A család már tudja: engem a Creendece Clearwater Revival egyik nótájára kell eltemetni. Az a kedvencem, optimista dal, azt szeretném, ha megtalálnák halálom után is az élet szépségét.

Miután kizártak a bölcsek tanácsából

A méltóságos kofa Egy előkelő állású tisztviselőnk, amikor nyugdíjba ment, házat, kertet vásárolt Budapest környékén. Eleinte szórakozásból kertészkedett. De amikor az idők járása megnehezült, s a nyugdíj kevesebb lett, remek szép fajgyümölcseit baráti körben eladásra kínálta. Mindenki örült, aki csak kaphatott a ritka nemes gyümölcsökből.

Ablakom alatt valósággal tobzódott a kutyatej. Húsos levelei fölött egész nyáron virult az aranysárga virágkorona. Esténként, amikor Vivaldit hallgatom, ki szoktam nyitni a kertre néző ablakot, hadd művelődjenek a gyomok. Azt rebesgetik ugyanis, hogy a rendszeresen zenét hallgató tehenek sokkal jobban tejelnek a „műveletlenekhez” képest.

Bár a legkedvesebb mongol ismerősöm a minap leírta nekem, hogy én hogyan írjam a másik két múltbéli nevét, mégis úgy írom, ahogy tőlük hallottam, fonetikusan. Már csak a nosztalgia kedvéért is.

Hogy mennyre szükség van még e XXI. században is szimbólumokra, ikonokra, olykor bóvlikra, igazolja a Lugasban, a magát még mindig ki nem takaró alkotó- és előadó művész ismerősöm megesősítette.

Találkozás Az utóbbi sűrű idegenjárás alkalmával láttuk egy budai útketeszteződesnél, hogy egy hölgy nagyon nézegeti a járműveket igazgató rendőrt. Többször visszafordul utána, mintha valamit keresgélne emlékezetében. Egyszerre kitörő örömmel rohan a kocsiút felé: – Bonjour, monsieur, c’ est vous? — kiáltja.

Szépérzék Azelőtt, ha az utcai hirdetőoszlopokra kiragasztottak valami csinos női arcképet, bizonyos, hogy vidám lurkók bajuszt rajzoltak az orra alá. Ma más a szokás. A kiragasztott női arcokat nem csúfítják el. Ellenkezőleg, megszépítik.

Nem visznek már virágkoszorúkat ,csokrokat a halott koporsójára. Helyettük a búcsúzni jövők pénzt gyömöszölnek egy réssel ellátott fadobozba, melyen ez áll: ”Virág helyett”. De az összegyűjtött pénzt nem szórják a friss sirhantra (még mit nem?). Másnap aztán a hozzátartozó kifizeti a gázszámláját, cigarettát, halkonzervet, miegymást vásárol belőle. Az élet mindent saját hasznára fordit.

Minden hónapban legalább egyszer meglátogatom az édes nénét. Mesélünk erről-arról, ahogy az öregek szoktak: ő a zágoni kertről, meg a szomszédba telepitett új lovardáról, én pedig a messzi török partokról s az elszármazott bújdosókról… néhai öccse helyett.

A kalap Motorkerékpár rohan az úttesten. A maga-támasztotta szél lekapja a vezető kalapját. A kalap röpül-röpül visszafelé, néhány bukfencet vet a levegőben, kalimpál egy kicsit, majd szépen leül. De a forgalom azonban nem állt meg.

A mester tanítványaival Budapesten sétált. Szép nyári este volt, a szellő sem libbent. A tanítványok el voltak ragadtattva. Csodálatos város Budapest, szinte azt lehet mondani róla, lábon járó történelem’’. Nincs olyan utca, amelyben ne lenne legalább három műemlék épület, amiből egy már biztos a világörökség része. Lopva a mesterre pillantottak, arra voltak kíváncsiak, neki mi […]

Amikor áldott állapotban volt, megkívánta a cementet. Más asszony csokoládét, mogyorót vagy sósperecet csen el ilyenkor az önkiszolgálók polcairól. Ő épitőtelepekre járt és marokszám falta a cementet. Sürgette a határidő. Kilenc hónap alatt kész kellett lennie a legerősebb alapzatnak.

