HALLOTTAM EGY VASTAPSOT
A vastaps így hangzott: rapp-rapp-rapp-rapp. Mint a gépfegyverkattogás. A tapsot hangfelvételről hallottam, egy hozzászólást játszott be a területi rádióállomás; szerzője méltán tarthat számot a „vásárhelyi vaslédi“ becenévre. A rádióállomás, melynek magyar riportereit, újságíróinkkal együtt — nem engedték be a nevezetes gyűlésre, tovább is közvetítette a beszédet. Nyílt magyargyűlöletről tanúskodó populista demagógia volt a javából. Ehhez már hozzászoktam-forma, amennyiben ember hozzászokhat a napi abszurditásokhoz. Akkor kaptam fel a fejem, amikor a vaslédy azt követelte (sem többet, sem kevesebbet), hogy váltsák le a művelődési minisztert, akit tisztel(ne) és becsül(ne) ugyan, de mivel nagyon árt(ott) a román nép érdekeinek, nincs helye a kormányban. Ergo, miniszterelnök úr, váltsa le! „Mondom én“, ez a lady nyelvi fordulati leleménye, mely megkülönbözteti Pleșu úrtól. Ahányszor ez a „ZIC EU“ elhangzott, húztam egy függőleges vonalkát a lapra. (Az eredményt nem mondom meg). A populista demagógia mindig nagyon hatásos. A teremben lévők műveltségi színvonaláról ez a “vastaps” is árulkodott. Németh Lászlóhoz menekülök (ehhez az extremistához, well), aki valaha így írt: „Az emberek azért hiszik el nehezen az igazságot, mert nem hasonlít az igazságról alkotott fogalmukhoz. A sarlatán mindig meggyőzőbb, mint a bölcs”.
Hát, Plesu úr, ön itt, a mi ősi tájainkon, nem valami meggyőző. Majd tapsol még uraságod is a vaslédinek!..
Népújság, 1991. március 1., péntek
Párolog a város
izzadt aszfaltbőre,
fények szentjánosbogarai
gyűlnek útfélre,
– sorfal-katonák –
Hírek, rémmesék
bombariadói halkulnak,
vasmadarak ülepednek
rejtett fészkeikre,
mint fáradt bálnák
a tengerfenékre. Tovább »
„Amióta az Isten megalkotta a természet rendjét, úgy intézte, hogy legyen egy ritmus, amely működteti ezt a hatalmas rendszert. Az ember által megszólaltatható hangszerek varázslatosak, visszaadják a természet hangjait, eredeti ritmusát. Együtt Dobbanhat minden nép szíve, ha megszólal a zene.” Martonosi György – a Dob-Ban Ritmusfesztivál védnöke
Az idén is hatalmas DobBantásra készül a csíkszeredai Agora Alapítvány.
Immáron tizenötödik alkalommal kerül sor az országszinten egyedülálló, nemzetközi Dob-Ban Ritmusfesztiválra, augusztus 5-6-7-én a Csíkszeredai Mikó-várban. Az elmúlt években rengeteg nemzetközi hírnévnek örvendő zenész lépett a Dob-Ban színpadára, így az idén is olyan sztárvendégekre számíthat a kedves közönség, akik minden bizonnyal megdobogtatják majd mindannyiunk szívét.
Tovább »
Manapság ritkán hoz klasszikus levelet a posta. Bélyeggel, címzéssel, feladóval. Az övé az volt. A borítékban pedig egy száz oldalnyi könyvecske. Nem tudtam, hogy verseket ír. Újságíróként ismertem, szerkesztőként, riporterként. Lázongóként, aki utálta 1989 után a bármiféle természetű nagy szólamokat. Néhány hónap telt el azóta és most olvasom a verseit, amikor Román Győző neve már két évszám közé szorult (1943-2022). Ezt írja A halottak napjára című versében:
Az évek múltak, az évek teltek,
gyűrött napokban maradt a múlt,
kisímítom, hogy olvassam belőle
mi velem maradt s mi elavult.
Nem észlelek sehol se vagyont,
degeszre tömött pénztárcám sincsen,
egy halom emlékfoszlány az ereklyém
s hetvenhét évem minden kincsem.

Verseid és emléked immár velem maradnak. Isten veled, Győző!
Forrás: szerző FB-oldala
Ennek vége: se vágy, se hit,
se petíció nem segít.
Az ember ír és dolgozik,
iszik és mégis szomjazik.
Vonagolhat a szőnyegen:
hermetikus a győzelem.
Barkácsol magának hitet:
talán van még egy folt sziget.
Különben csak a semmi van
a minden zsoltáraiban.
