a három pontos sorvégek pár szó mi megszakadva teng a beszéd nem szól konkrétan az olvasóban csak kileng

Micsoda fagy árad egy angyal sóhajából Forrás: Kocsis Francisko: Terţine şi alte disimulări (Tercinák és egyéb mutatványok), Ed. Ardealul, Tg. Mureş, 2019.

Szívemben morajlás, örök csata vizekkel, partokkal, hegyekkel.

szívet tépő esti havazás a tanárnő ihletett hanghordozással felolvassa szép ilonkát

Korniss Péter betlehemezője szakad az ünnep homlokodra hó hull majd leolvad rólad

Végre elmentek. Úgy feszül a mellem… Látom, hogy neked is mozog a kis szád. Most még csöpp test vagy, most még nem a szellem, Most még nézhetek én is babaként rád.

ahol a szavak némák, számíthatsz rá, hogy hirtelen bántón rádront a sikoly is. Forrás: Kocsis Francisko: Terţine şi alte disimulări (Tercinák és egyéb mutatványok), Ed. Ardealul, Tg. Mureş, 2019.

Fehér Illés műfordításaiból A vízbe-fúlt – Utopljenik Esélyem nincs. Arra esélyem sincs, hogy ebből a helyzetből kikecmeregjek. Életem körül vasra-vert a tenger, vasra-vert a tüskével-tele tenger.

csak suhantam át a szobán anyám olvasott fel rongyos detektívregényt

1989. XII. 25. lepuffantották télifaünnepélykor még munkanap volt Budapest, 2019. XII. 17.

Az ember jár-kél gyanútlanul, meghall és meglát dolgokat, megbotlik, s nem tanul.

amit elvesztek a vámon megnyerem a réven mondogatom de ez az egész duma fordítva is érvényes itt robognak lajos király vitézei sokan lovukat itatják ám a duna már vérről álmodik a hullákat puhán átöleli VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK hirdeti a felirat a mohácsi réven kár hogy ez a felirat négyszáz évet elkésett akkor talán még elérhettünk […]

Szélirányba bólogat a kukoricaszár, esőverte dűlőúton már senki se jár.

1989 sáncol a fehér király rosírozik fehér sőt fekete gyalogok tömörülnek köréje nemsokára matt sőt sekk Budapest, 2019. XII. 18.

Mondjál rólam valami szépet. Mondd, hogy én vezetem a népet, hogy az ég értem kékül el, a madár értem énekel.

Emlékszem, anyám, egyszer ott voltunk a régi családi házban, levendula és érett császárkörte illatában s törölgettük a falakon sorjázó rozsdafoltos képeket.

Arra az asztalra terítették ki, melyen tegnap még tepertőt és lila hagymát evett.

GÖCSEJ Amerre pupillád körbetekinthet, dombsorok állnak ezernyi halommal. Rajtuk a Kandikó magas íve mereng; ki az Alpok messzibe nyúló lábaira, s el a zöld Balatonra.

Fiatalok között emlékezem és hasonlítgatok: milyenek ezek az idők, s milyenek voltak azok,

Kimúlása közrészvétet még elvétve sem ébresztett. Nem volt dics, sem szavalmány, csak a méla utálmány.

Olyan sefiú-selány-arca van ennek a decembernek. Már rég csontra vetkőzött a táj

AMI A PALACKBÓL MÉG KITELT Nappal vitorlások suhannak a tavon. Sötétedéskor, lassulóban és ott, ahol az égbolt elhajol – szinte a csillagok közé villanylámpás hajók.

Az állomáson gunnyaszt egy legény fölötte virraszt a jóremény Batyuja harap országból-világból batyuja étvágyán a világba lábol

szubjektív halmaz ‘kilencvenegyben twin peaks lila égbolt és datolyaszilva (buddhista meditáció) vágytalanságban kék aurájú halott fordulatszáma Budapest, 2019. XII. 14.