Szenesedő, kékes csónakjában sül a vinette. Este van. Römizünk a teraszon. Tizenhat éves vagyok, Cili tizenkettő. — Végülis lesz Sztána-út vagy nem lesz Sztána-út?! — kérdi nyafogva a szüleitől. Budapest, 2015. IX. 2.

A szavakat arra teremtették, hogy megmentsenek bennünket. A magánytól, a félelemtől, a kétségbeeséstől. Mikor a sírás helyettesíti a szavakat, visszatérünk az egyetemes nyelvhez. Valamennyi nyelven ugyanúgy sírunk, egyértelműen. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

1997 Bécsi fagylaltot ettem búskomoran. Nyomasztó álmom volt a Nap piros lakóiról, holmi apró, nyüzsgő poloskákról. Roppant fogam alatt a vékony, hideg csokoládélemez, s a hideg, fehér krém ma már tiltott íze szétáradt bennem.

Csak úgy döcög az írás; 20 éves koromban tíz verset is megírtam egy hét alatt. Csakhogy szerettem volna kimunkálni egy sajátos ütemet, egy hangvételt. Azóta megszereztem. Szeretném, ha meglennének azok a verseim is, amiket nem írtam meg húsz éves koromban. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. […]

Kimegyek a napra, túl meleg van, levetem. Összefogva leteszem a kis dobozra, amiben a napilapokat kapjuk reggel, de árnyék van, és többen jönnek, hát odébbállok. Aztán eltelik a munkanap, hazavánszorgok, otthon viszont eszembe jut a szürke pufajkám, a kedves, amelyik a derekamra szorul, meg meleget tart, továbbá puha.

Odakint hó van, mínusz húsz fokos fagy, a fűtőtestek hidegek, hallatszik, amint csobog bennük a megdermedt víz, a fagy. Uramisten, egy kiáltás, egy fájdalomüvöltés börtönőre vagyok. A tél pompás, akárha gyermekkoromban, amikor a boldogság, amivel akkor játszadoztam, ma már nem létezik. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai […]

Bal karja volt szabad, úgyhogy miközben a szférák zenéjét hallgatta, annak forgatta meg az ujjait a levegőben. Nézte, bámulta, úgy tűnt neki, megismétlődik a Teremtés.

Ma reggel kis híján Newton lettem. Igaz, a megfelelő gondolataim, a szükséges géniuszom hiányzott hozzá, de a városi rendőrség udvaráról az utcára kihajló almafáról majdnem a fejemre pottyant egy pompás alma. Mivel az ihletett becsapódás elmaradt, nem fedeztem föl (ki tudja, hányadszor) a spanyolviaszt, viszont felemeltem a pirospozsgás, borízű almát és epikureusi étvággyal, pár harapással […]

Ha volna egy homokórám, egészen biztos, hogy nem fordítanám meg, nem tudnám elviselni a szállongó, egyre szállongó homok látványát; mintha életem szivárogna el ennek az eszement századnak a repedésein. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

Vadmalac teli volt mondanivalóval. Annyira, hogy érezte, emelkedik a melle tőle. ”Tölle.” Nem tudta, hogyan is fogjon neki…. ”Melyikkel kezdjem?”, bökött a komája felé. ”Hát ne háborúval – mondja az – ne ebben a melegben, a népek nem szeretik.” Hát melegnek meleg volt, Vadmalac két kézzel törölte az izzadságot magáról.

Olvasok egy könyvet, a címe: Saint Jorÿ, a szerzõje Jóry Judit, kiadta a Kalligram 2015-ben. A Saint Jory egyik erõssége a ritmusa: nemcsak a repetatív módszerrel elõbukkanó: “Meghalt az anyám”, hanem az ezek között sorjázó rövid mondatok által kreált, a korábbi munkáira emlékeztetõ szózuhatag, melynek alapján szívesen oratóriumnak nevezném a regényként kezelt szöveget. (gergely)

A szeretet változékony és múlandó, a gyűlölet tartós. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

Másokat nem kell büntetned, magadat nem kell fölmentened. Ez nem paradoxon – az aszkézis nem ismer semmiféle ellentmondást, csupáncsak belső vívódást. Akkor jön el a békéd, ha a lélek kilép az anyag árnyékából. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

