A huszonhétéves költő Ady Endréről, a régiről, a huszonhétévesről írok, kit húszéves koromban ismertem. Különösen, hogy most, mikor emlékeznem kell, csak ez jut eszembe. Ha valaki meghal, akkor a róla való emlékképek nem szaporodnak, de egyre kevesebbek lesznek.

Vér és arany / Blood and gold Mindig szerettem az idegen nyelveket, új és új világba bújtam bele általuk, sőt, bármilyen furcsa, egy-egy magyar írás is, ha fordításban volt alkalmam olvasni, jobban tetszett, mint az eredeti, mert e más nyelvi varázzsal burkolódott… E kettős műélvezetet egy ízben azzal tetéztem, hogy saját kedvtelésemre lefordítottam Ady Vér […]

Amire Ady tanított – Te nem tudsz semmit a természetről. Mert járdán születtél, járdán élsz. Nem tehetsz róla, de így van. Én falun születtem és alattam föld volt. Ezt érzem minden sejtemben. Tudod, hogy mikor kezdődik a tavasz? – Bizonyára nem tudom. – Hát tudd meg: karácsonykor. – Hogy mondhatsz ilyet. Hiszen akkor kezdődik a […]

A Kraszna vidéke Ady Endrére való emlékezés 1. Keskeny árok volt folyója az evés-ivás minden jója, felhője az utak pora, kútvize Érmellék bora.

Idén, január 27-én telik ki egy évszázada, hogy Ady Endre biológiai élete a végéhez ért. Mint az azóta eltelt száz év során hatványozottan kiderült, szellemi kisugárzása változatlanul törhetetlen, semmilyen eszközzel és ürüggyel nem lehet kisöpörni értékeink kincsestárából. A Káfé eltökélten azon van, hogy ez így is maradjon: amellett, hogy publicisztikai meglátásait rendre föleleveníti a huszadik […]