Tulajdonképpen jó életem volt nekem Bözödön. Az iskola közel volt a kocsmához, ahol laktam, s majdnem mindig azt tanítottam, amit akartam. Amikor nem volt kedvem semmihez, elővettem egy fehér papírt és rajzolgattam valamit reá. Húsvét előtt nyulakat és tojásokat rajzoltam. Csak úgy, a magam kedvtelésére. Egyszer egy tojásra a Dániel arcát is megmintáztam. Majdnem tökéletes […]

Sósborszeszes lövöldözés Egy napon egészen világos ruhában érkezett a testes nő Bözödre. Amint belépett a tanáriba, fölálltam asztalomtól, s indultam is a megszokott, csöndes helyre. Ahol bennünket nem szokott zavarni senki. Azt mondja, ugye, sejtem, hogy újabb baj van velem. Mondom, ezt nem sejtem, hanem biztos vagyok benne. Fessőről érkezett? – kérdem.

Verebek a templomban Ahogy teltek a napok, ez a testes asszony egyre világosabb ruhát kezdett viselni. Ennek én nem örültem, mert a napok teltével, ez az asszony egyre sötétebb hírekkel érkezett Bözödre. Egy napon hanyag mozdulattal vetette oda a táskáját egy félreeső székre. Mély lélegzetet vett, mintha az utolsó volna, nagyot sóhajtott és megállott előttem. […]

A síplik-ügy kirobbanása Dániel utóda, a testes asszony sokáig talpig feketében járta a bözödi, hitvány utakat. Többször lehetett látni, amint bemegy a néptanács vagy a rendőrség épületébe. Mindig gondosan letisztította sáros cipőjét az ajtó előtt, s nagyokat köszönt a ki- és bejáró népeknek. Egy napon egyenesen hozzám jött, az iskolába. Azt mondta, nagy bajban van, […]

Csak egy csepp a szemem A sok régi könyv olvasása kimerítette a szemem. Egyik reggel arra ébredtem, teljesen be van dagadva. El is utaztam Vásárhelyre, a patikába, hogy valami orvosságot vegyek. Mondom a patikusnőnek, szemcseppért jöttem. Azt kérdi a patikusnő, mire kell nekem a szemcsepp. Mondom a patikusnőnek, a szememre kellene, tessék nézni, már csak […]

Sámuel Egyhangú, szomorú napjaim is voltak nékem Bözödön. Szitáló, őszi esők képében jelentek meg ezek a szomorúságos napok. Nagyszünetre ki sem mentek a gyermekek. Sár volt az iskola udvarán, magasugrásról szó sem lehetett. Mircse igazgató időnként reám bízta a fizikát, a számtant, s olykor a történelmet is. Éppen jókor bízta reám a történelmet, mert levelet […]

Dániel A hozzám hasonló korú bözödi emberek bizonyosan emlékeznek Dánielre. Már akik még élnek azok közül Bözödön. Azért sem felejthetik el az ő nevét, mert a szent könyvekben is lakik egy Dániel nevezetű próféta, s ezek a bözödiek roppant járatosak voltak a szent könyvekben. Még nálamnál is jobban eligazodtak a bibliában. Pedig ők még azt […]

Szelek beszéde Két ember ült egy-egy szép, kerek kövön. A bözödi határban. Az egyik én voltam, a másik egy nálamnál valamivel okosabb ember. Az ő nevét nem mondom meg, nehogy pletyka legyen a beszélgetésünkből. Mert beszélgettünk. Kiadósan. Az egyik legtöbbször Bözöd felé nézett, a másik legtöbbször Bözödújfalu felé. De nem csak a tekintetük, hanem a […]

Homályos ablak Azért én nem tudtam teljesen belenyugodni abba, hogy csak a magasugrást és a nagyszünetet tanítsam a bözödi iskolában. Mindegyre eszembe jutottak Jakab úr szavai. Hogy kereshetnék magamnak valami fölemelőbb, nemesebb tantárgyat, ha már itt vagyok, Bözödön. Egy napon gyalogszerrel elindultam Erdőszentgyörgyre. Gondoltam, veszek ott egy krémest és mellette elgondolkodom a bözödi sorsom felől. […]

(Bözödi napjaim) Mit kell megcélozni? Furcsa ember volt ez a Jakab úr! Ameddig én a magasugrást és a nagyszünetet tanítottam a bözödi iskolában, Jakab úr (így hívták Bözödi Györgyöt Bözödön) örökösen hegyezett valamit. Hol a hitvány ceruzáját, hol a saját fülét. A hitvány ceruzáját egy hitvány, kézzel hajtható hegyezővel hegyezte az asztal sarkán. Úgy, amiként […]

Kálmán Jól meg kellene erősítsem magam, hogy szó nélkül el tudjak menni egy juhait őriző ember mellett. Ezek a juhaikat őriző emberek általában kevés beszédűek és titokzatosak. Egyszer a bözödi határban, mindjárt az út mellett őrizte juhait egy szürke kinézésű gyermek. Akit én még soha nem láttam. Márpedig én a bözödi gyermekeket egytől egyig mind […]

(Bözödi napjaim) Nem történt semmi Most, hogy arra az egy esztendőre visszagondolok, amikor én főleg magasugrást és nagyszünetet tanítottam a bözödi iskolában, arra jövök reá, nem történt semmi említésre méltó esemény a nagyvilágban. Semmi. Csak úgy megvolt a nagyvilág a maga teljesen hiábavaló dolgaival, amiképpen én is megvoltam a magam apró ügyeivel. Néha bántott, ha […]