Ha megkérnénk egy átlagembert, hogy mondjon valamit a magyar filmekről és filmgyártásról, némi fejvakarás után valószínűleg bizonytalanul valami ilyesmit mondana: „Hááát, van A kőszívű ember fiai, egyszer irodalomórán meg kellett nézzük. Ja, meg szokott menni március 15-én a Dunán. De elég uncsi.” Mára már kevesen tudják, hogy az első világháború előtt és alatt a Monarchiába is betört a filmláz, a magyar film fellegvára pedig (meglepő módon) egyáltalán nem Budapest, hanem Kolozsvár volt….
Szerző tanulmányának teljes szövege az Alföld c. folyóirat online portálján
Elekes Ferencnek, ragaszkodó szeretettel
Tágra nyílt szemem
kíváncsian pásztázza a világot,
majd gyorsan lehunyom:
ne lássam, amit látok! Tovább »
Sárgaréz sugarú serege a bősznek
mondott kánikulának kitartón csillog
a Sarkcsillag felett. Integet az ősznek
egy szemérmes dohányvirág, szendén pillog. Tovább »
Már egészen közelről
követel vissza
magának a por,
érezni rohadt –
krizantém-szagát. Tovább »
Nagy Imre szomszédságában élek, Zsögödben. A véletlen vagy a sors hozott e helyre, amely befogadott. Gyermekeim már idevalósiaknak tartják magukat. Büszkeséggel tölt el a jeles szomszédság, noha van, amikor bosszúságot okoz. Például mikor egy építkezési engedélyhez a műemlékvédelmi hatóság jóváhagyására is szükség van a jeles szomszédság okán: az emlékház és a képtár műemlék, s műemléki környezetben másak, szigorúbbak a szabályok. Tovább »
Eladó, minden eladó:
eszme, rögeszme, hit, cinizmus,
kordé, bicikli, bárka, kisbusz,
lógombóc és üveggolyó –
eladó, minden eladó. Tovább »
Láttam a holnapot,
húszéves lehetett, ép, erős,
nem volt még gyáva, se hős,
időnként köpött jó nagyot,
megcélozva egy fényes cölöpöt,
ment az utcán azzal a lépéssel,
amit apjától örökölt,
föl nem fogható ép ésszel,
miért és merre megy,
vállán nagy táska ringott,
abból árulta a bingót.
Forrás: Mediterrán sóhajtások. Versek. MEK.
(Vásárhelyi Hold-szonáta)
Táltosok varázsa rég messze szállt.
Vagyok júliusi Hold az égen.
Felhőtajtékos titkos réten át
messze csatangolt fia e tájnak, Tovább »
Beszélgetés Belia Györggyel
A budapesti Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő Világirodalmi Lexikon terjedelmét, szakszerűségét, tudományos alaposságát illetően felülmúlja minden eddigi elődjét, és még a hagyományosan igényes magyar lexikonkiadásban is példás teljesítménynek ígérkezik. E lexikon egyik főmunkatársa, román irodalmi címszavainak szerkesztője és nagyrészt szerzője: Belia György. Ahogy budai lakásán ülök, s a város esti fényei benéznek a Hárshegy felől, fordításai, tanulmányai jutnak eszembe. Illetve az, hogy hirtelenjében össze se tudnám számolni őket. A házigazda előzékeny pontossággal segít. Novellákat fordított Dumitu Radu Popescutól, Sorin Titeltől, Vasile Rebreanutól, Baconskytól, A. Ţoiutól, Ion Băieșutól, drámát Romulus Vulpescutól, Mihal Sebastiantól, Gheorghe Astaloștól, regényt Mihai Beniuctól (Egy közember története) és Petre Popescutól. Átfogó érdeklődési köre, amely a lexikon szerkesztésében megmutatkozik, ebből is jól kitetszik. Mindegyik címhez egy-egy jelzőt is hozzátesz, régebbi fordításai még mindig élményszerűen élnek benne. Ez a közvetlenség, amely a tolmácsolt román művekhez és írókhoz fűzi, kérdéseim sorát is oda fordítja, hogy előbb életéről faggassam, személyes kapcsolatai és emlékei tükrében is keresve, ki ez az ötven esztendő felé járó szerkesztő, műfordító, irodalmak közvetítő követe?
Az 1972-ben megjelent interjú szövege az ujhet.com portálon
Miért jöttél
az életembe,
mint egy forgószél,
hogy aztán délibábként eltűnj?
Hollónyom,
estkorom,
lépés-messze,
övig helybe’,
csak csörög,
aggcsömör,
ólomlánc,
lélekránc – Tovább »