Fülemben édesanyám álomba ringatott meséi, dalai. Átitatják az ismeretlen titok megfejtéséhez vezető fonalat. Ez a titokfonal fonja körbe a zártkörű hétköznapjaimat. Szárnyára vesz és visz a művészet csodavilága felé. Könnyűnek az út nem mondható, élesre töltöm fegyverem, rohangálok kopottan, elherdált szépségeket gyűjtögetek.

Ebéd A tejeskocsi fékje elromlott, felszaladt a gyalogjáróra, neki a ház falának. Nem történt nagyobb baj, csak néhány üveg törött el, s két hatalmas kanna habtejszín dőlt ki.

Idő teltével testünk kezdi felvenni a föld forgó ritmusát. Csak kering, kering, mindig egyazon pályán, átlépi a naprendszer határát, beles a csillagok ablakán. Észre sem veszi, mikor pörgött ki belőle a lélek. Aztán csak elkönyveli: maradjon a vám fejében.  

Szél A tavaszias szél végigszáguld a budai hegyeken. Rázza a fákat, zörgetí a tar gallyakat. Lenget, lobogtat mindent. Négyéves kisfiú bandukol hegynek fölfelé, szél ellenében, az édesanyjával. Küszködnek a széllel. Nehéz a járás. Alig-alig haladnak előre. Kimelegszenek. A kisfiú hirtelen megáll, s öklét rázva, dühösen ezt mondja: – Mindjárt hozok köteleket, s összekötözöm a fákat, […]

Tiszta szoba Kapun papírlap. A papírlapon ez a szöveg: „Kiadó egy rendkívül tiszta szoba.”

Dessert A versenypálya faemelvénye roskadásig megtelt nézőközönséggel. Egymás hegyén-hátán tolongott a nép. Tíz-tizenkét éves fiúcska cukorkával rakott, súlyos fatálcát cepel, nyakába akasztott szíjon.

Volt kollégám mesélte az oszlói könyvtárban: gyerekkorában irigykedettt egy játszótársára, mert az az argentin mellett egy másik nyelvet is ismert. Nagyanyjával, mint kollégám utóbb megtudta, magyarul beszélt. A gyerek anyja nem akart megtanulni magyarul, viszont a nagymama az unokához magyarul szólt.

Korváltozás Éjszaka van. Már éjfél is elmúlt. A villamost várják néhányan. A villamos sokáig késik. Unalmas a várakozás. Két fiatalember egyszerre – mintegy adott jelre – sétapálcávai vívni kezd egymással. Hosszasan vívnak, a tőrvívás szabályainak pontos betartásával, szép és nemes modorban.

Jelkép A Krisztina-téren rogyásig rakott szénásszekérrel beleszaladtak a lovak egy cukrosboltba. Talán cukorra éheztek szegénykék, s nem tudtak másképp szerezni.

Kicsik és nagyok Az asztalosműhely előtt a tizenkét éves inasfíú gyermekkocsit tologat. Kicsi az inaska, aiig látszik többnek nyolcévesnél. Még ő maga is gondoskodásra szorul. Ahogy apai aggodalommal most a gyerekkocsi fölé hajol, olyan meghatóan mulatságos, hogy fólkacagunk, s könnyet morzsolunk szét a szemünkben.

Baba Játékosboltban a kereskedő a karácsonyi árut rakosgatja. Éppen egy remekszép Iencsibabát hámoz elő a papírburkolatból, amikor egy ötesztendős kislány – aki eddig látszólagos nyugalommal nézegette a sok-sok gyönyörűséget -, hirtelen fölsír, és eltakarja a szemét.

Szegény asszonyok Néhány évvel ezelőtt, amikor a kurta szoknya járta, a divatos nőknek még a térdük is ki-kivillant a szoknyából. Ha hosszú szoknyás nőt láttunk az utcán, bizonyosak lehettünk afelől, hogy szegény asszony, akinek nem telik új ruhára.