Párizsi bohémvilág A frank király hajviseletét utánzó Marcel Proust a minap száz frankot kért este a Ritz portásától, majd kedvesen hozzátette: „Tartsa meg, magának kértem….” Montaigne mindig rúzsos ajka alatt vártak. A Dupont-Latin kávéház mögött a kis kertben, a nagy gondolkodó szobrát a diákok mindennap kifestették. A Bourbon-palotától jöttek gyalog, a Szajnával párhuzamosan kanyaró Szent Domonkos […]

(Bözödi napjaim) Tábla Nagy hó esett Bözödön egy téli éjjelen. Szeretem a téli, nagy havakat. Főleg a falvakra hulló, nagy havakat szeretem. El is indultam magányosan a téli, nagy havon. Gagy felé. Csak mentem a nagy fehérségben. Varjak keringtek körülöttem, s tétova őzek próbáltak ösvényt verni maguknak az erdő alatt. Fent, a tetőn, juhnyájat pillantottam […]

(Bözödi napjaim) A világ legszebb ösvénye Szép este volt Bözödön, látszottak már a csillagok, amikor elindultunk Bözödújfalu felé ezzel a Mircse nevű igazgatóval. Aki beszélni akart velem. Kérdem, miért nem megyünk a rendes úton, még eltévedünk valahol ebben a mezei szürkületben. Azt mondja, azért választotta ezt a mezei sétát, mert itt van a világ legszebb […]

Párizsi alkoholrendelet Kávéházi asztalnál ülni avval a tudattal jár, hogy olyan talajon ül az ember, amelynek négyzetméterét évi négyezer frankért bérlik a törvényhatóságtól. Irwin Shaw írta, hogy eszébe jutott párizsi ottléte alatt a kósza hír, miszerint a francia hatóság az alkoholizmus korlátozását célzó, jellegzetesen közvetett és tapintatos módon fel fogja emelni a járdabért, hogy a […]

(Bözödi napjaim) A pöttyös gyermek Ha jól emlékszem, Szakál Mózsinak hívták azt az embert, akinek volt egy pöttyös arcú gyermeke. Bözödön. Ügyes kicsi gyermek volt a Szakál Mózsi gyermeke. Miután befejeztük a magasugrást és a hosszú szünetet, leültem az iskola udvarán egy farönkre, s a további életem felől elmélkedtem. Egyedül.

Az első hun Párizsban Szent Genovéva könyvtára 700 000 könyvet őriz, hatszázötven férőhelyű, előtte, az első párizsi nyomdász, Ulrich Gering szobra áll. Szent Genovéva körül legendák köde lebeg. Kislánykorában állítólag a Mont Valerienen birkát legeltetett, tizenöt éves korában árva lett, s a keresztanyjához került, aki a Mi Asszonyunk nevű székesegyház előtt lakott. 450-ben, amikor a […]

(Bözödi napjaim) Ha meglazul egy csavar Még azt sem tudtam pontosan, melyik lesz a székem a tanáriban. A bözödi iskolában, ahol magasugrást, nagyszünetet és rajzot tanítottam. Máris keresett egy idegen ember. Kicsiny, szabályos, kerek fejű ember volt, letette nagy táskáját az asztalra és papírokat vett elő. Azt mondta, engem keres ezekkel a papírokkal. Mert ő […]

Párizs bal-partján nyüzsögtek a szeplős, szalmaszőke diáklányok. A görög gitáros borozójában találkoztak a kivénült egzisztencialisták közt két illatos virággal, az egyik fekete volt, mint egy cherokee.

(Bözödi napjaim) Bözödi bacillus Szép esztendőt töltöttem Bözödön. Miután áthelyeztek ide Felsősófalváról. Ahová büntetésből helyeztek. Az iskolában, amint már mondtam, főleg magasugrást, nagyszünetet és rajzot tanítottam. A helybéli kocsmáros házában béreltem szobát. Onnan beláttam, s ha kedvem tartotta, be is jártam a helybéli kocsmába. Jóhangú énekes legények nótáztak a helybéli kocsmában. Főleg szolokmai nótákat fújtak. […]

(Bözödi napjaim) Teréz Egyszer Bözödre kerültem tanárnak. Rostás tanfelügyelő úr azt mondta, tanítsak, amit akarok. Egy év eltelik valahogy. És én tanítottam a bözödi iskolában magasugrást, nagyszünetet és rajzot. Egyszer azt mondta nekem egy idősebb tanár, ha valamiben nem tudnék eligazodni, kérdezzem meg Teréz tanítónénit. Mert ő mindent tud. Ha akarom, el is vehetem feleségül. […]

Hemingway sikerének egyik titka a szakadatlan kalandosság. Bámulatos lélektani szemléletességének és társadalomábrázolásának hitelessége mellett a legjellemzőbb rá az események izgalomban tartó fordulatossága. De az is tény, hogy élete semmivel sem kevésbé kalandos, mint írott történetei.

Rahó felé vették az útjukat még mindig éberen őrködve arra, nehogy Galícia felől rajtuk üssenek. A két tiszt úgy határozott, hogy ebben a faluban éjszakáznak. Előre küldték hát Juhász tizedest szálláscsinálónak négy ismerős kőrösmezei legénnyel. Meg is érkeztek minden baj nélkül; porosan, fáradtan, s tábort ütöttek a Tiszta partján.

Apollinaire, a montparnasse-i tűz csiholója halott (Törvénytelen gyerek volt. Jó barátja, Pablo Picasso, aki ugyanúgy volt a modern festészet úttörője, mint ő a modern költészeté, azt híresztelte, hogy természetes apja XIII. Leó pápa volt. Holott anyja és így ő maga is azt állította, hogy az apa olasz gróf, Fligi d’Aspremont, akivel a szépséges lengyel táncosnő […]