csütörtök)

Mérlegen Öreg koldusasszony vánszorog hazafelé este, fáradtan az egész napi munkától. Loncsos, fekete göncei lötyögnek sovány, aszott testén. Kezében gyékényszatyor, tele összekoldult kenyérdarabkákkal, miegymással. Most megáll egy utcai mérleg előtt, szoknyája zsebéből előkotor két darab két fillérest, nagynehezen föllép a mérlegre, s megméret kezik. Lehet, hogy arra volt kíváncsi, mennyit hízott aznap. (Pesti Hírlap, 1933. […]

Puszi nincs Az apa útra készül. Gépkocsiba száll, hogy az állomásra hajtasson. Búcsúzik családjától. Lehajol hatéves fiacskájához, hogy megcsókolja. – Hová utazol, apa? – kérdi a gyerek. – Bécsbe – felel az apa.

A méltóságos kofa Egy előkelő állású tisztviselőnk, amikor nyugdíjba ment, házat, kertet vásárolt Budapest környékén. Eleinte szórakozásból kertészkedett. De amikor az idők járása megnehezült, s a nyugdíj kevesebb lett, remek szép fajgyümölcseit baráti körben eladásra kínálta. Mindenki örült, aki csak kaphatott a ritka nemes gyümölcsökből.

Találkozás Az utóbbi sűrű idegenjárás alkalmával láttuk egy budai útketeszteződesnél, hogy egy hölgy nagyon nézegeti a járműveket igazgató rendőrt. Többször visszafordul utána, mintha valamit keresgélne emlékezetében. Egyszerre kitörő örömmel rohan a kocsiút felé: – Bonjour, monsieur, c’ est vous? — kiáltja.

Szépérzék Azelőtt, ha az utcai hirdetőoszlopokra kiragasztottak valami csinos női arcképet, bizonyos, hogy vidám lurkók bajuszt rajzoltak az orra alá. Ma más a szokás. A kiragasztott női arcokat nem csúfítják el. Ellenkezőleg, megszépítik.

A kalap Motorkerékpár rohan az úttesten. A maga-támasztotta szél lekapja a vezető kalapját. A kalap röpül-röpül visszafelé, néhány bukfencet vet a levegőben, kalimpál egy kicsit, majd szépen leül. De a forgalom azonban nem állt meg.

Ebéd A tejeskocsi fékje elromlott, felszaladt a gyalogjáróra, neki a ház falának. Nem történt nagyobb baj, csak néhány üveg törött el, s két hatalmas kanna habtejszín dőlt ki.

Szél A tavaszias szél végigszáguld a budai hegyeken. Rázza a fákat, zörgetí a tar gallyakat. Lenget, lobogtat mindent. Négyéves kisfiú bandukol hegynek fölfelé, szél ellenében, az édesanyjával. Küszködnek a széllel. Nehéz a járás. Alig-alig haladnak előre. Kimelegszenek. A kisfiú hirtelen megáll, s öklét rázva, dühösen ezt mondja: – Mindjárt hozok köteleket, s összekötözöm a fákat, […]

Tiszta szoba Kapun papírlap. A papírlapon ez a szöveg: „Kiadó egy rendkívül tiszta szoba.”

Dessert A versenypálya faemelvénye roskadásig megtelt nézőközönséggel. Egymás hegyén-hátán tolongott a nép. Tíz-tizenkét éves fiúcska cukorkával rakott, súlyos fatálcát cepel, nyakába akasztott szíjon.

Korváltozás Éjszaka van. Már éjfél is elmúlt. A villamost várják néhányan. A villamos sokáig késik. Unalmas a várakozás. Két fiatalember egyszerre – mintegy adott jelre – sétapálcávai vívni kezd egymással. Hosszasan vívnak, a tőrvívás szabályainak pontos betartásával, szép és nemes modorban.

Jelkép A Krisztina-téren rogyásig rakott szénásszekérrel beleszaladtak a lovak egy cukrosboltba. Talán cukorra éheztek szegénykék, s nem tudtak másképp szerezni.

Kicsik és nagyok Az asztalosműhely előtt a tizenkét éves inasfíú gyermekkocsit tologat. Kicsi az inaska, aiig látszik többnek nyolcévesnél. Még ő maga is gondoskodásra szorul. Ahogy apai aggodalommal most a gyerekkocsi fölé hajol, olyan meghatóan mulatságos, hogy fólkacagunk, s könnyet morzsolunk szét a szemünkben.

Baba Játékosboltban a kereskedő a karácsonyi árut rakosgatja. Éppen egy remekszép Iencsibabát hámoz elő a papírburkolatból, amikor egy ötesztendős kislány – aki eddig látszólagos nyugalommal nézegette a sok-sok gyönyörűséget -, hirtelen fölsír, és eltakarja a szemét.

Szegény asszonyok Néhány évvel ezelőtt, amikor a kurta szoknya járta, a divatos nőknek még a térdük is ki-kivillant a szoknyából. Ha hosszú szoknyás nőt láttunk az utcán, bizonyosak lehettünk afelől, hogy szegény asszony, akinek nem telik új ruhára.

Lábemelés Vidéken mostanság voltak a sorozások. Egyik városkában, vizsgáíat közben, az orvos katonásan rákiabál a tanyasi legényre: — Emelje föl a lábát. A legény „vigyázz”-ba vágja magát, az orvosra bámul s ezt megkérdezi: -Mind a kettőt? — Ha tudja — felel az orvos nyugodtan. (Pesti Hírlap, 1932. november 23., szerda.)

Csontváz Fényes délben, hatalmas bérház előtt megáll egy gépkocsi. Fiatal férfi száll ki belőle, kiemel valami lepedőbe burkolt alakot, s míg erszényéből pénzt vesz elő és fizet, a gyalogjáróra állítja. Most a lepedő lecsúszik, a járókelők közül néhányan fölsikoltanak.

Félingyen Az utcán menet minduntalan megüti fülünket a következő mondás: – Te, én abban a boltban rettentő olcsón kapok mindent. Félingyen. Ha kell valami, csak szólj nekem. Ezt olyan gyakran halljuk, hogy azt kell hinnünk, Budapesten mindenki csak rettentő olcsón, félingyen kap. Titok, hogy kik azok, akik rendes áron vásárolnak. Talán nincsenek is ilyenek. (Pesti […]