Dőlj hátra, lazíts. Ez egy analízis, se kezdete, se vége, te disztingvált, szeszélyes párom, aki nem vagy és nem voltál soha. Számodra a tudatos álmodás indokolt, vagy egy csergőóra, ha a megfelelő helyre illesztve megidéz egy halott paroxizmust, melynek hatására sikítasz, áriázol.

Olvasólámpám még nem örökmécses, ünneplőmben sincs vasalt gyászbeszéd, arról sem álmodom, ami jó, keserédes, bőröm alatt, vagy egy másik díszteremben. (faágon dorombol egy fekete folt.)

(Látogatás.) Lengedezek, mint könnyű fátyolfelhő Oly kedvező a vasárnapi eső Mint aszfalton a patkócsattogás Mint erdőben a puskaropogás Mert régóta üzen nekem, ma eljő Az utolsó, akiből most lesz első Kíméletlenül kegyetlen, mostoha Amiért megküzdött s amiért soha Az időcsapda, amit elárulok Hol együtt élnek testvérek s árulók.

Mondd ki nyugodtan: becstelen tőkés. Nyomd rám a parázsló pecsétet és képzeld el: majd megöl a szégyen, tanulj hát tőlem és légy folyton résen.

Az utcámat többnyire kutyák lakják.Hosszú vezetőszíjon sétáltatják a szolgákat.Korcs kutyák, magabiztosak,fittyet hánynak az ünnepnapokra.

Vegyétek végre észre a föld madarát is, ahogy kitépi magát a despota markából, s néha játszva felröppen, ilyenkor rendet tanít az égen, bájos gyerekmesébe illően, ahogy szokás.

nem nem nem :// nem megyünk mi innen el akkor sem megyünk mi innen ha a gazda csak kiver

Folyton csak főtt spenót és zöldbab hányásig, még tenyérnyi kertemben is, csak petrezselyem nő és borsó.

Megjelentem. Igenis, jelen vagyok ezen a görbe vonalon, itt töltöm a helyet és látom, ahogy néhány perc alatt mindenki elszelel, pedig a Winchestert már két hete eladtam, a Colt tölténytára is üres, nincs nálam semmiféle lőszer vagy fehér fegyver.

Az éjjel beidéztek, felszólítottak, írjak egy magasztos jelentést az istenekről, több tucatnyiról, úgy, ahogy bennem forgolódnak. Tetőtől talpig átázva, kívül-belül ítéletre készen körmölni kezdtem jót, rosszat, feleslegest, szolgamód öszemostam egyetlen pléhlavórban erény, bűnt, álszent szándékokat – senki sem szabadult, kivéve egy naprakész gyermeket, aki viszont még meg sem született, csak úgy – mert leendő anyja […]

Ott élsz a képen – bár életrajzod, címed rég megszökött a múzeumból. Színed is megfakult.