Mókusék körülállták a kalitkát.      — Mondjál valamit Madárkám! — duruzsolta Mókus Mama.      — FÉLIX SZÉP KICSI MADÁR, HULLÁMOS PAPAGÁJ — mondta hibátlanul a kicsi Madárka.      — Jól van! Ügyes vagy! — tapsikoltak a Mókusok.      — SZÉLISZ SZEP… SZEP… SZÉP KICSI MADÁR, HUÁMOSZ PAPAGÁR — tette még hozzá […]

Kedves Barátom! Örömmel hallom, hogy újabban cirkusztörténeteket forgatsz, helyesebben forgatnál megfelelő sztori birtokában. Őszintén szólva meglepett, hogy rám gondoltál, hiszen én sohasem dolgoztam cirkuszban, de még hasonló helyeken sem. Mi tagadás, szerettem volna, sőt, hosszú ideig lestem, kerülgettem is az arénát. Sajna hiába, noha tizenhárom évig tornásztam, és olyan számokat dolgoztam ki, amiket profi artisták […]

Teltek-múltak a napok, aztán egyszer csak megjött a számítógépes levél Grönlandból, Fehér Macitól. Az állt benne, hogy ekkor, s ekkor leutaznak Izlandra és ott találkozhatnának Nyusziékkal; mellékelt két repülőjegyet is; azokat csak ki kell nyomtatni. Fiú Nyuszi gyorsan ki is nyomtatta és már gondolkoztak is azon, hogy mit vigyenek magukkal az útra. Jó meleg téli […]

Egy hónapon belül, egyik nap kopogtattak Nyusziék ajtaján. Kinyitották: hát egy Pingvin volt. Kérdezte, hogy itt lakik-e Félix Zúzamadár, mert ő az önkormányzatról jött ellenőrizni a Kicsi Papagáj lakhatási körülményeit. Betessékelték a Pingvint. — Szervusz Félix! — SZERVUSZ NÉNIMADÁR! — csivitelte Zúzamadár.

Egyik nap Fiú Nyuszi és Leány Nyuszi elmentek a cukrászdába. Ott találkoztak Leány Nyuszi osztálytárs nőjével, Fehér Macival.. — Szervusz Maci! Hogyhogy itt találkozunk? — Éppen a repülőtérre megyek. Utazunk haza Grönlandba. Veled mi újság? — Hát sajnos nem született Kicsi Nyuszink, így örökbe fogadtunk egy Fiú Papagájt, de nagyon drága… Mond-mond mindenfélét, be nem […]

Volt egyszer a Nagyerdőben egy hatalmas tölgyfa, annak tövében volt egy odú és abban lakott két Nyuszi: egy Fiú és egy Leány. Szerettek volna gyermeket, de nem született kicsi Nyuszijuk, ezért bánkódtak eleget. Jó barátjuk, Mókus azt javasolta nekik, hogy vegyenek egy Papagájt, azt aztán majd megszeretik, örökbe fogadják és az lesz a Nevelt Fiuk. […]

Január 3. Kétségbe vagyok esve! Azt hiszem, valaki az életemre tör. Meg akarnak ölni, de nem tudom, hogy ki és miért… Talán a cikkeim miatt. Nem tudom, és ez a legkétségbeejtőbb. Senki nem közölte velem ezt, de én érzem a levegőben, hogy a vesztemre törnek. Apró, hétköznapi jelek ezek, az ember normális körülmények között fel […]

Ültünk csalódottan a Kábelben a Lazics asztalánál. Hallgatuk a semmit, mint siketek a szférák zenéjét. Megint ellopták a világvégét. Váratlanul tolta elé magát egy bozontos atyafi. – Befogadnak? – kérdezte, és odahuppant. – Hát persze – bólintott Elekes, a Feriforma, és rágyújtott a századik cigarettájára.

Volt egyszer egy kissrác. Beíratkozott cselgáncs tanfolyamra. Első órán a mester a dzsúdó lényegéről beszélt az újoncoknak: – Nem az erő a fontos – mondta –, hanem a technika. Az ellenfelet önnön nyers ereje segítségével, szinte erőfeszítés nélkül győzni le. Hagyni a támadót, rohamozzon brutálisan, majd finom mozdulattal visszafordítva ellene saját svungját, könnyedén ártalmatlanná tenni. […]

Második este. «Tik-tak, most igazán mesélek valamit,» mondá a vén óra, midőn másnap este ágyacskámban feküdtem. «De csak neked, kedves jó kis lánykám, mert neked köszönhetem, hogy még itt vagyok. Elbeszélek mindent, a mit láttam hosszú életemen át, nagy, szép regét mondok el neked, egy egész élet regéjét. Tik-tak, tehát figyelj:

Az élet is csak egy rege. Wohl Janka. A ház, mely az utcza sarkán állt, már régi ház volt, nagyon régi, s meglátszott rajta, mert olyan volt a többiek között, mintha nagyapjuk lenne. De annak daczára szebb volt a többinél; olyan szép egy régi ház! Fölül pompás faragványok ékeskedtek s a falakon a legszebb képek […]

Alig virradt, s már kikelt az ágyból, papucsai után kotorászott a szoba sötétjében, majd kiment vizelni a tyúkól mellé. Kémlőn fürkészte az eget, esőfelhők után kutakodott, de azokat nem találva magában nyugtázta a napi teendőit. Ha már ott volt, gondolta felkölti a kakast, hadd kukorékolja ki a hajnalhasadást. Dolga végeztével visszaindult a házba, hogy vegyen […]

Vadmalacot nem hagyja nyugton a dolog. „Azt hiszem, mindannyiunk felelőssége, hogy ide jutottunk. Hogy ez bekövetkezhetett.” „Az enyém is?”, kérdezi erre a komája. Valami új ez számára, a felelősségről neki régebben regéltek. „A tied is”, válaszolta Vadmalac. Nem volt ereje részletezni, magyarázni. Egész nap a havat lapátolta, fájt már a lapockája is.

