Izgalmas és tanulságos amerikai filmet mutatnak be filmszínházaink*. Egy rabszállító autóról megszökik két fegyenc: egy néger és egy fehér. Együtt kell menekülniük, elválhatatlanul összeköti őket a csuklóra vert ikerbilincs. És ikrek lesznek ők is – a fajra és színre oly ellentétes két ember –, a közös sors, a közös menekvés ikrei.

Az ellenzék tegnapi bizalmatlansági indítványának sorsa körülbelül annyira volt váratlan, mint egy alkotmánybírósági döntés elleni tiltakozásé a rendezett demokráciákban. Ráadásul egy jól időzített, alapos közvéleménykutatás eredménye szerint ma a romániai kormánytöbbség ugyanannyi szavazatot szerezne, mint a legutóbbi választásokon. És szerintem két év múlva még ennél is többet fog, ahogy az ellenzék vergődését elnézem. Ami rejtély: […]

– In Memoriam Kányádi Sándor – Csak a költő halála után derül ki, hogy az volt-e, amit élete alatt hittek, s olykor maga is annak hitte magát. Hosszú emlékezés és elmélkedés ez, éppen 3 és fél évtizedes emlékek gyűrűje készül ebben az írásban. Háború van a lelkemben, a Mezőségig csapó hullámokkal. Okkal.

A Facebook egy nagyon jó találmány. Amikor rákerestem neten, hogy mit is írnak pontosan róla, ilyen megnevezéseket találtam: „képmuti”, „képmutyi”, és még sok mást is, de ezeket odaillő kifejezéseknek ítéltem meg. Azt is a neten olvastam, hogy „amerikai alapítású közösségi hálózat, amely 2004. február 4-én kezdte meg működését”.

„Az mennyire, de mennyire szép dolog, hogy a magyar Facebook ismerőseim többsége a maga módján emlékezik rá, búcsúzik tőle .” “ Épp ezt gondoltam én is:milyen sokan szeretjük és tiszteljük nem csak a munkásságát, hanem őmagát is, mint embert, hiszen eddig még nem láttam a Facebook-on ilyen sok közösségi és személyes hangvételű megemlékezést művészről, költőről.”

Nagy Ödön 1985-től a Medgyes fölé érkező kiskapusi koromfelhők helyett a jó levegőjű Csíkszeredát választotta lakóhelyéül; döntéséhez hozzájárult az is, hogy Hargita megye székhelyének ekkor már egyre rangosabb neve volt az erdélyi és a hazai képzőművészeti életben. Nagy Imre zsögödi festő és Kovács Dénes múzeumalapító festő után az 1960-ban Csíkszeredába érkező Gaál András nyitotta meg […]

Mindig azt mondom, hogy nem érdekel, nem tartozom oda, le van ejtve, de azért ez nem teljesen igaz. Tegnap, mikor megszavazták azt az ocsmány törvényt, tényleg nem érdekelt különösebben, meggyőződésem, hogy most már el kell menni a falig, különben érdemi változás megint nem lesz, ahogy a rendszerváltás idején sem volt.

Májer Zoltán szakértelemmel kezdett hozzá, hogy levágja az utolsó fejet. Ez volt a maradék. Ványa László feje a kiállításra készülő képen. A többieknek már más fejük volt, a szónoknak, hallgatóknak és annak, aki az emelvény szélén könyökölt.

Nemrég emlékezett meg a világ – szűkítsük a kört: a tudományos világ – Karl Marx, ahogyan magyarul meghonosodott: Marx Károly születésének kétszázadik évfordulójáról. Minden idők egyik legnagyobb hatású gondolkodójáról van szó, A tőke című monumentális alapmű, és -természetesen ezt is tudjuk róla – az 1848-ban kiadott kísértet(i)es Kommunista Kiáltvány szerzőjéről.

Volt… hogy lehet leírni ezt a szót arról, aki élt még az előbb, akivel beszéltél, még függőben volt egy sereg téma, kibeszéletlen, soha nem jutott idő rá, mert rohantunk mind a ketten három éve ismertem meg őt

2017. június 12-én délután, életének 60. évében a csíkszeredai Petőfi utcában összeesett, a gyorsan kiérkező mentők már nem tudták visszahozni az életbe. Három nap múlva, június 15-én, nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára a csíkszeredai Kalász negyedi temetőben. Székedi Ferenc búcsúztatójában utalt arra, hogy könyvet szeretne írni annak a szobrásznak az életéről és munkásságáról, akinek […]

Emlékezés Jan Palachra és méltó másokra „Felgyújtottam magam, mint ahogy azt a buddhisták teszik Vietnamban. Tiltakozásul mindaz ellen, ami itt történik a szó,                                                      a sajtó és egyebek szabadsága ellen. […]

Nemzedéktársaim közül nem én vagyok az egyetlen, akinek hosszú esztendőkön át tulajdonában volt egy hazai gyártmányú kis, fekete-fehér sporttévé, persze még a romániai rendszerváltás előtt. És valószínű, nem is én vagyok az utolsó, akinek nehezére esett megválni tőle, immár a színes tévék és a kábelhálózatok időszakában.

