Helyzet van „Az utóbbi időben a nyugati titkosszolgálatok valóságos vadászatot indítottak a mi gazdag pancsereink ellen. Nyilván hallottak a mindenféle hangos botrányokról és leartóztatásokról:előbb Courchevel, aztán a Fidzsi szigetek, aztán a Hermész butik, most pedig St. Moritz, a Maldív-szigetek és az Anktartisz. Gondosan kitervelték a kampányt, mely két fő célt követ: először is, diszkreditálni az […]

Korunkat – a posztmodernizmust – a magas és az alacsony kultúra, azaz a „hivatalos magaskultúra” és a „populáris- vagy tömegkultúra” hierarchiájának felbomlása jellemzi (Frederic Jameson és Andreas Huyssen szerint). Azaz a magas és a populáris kultúra közötti határok folyamatosan elmosódnak, a posztmodernizmus felszabadító ereje lerombolja a köztük lévő falat.

Délután öt harmincra a rendőrség megtalálta az emberét, amelyet körözött. Ifjú Clayton Blaisdell, más néven Blase, kétszer került a rendőrség látóterébe, egyszer azért, mert megtámadta és megverte annak a Hetton House nevű állami nevelőintézetnek az igazgatóját, amelyben felnőtt, és egyszer, évekkel később, csalásért, szélhámosságért. Feltételezett tettestársa, George Thomas Rackley, más néven Reszelő megúszta, mert Blaze […]

* Mircea Cărtărescu és a nők * Lehet-e újat mondani róluk? Visszhangos könyvsiker lett a bukaresti Mircea Cărtărescu novellagyűjteménye (De ce iubim femeile. Humanitas, Bucuresti, 2004), amely az írónak az Elle című, nem kimondottan szépirodalmi magazinban megjelent, egyre keresettebb rövid írásaiból állt össze – mondhatni, szinte magától. Az addig inkább az elitet és az avatott […]

A könyv vége felé találtam meg azt a kulcsmondatot, amivel a regény „ajtóit” nyitogatni próbálom. Joe-ról, a főhős barátjáról mondja valaki, hogy azért őrült meg, mert a tagadás és a sátáni gőg útjára lépett. A főszereplő, Zenon – az Angliába menekült lengyel író – szintén erre a lejtőre téved, és az okok is azonosak.

* Egy rendszerváltó román regény és fordítója * Dan Lungu: Egy komcsi nyanya vagyok! Tudomást szereztem egy remek fordítóról, s ezt a hírt igyekszem máris tovább adni. Tulajdonképpen Ilia Mihály hívta fel rá a figyelmemet, mint olyanra, aki hasonló csónakban evezik velem: vagyis olyan tolmácsolója a román irodalomnak, s e törekvésében mindenek előtt a puszta […]

Bartis Attila – Kemény István: Amiről lehet • Magvető Kiadó, 2010 • olvassbele.hu Van még független értelmiségi? Sokan gondolják – magam is –, hogy nincs. A beszélgetőkönyvben viszont olyan mondatokra lehet bukkanni, hogy az olvasó reménykedni kezdhet. Például a két író visszataszítónak tartja a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazást megfúró kormánypropagandát, meg azt is, hogy […]

Ïsa Schneider: Asszony ördögkeréken – K.u.K. Kiadó, 2010 Ïsa Schneider regénye, az Asszony ördögkeréken a menekülésről szól, dominálnak benne a sötét színek. A témát tekintve ez érthető, de nem túlzottan kedvező. Pedig a nagy lélegzetű prózai művekben – állítólag – lennie kell valaminek, amivel azonosulni tudunk. Itt nincs.

„Miatyánk halála se bírta szóra a Küküllőmadárt. A szomorú eseményhez nem társult csak A néma éneke. Akkor már rég nem repesett Szívünk vígsággal. Sötétben botorkáltunk, találomra, mint célvesztett Szárnyak az éjszakában. Néha az érthetetlen mormogásból váratlanul ki-kiharsant egy-egy noszogató Gyiszudáj, de az általános fásultságban Berci és a gonosz angyalok uralták a gyászosan egybemosódott terepet. Ekkor […]

A személyes hang és a hitelesség okán az olvasó mintegy közvetlenül érzi a költő általi megszólítottságot, hogy elmélkedésbe kezdjen saját sorsát illetően: élhető-e intenzív, autentikus élet? A versírás ugyanis — hogy Egyed Emesének egy könyvdedikációban megfogalmazott gondolatát idézzem — a megszólítás kalandja. Vers meg akkor születik szerinte, amikor a költő számára a megszólalás szintoly nehéz, […]

Tíz fejezetben foglalja össze a szerző a világ kemény és puha adatait, csak éppen a tények mögé kell látnunk, hogy a valóságos folyamatok plasztikusan látszódjanak. Forgathatja sikerrel persze az is, aki az „Akar-e Ön milliomos lenni” tévéprodukcióra nyerési eséllyel pályázik, de mindenki, akinek van választott érdeklődési köre csemegézhet belőle, netán épp ez a könyv irányítja […]

Az utóbbi hatvan évben a CIA – annak ellenére, hogy teljesítménye igencsak gyenge volt – megőrizte a félelmetesség látszatát, és titkos levéltárak mélyére rejtette tévedéseit és hibáit. A Cég eredeti küldetése a világ megismerése volt. Amikor ez nem sikerült, hozzáfogott, hogy megváltoztassa a világot. Kudarcai és mulasztásai – Eisenhower elnök szavaival élve – „hamvába holt […]

Filip Tamás Saját erőd című verseskötetéről Komor fekete(-fehér) könyvborító tekint az olvasóra. Faerőd tornya magaslik rajta. A szemlélő békaperspektívát kap a fotót nézvén. A torony fölött fehér égsáv, fölötte egy újabb égsáv, ami már fekete. A legfölső feketéből szakítja ki a tipográfia a szerző nevét – fehér betűkkel: Filip Tamás. A név alatt, szintén a […]

(Egy őszinte ember távoli asszociációi) ”Egyszer udvariasságból megkérdeztem, olvasta-e azt, amiről épp mindenki most beszél. Szégyenlősen rázta a fejét, azt a könyvet most olyan sokan olvassák – lapozzák, öregem, lapozzák, kiáltott lelkesen -, ő ezért egy horvát költőasszony Cvetajeváról írt könyvével van együtt, és lelkesen magyarázni kezdte, hogy ezt a legkevésbé sem ellenolvasásnak szánja, nem […]

Radu Gabrea az egyike azon hazai filmrendezőnknek, aki Bukarestben született. Főiskolai tanulmányait az építészeti karon kezdi, az 1956-os magyarországi forradalom kitörése után részt vesz a bukaresti diákság tüntető akcióiban, s a belbiztonsági szervek figyelmébe kerül. Letartóztatják, elítélik. Kilenc hónap múlva szabadul. Az építészetről átiratkozik a színi egyetemre  és filmrendező lesz.

Furcsa helyzetben van a recenzens: a Bécsben élő, de szűkebb hazájától, a Székelyföldtől soha el nem szakadó Székely Szabó Zoltán első könyvét, Dákok a nyitott égbolton címmel e sorok írója mutatta be a marosvásárhelyi unitárius egyházközség tanácstermében.