Szokásos esti sétájukon voltak: Őzite meg az Anyukája. A gida vidáman szokott poroszkálni a felnőtt mellett, ám éppen az este valami nyomta a lelkét. „Anyukám, szólalt meg egy idő után, mit jelent az, hogy táltos?” No, ettől annyira meglepődött az Anyuka, hogy lépni is elfelejtett, azaz megállt. Szerencse, hogy lassan haladtak, vagyis orra nem bukott.

Úr ír Az ember ír, és ez nem marad következmények nélkül, mert az embert olvassák. A törvénykönyvet is annyiféleképpen lehet értelmezni, ahányféleképpen akarjuk. És mennyi mindent kell értelmeznie az Alkotmánybíróságnak…! Persze az embert nem az Alkotmánybíróság olvassa, hanem maga az Olvasó, akiért él, hal, ír és lóg az ember.

Ezt gondolta a korosodó prózaíró, amikor újra benyitott a röjtökmuzsalyi hajléktalanszálló ajtaján. Járt már itt, hisz február kilencedikén, amikor az Olgával közös itókfalvi ház leégett, a katasztrófavédelem ide utalta be. Háromágyas, dög meleg szobába került, mellettük fürdőszoba ontotta a falakon keresztül.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Isten háta mögötti falu. De ha csak egy lett volna! De sajnos, rengeteg ilyen hely volt a világon, és szinte hallom, amint kérdenéd is, hát akkor hol is volt. No, elárulom. A Szilágyság csücskében, a Tövisháton volt ez a Lele nevű falu.

2009. VIII. 19. szerda albérlet, Munkás u. 32. Cseh Tamás állítólag augusztus 7-én, pénteken halt meg. Hallgatom a Levél nővéremnek 2.-t. Csabával a lemezbemutatón kívül ültünk a lépcsőn a Közművelődés Házában, Tatabányán, s mesélte, viszonya van egy Gabi nevű mérnöknővel. Cseh Tamás gitárjával jött aztán a büféhez, ültünk a ruhatár pultján. Megállt, felénk köszönt: Szevasztok!

2009. VIII. 13. csütörtök Almási u. 11. Tegnap Halmi György tanár úrnál pszichológiai vizsgálat. Az iskoláimról, eredménytelenségeimről beszélgettünk. Az antológiát olvasta. Nem vagyok műítész, de máskor is szívesen elolvasom őket. Hozza majd magával. Legközelebb 26-án, 15:15-kor találkozunk. Kaptam injekciót előtte.

2009. VIII. 10. hétfő Almási u. 11. Csak cicáznak velem. Fiam rajza ezt árulja el. Az egész családban senki nem vesz komolyan, eltűrik bolondériáidat, tiszta szándékot hamis emberektől ne számíts. Az egész környezeted a megrövidítéseden dolgozik. Az emberek előfeltételezik, s a maguk elképzelése hatására kísérleteket fejtenek ki, hogy önmagukat beigazolják.

2009. VIII. 8. szombat Munkás u. 32. – albérlet Tegnap gyóntam – volna. 3-kor Kondor Ferenccel találkoztam, egészségmegőrző munka. Valami bioszekta lehet, fénymásolatokkal jöttem el. A Románnál egy sárga rózsa, ki a temetőbe, dáliák közé tűzöm, talán édesanyám helyezteti oda. Haza(?)jöttem, elaludtam. Sokáig.

2009. VIII. 7. péntek 9:30 Almási u. 11. Reggel ültem képeimmel, nem mentem misére. Urunk színeváltozása ünnepe. 8-ra fiamnál. Vettem Marshall-szivarkát, Magyar Világot, szerintem becsaptak pénzzel a trafikban. Zsíros Kornél. 2 éves az Eszter lánya. Válásban vannak. Tárkányban laknak. Anyukája kiköltözött Naszályra.

2009. V. 30. szombat – Szanatórium Zoltánnal csütörtökön a Fényesen, Tatán, Környén. Írni fog hamarosan. Tegnap a temetőbe ültettem 2 muskátlit. A Keszthelyi u.-i albérletet elfoglalták. Eláztam. Fiam biciklije megjavítva. Dézsmálnak a szanatóriumban. Majdnem átvirrasztottam az éjszakát. Klubrádiót hallgattam.

2009. V. 26. kedd – Szanatórium Egy Zsófi nevű egynapos beteg (a Nyírőből) ránézett a bögrémre: Milyen szép macskák vannak rajta. Rosszul bánt veled a feleséged? – Igen. – Hmmm… – Ennyiből. Piroska nénivel beszélgettem. Osszam be a pénzt itt, a kórházban, mert kint vagy lesz munka, vagy nem. A füzitői história nem a betegségem […]

2009. V. 25. hétfő – Szanatórium Ma beszéltem Szénás dr. úrral. Zoltánt ajánlotta, karakán ember. Helyettem nem dönthet. És bármikor visszavesz. De nézzem meg az albérletet is, és keressek addig munkát, ne akkor kelljem stresszelni. Beleírja majd az alkohológiai továbbképzés igényét. Kiválthat-e az alkohol skizofrén tüneteket, vagy a skizofréniai hajlamosít alkoholizmusra? Ok vagy okozat? Azt […]