Vacsorázunk. A két unokával. A nagyobbik, a kisfiú, Danika szeptembertől első osztályos lesz. A testvére, a kislány két évvel fiatalabb. A kisfiú a tegnapi sült sonkából kér. A nagymama megmagyarázza, hogy az a sonka már régi,  felnőtteknek való. A kislány, Zsófika testvérét nyugtatja: -Ne búsulj, Danika, amikor nagyok leszünk, mi is öreg sonkát ehetünk! Erre […]

Mások egzisztenciájáról ítélkezni gőg ám a javából, viszont megbocsáthatatlan, ha éppen a tiéd hagy hidegen. Mindenkinek kijár az ártatlanság vélelme, rajtad kívül; magaddal szemben csakis bizonyosságaid lehetnek. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló.  1980-89. Fordította Cseke Gábor]

Szakadj el a világtól, biztatnak egyesek. De ez maga a halál – mindaddig, amíg a világon vagy, illetve a részét alkotod; különben lőttek neked.Tragikus kivételek ez alól csak a lelki szegények. Csak nekik nézhető el a közöny, a tudattalanság. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. […]

A vonaton, egy rokonszenves, enyhén becsiccsentett, a szokottnál jóval beszédesebb öregúr, valami furcsa gyöngédséggel és huncut mellékzöngével a hangjában, mindegyre gondolatai fura refrénjeként ezt ismételgette: „Szegény Nép Bácsi, sokat elvisel ám!” Mozdulatai, kifejezésmódja és arcjátéka, ahogy azt egy üveg vodkával nyomatékosította, Csehov muzsikjaira emlékeztetett. A Csehov uraságéira. Forrás: Arta de a evita necazul / A […]

Gondolkodni annyi, mint kiszabadulni a kutyaszorítóból. Annak bármilyen fajtájából. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

G. S. úr majdnem törpe, nem lát, két fehér bottal jár, (az egyiknek öt-hat lába van), műfogsora klapsog, ahogy beszél. Unokahúga eladta feje felöl a lakást; fél, hogy az utcára kerül. Aztán láttam osonni kerekes bevásárlótáskával. A kofák szólongatták.

„El kell pucolnunk ezt a szemetet – Maga elé mutatott, bár a messzi távolba. – Az egészet!” Komája könyörögve nézett rá, de csak enyhe ellenállásra futotta: „Ebben a melegben?” Aztán eltűnt, s egy talicskával tért vissza. Vadmalac nem tudta, hogy humor ez, vagy hogyan lehet őt ennyire félreérteni…

A bolond úgy hiszi, mindig bölcsen ítél. Képtelenek vagyunk ellentmondani neki. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

Minden agressziót ellenezni kell; visszaverni, elítélni, különben minden újabb alkalommal még hevesebben jelentkezik. Bármiféle, akár betegességre valló mentséget is keresnének a számára, az egyenlő a törvényesítésével. Aki megteszi, viselje is a következményeit. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

Ha olyan kényszerhelyzetbe kerülsz, hogy nem mondhatsz véleményt, hogy a lázadáshoz sincs elegendő erőd, amikor túlságosan tisztán látsz és ráébredsz, hogy a végső áldozat gesztusa sem vezet sehová, csupán a téged foglyul ejtő némaságot fokozza, amikor szaporább lesz a lélegzeted, a legjobb, ha olvasol valamit.

Egyetlen ország sem tart a bölcseitől, csak a bolondok okoznak fejtörést, keltenek félelmet, számukra építenek ispotályokat, gyártanak kényszerzubbonyt. Csak a bomlott elme jelent fenyegetést, a bölcsesség szelíd. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

Egy nagyítóval rendre alaposan megvizsgálhatod egy ember bőrét, láthatod a pórusok gyöngéd bejáratait, a haj- és szőrszálak hagymáit, az ujjlenyomatok szeszélyes kacskaringóit, a körmök alatti piszkot, de nem látod az ember egészét. Az ember saját magát sem tudja egységben látni. Ment számára nem ismerős önmaga. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. […]