Az utóbbi időben egyre gyakrabban az a suttogó szóbeszéd járja, hogy a faluban feltünedezikkét gyenge fény, mint holmi tolvajlámpa.S mert mifelénk nemigen akadolyan ki a titkokat titokban tartsa,hamarosan mindenki megtudta,hogy a fényforrás nem más, mint a cicánk, a Barka.

A baltás gyilkos mennybe megy –pokolba nem jutnak ma latrok,a sas repesve fog legyet,farkasfalkák lakják az aklot,szobor szarja le a galambot,amely talpazatára szállt,babért tövisre vált a bajnok,mert itt már minden fejreállt. /Baranyi Ferenc: Tótágas. Busai Mária Facebook-oldaláról

a kakas nem kukorèkolaz ajtófèlfán fönnakadtgyermek kukorèkol a kutya nem ugataz udvarra kikötöttgyermek ugat Forrás: szerző FB-oldala

sok kemény betű vanaz én nevembenlágyítani kelletthát bohóc lettem arcodon szálkáimmosolyba merevedtek

lapos tányérbankemény lekvár a polconnem porosodik Budapest, 2022. X. 2.

‘kilencvenegybenmikor kakaót ittamszép zúzmarában Budapest, 2022. X. 1.

Forrás: Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság FB-oldala: VÍRUSÖLŐVasárnapi idill, gondolhatnánk a címe alapján JÓNA DÁVID verséről, de amint olvasni kezdjük, nyomban feltárul előttünk korántsem idilli, értékeit vesztett, tehetetlenül vergődő világunk. VASÁRNAP DÉLUTÁN Társasozni jöttek össze,de közben az egyik fiú félszemmel a forma1-et nézte,egy másik ügyeit intézte,a telefonját lapozta,jött-e e-mail, messenger üzenet, vagy komment a […]

Az ősz lekváros csókjaNarancssárga árnyalatúrúzsfoltokat hagy maga után.Hideg szelet érzek magamon.Hiányzol.

nyugodjak meg mindörökreamíg fény pereg a földreamíg lehet amíg tudomhogy magamhoz el-eljutok

Nem próbálom marasztalni azt,ki már asztalbontás előttégető teednőire hivatkozvafelpattan s faképnél hagy –nem hívom fel ismerősömet,

Hazája álom és titok,szem-nem-legelte pázsitok. Egyszer csak itt van s mint kis ér,csilingel és kisér, kisér.

volna itt még egyapróság kedves urams már itt se vagyok Budapest, 2022. IX. 30.

Elmúlt a feleMég nincsen teleÉletem teleValamit vele

A tévhit, hogy minden képedAlakjai halott tárgyakHa teremtésük bevégzedKihunynak ösztönző vágyakKőszobor-arcok magányaZengő űrt segít világra

még a langyos félmúlt is széphát még gyermekkoromminél mélyebbre ásokannál melegebb vanminél álmosabb vagyokannál szürreálisabbálmok pörköltjét kanalazompörkölt színű homálybanpokrócok csendje altatidőben úgy utazompokrócok csendje alattösszekucorodom Budapest, 2022. IX. 29.

Ma láttam őt az őszi alkonyatban.Mint sápadt nő, kit mélabú apaszt el,mint szomorú, halk színhatásu pasztell,körülöttünk az őszi kert olyan volt.Ott volt a szőke nyár halottas ágyaés búgott, sírt az ősznek tíbiája.A gesztenyésben száraz lomb csatangolt.

A tőzegpáfránylassú halált hal,zokog a rőzseláng.A hegy árnyékábanfekete selyemnyakkendőtvisel a farkasfalka.

  Sose hittem volna,Hogy ilyen támadékony legyen az ősz, Ilyen kacér:Egyenként vetkőzteti a fákat a kertben a szél.Vajon eléggé eldugott helyenVagyunk-e itt, a Mál-dombon?Átölelem az ifjú, kecses meggyfát,Hogy segítsek neki vetkőzni:A blúzát kigombolom. Forrás: szerző /Lőrincz József/ FB-oldala

magnóba mondta apáma leckéthivatalos nyelventudta hogy szeretjüknyomogatni a gombokat

Ha azt mondom: segítsetek,a válasz: elment az eszed,ha azt mondom: itt hagytatok,egy csomó morált kaphatok,

Csak intézkednek hanyagul,pattintanak két ujjukkal a csatlósoknak,mozdítanák már közelebb,sarok alá, sőt inkább kézügybehogyha lehet,ezt vagy azt a (föld)nyelvet.

fűrészpor- és gépolajszagősz és karácsony közöttkacsák kivágásafurnérlemezbőlkacsák lefestésetömény sárgávaláldott műhelyóraahonnan meglógnibocsánatos vétekahonnan kiszaladvalátszik a lehelet Budapest, 2022. IX. 27.

mikor az emlékezetek egymásnak esnekés cifrázzák a múltbeli egeket…igazát védi minden memória zavarukat nem a hiányuk okozzahanem a félsz, hogy kiderül mégisnem úgy volt, nem az, nem vele, fél is

csak kisujjadsemmi többet kisujjad semígy mész tönkre

A csóró, ha öltönyt kap ajándékba,ruhát, mely nem talál szegénységéhez,fel nem telítődik, továbbra éhez,nem kap fizetést keskeny borítékba’.