Romániának a rendszerváltozás után csak rossz államelnökei voltak. Ion Iliescu történelmi szerepe, a mainál összehasonlíthatatlanul kuszább körülmények között meghozott döntései, tévedései még nehezen értékelhetőek, súlyosan nyomnak a latban a kisajátított forradalom halottai, a bányászinváziók és az 1990-es marosvásárhelyi események. Mindegyikben fontos szerepet játszhatott a Securitate, amely Virgil Magureanu vezetésével hónapok alatt új erőre kapott, az […]

A bűn és bűnhődés motívuma az irodalmi lélektaniság egyik alappillére. Már az ókor embere is felismerte, hogy a bűnt valamilyen módon mindig bűnhődés követi, tetteink elől nincs menekvés, s ezt az irodalomtörténet közel háromezer éves múltja méltán alátámasztja. Gondoljunk csak Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésére, Tolsztoj Anna Kareninájára, Sir Arthur Conan Doyle Sherlock elbeszéléseire vagy éppen […]

A Free Camp 14. rendezvényéről és tárlatáról Május első három hetében az idei csíkszeredai Free Camp alkotótáborban (2018. április 24-május 5) készült műveket láthatott a csíkszeredai közönség a Megyeháza Galériában. Finisszázs gyanánt a résztvevő művészeket és alkotásaikat Kovács Árpád művészettörténész vette számba a Hargita Népe Műhely mellékletében.

Igen, nem tévedés a cím, lehet hinni a szemnek, bár én is nehezen tettem, amikor megpillantottam az 1955-ben készült Bajok Harryvel Hitchcock-film indító kockáit. Mi lehet ez, színesben? Arany-rozsda, őszi erdő bukolikus hátterében? Így nem indulhat Hitchcock-film… Az ő világa a gonoszság és bűn fekete-fehér iszonyata, ott nem hogy erdő nem nő, de fű sem […]

Tegnap egy nagyon kedves, és általam mélyen tisztelt ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy mi lehet véleményem szerint az észak-koreai közeledés, majd békekötés oka. Mi a valódi ok, ami Kim Dzsong Un váratlan és hirtelen nyitása mögött meghúzódik.

Kezd „a korrupcióellenes harcnál” is többször hangoztatott jelszó lenni Romániában „az ügyészek függetlensége”, annak mindenek fölött álló fontossága. Úgymond a vádhatóságok feddhetetlen jellemű, a törvényt és hatáskörüket aggályosan tiszteletben tartó lovagjai máig függetlenek voltak, most pedig, miután az igazságügyi miniszter a korrupcióellenes főügyész leváltását javasolta, s az Alkotmánybíróság ezt helyben hagyta – közhatóságok közötti alkotmányos […]

Május harmincadika fennmarad a román igazságszolgáltatás történetében. Helyzet van, valódi! Megbolydult a politikai színtér és a sajtó. A bombahír hivatalos nyelven fogalmazva így hangzik: „Az Alkotmánybíróság szerint Klaus Iohannis államelnök alkotmányos természetű jogi konfliktust idézett elő az államhatalmi ágak között azzal, hogy elutasította az igazságügyi miniszternek az Országos Korrupcióellenes Ügyészség főügyésze, Laura Codruţa Kövesi leváltására […]

(’68 retro) Bármire, bármiről „retrózni” intim, de megosztható – közös, de ugyanakkor magánosított érzület is. Vissza már az idő sem, az emlékezet sem fordítható, a múlt csak részben újrajátszható, a visszatekintés kéjes magánya pedig épp annyaiakat zavar, mint vonz. Mi hát a megosztható, mennyi az újraélhető, kinek maradt olyan, ami közös, s mekkora a közösek […]

Vannak napjaim, amikor nincsenek se isteneim, se papjaim, csak a csönd van, s valami bágyadt üresség, jó lenne nem lenni már, odáig jutottam, mint Jeszenyin, vagy a többiek, a sokak, akik amikor látták, minden egyre megy, eldobták magukat, mint egy barackmagot, lehet, volt köztük olyan is, aki kacagott elmenőben, nem csoda, kacagva menni el elegáns […]

Jelenleg már jónéhány angol betűszó meghonosodott a nyelvünkben és talán az egyik leggyakoribb a GPS (Dzsi-Pi- Esz), a globális helyzetmegállapító rendszer, amely műholdak segítségével irányít autósokat, turistákat, de nemcsak őket, hanem mondjuk önjáró mezőgazdasági gépeket is.

Bisztrai Mária, erdélyi magyar színésznő, igazgatónő ma töltötte a 95. életévét. Nehéz időkben volt igazgatója a kolozsvári Állami Magyar színháznak. Petru Groza román miniszterelnök és Kabdebó Duci színésznő gyermekeként nem örvendett túl nagy népszerűségnek, ennek ellenére tagadhatatlan érdemei voltak a színház sikerének, hírnevének erősbítésében. 1951-ben végzett a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben, ettől kezdve pedig a […]

Amikor Páskándi átköltözött Kolozsvárról Budapestre (1974-ben), a távozása kapcsán érzett veszteség közepette sokan arra gondoltunk, hogy most talán megnyílnak előtte az európai színpadok. Amiként azt tehetsége és java írói teljesítménye indokolta. Kántor Lajos 1998-ban nem kis csalódottsággal írta le, hogy a lengyel Mrożek és Rózewicz versenytársának tartott Páskándi színpada nem tudott európai érdemeket szerezni. „Ma […]