Valaki kikapcsolta a Napot, mint házban a villanyt. Feketébe öltözik minden, akár a gyászoló sereg.

Megmondom őszintén, mostanig fogalmam sem volt, hány katonája van a Csíkszereda melletti hegyivadász alakulatnak, sőt azt sem tudtam, hogy hadászati szempontból mi a megnevezése. Amit olykor láttam, de leginkább hallottam, akárcsak a többi városlakó: havonta, kéthavonta az erdők szélén, a lőtéren, könyörtelenül puffogtatnak, néha pedig, késő esténként, nyomjelző lövedékek világítják meg az eget. És persze […]

Gergely Tamás: Gábor-kalap A stockholmi útja előtt mi Lajossal csak távolról tiszteltük egymást. A kapcsolat Bajna György által teremtődött meg és élt. Bajna volt az, aki a nevében beszélt, egyezett meg, sőt magyarázott, amikor valamit nem egészen értettünk a versében – Ove Berglunddal a versek fordítása közben.

A Kedei Zoltán festőművész várbeli műtermében (a Vár-lakban) immár hagyományossá vált, hogy egy szűkebb marosvásárhelyi és megyebeli csoport időről időre összegyűl könyvbemutatóra, irodalmi kávéház-szerű rendezvényre. Ezúttal kedden késő délután Cseke P. Péter prózai műveit hallgatták meg, majd köszöntötték Székely Szabó Zoltánt, Tutukát.

Nem hallgatni, hanem beszélni kellene ’56-ról LEVENDEL LÁSZLÓ – ACZÉL GYÖRGYNEK Tisztelt Aczél Elvtárs! Legutóbbi beszélgetésünk folytatásaként, a „téma” kibővítésére és álláspontom tisztázására írom ezt a levelet. A magyarországi szocializmus kívülről nézve elfogadható vagy éppen tetszetős külleme ellenére napról napra nő szorongásom, ha a holnapjára gondolok. Bárhogy kutatom a kapaszkodókat, a javulásra mutató, még oly […]

Jelentkeztem, hogy vegyenek fel maguk közé a névtelen füvek. És hallgatva megbólintották tűfoknyi, fénylő fejüket.

egy civilizált kicsi türkiz patika ‘kilencvenhatban

Badarságok, szóbeszédek Van egy hely, úgy hívják: Trianon – Túl Tordán, Tusnádon, Tihanyon… Benne sok francia, Semmi garancia – Minket meg új járom, iga nyom.

Abban a korban vagyok, amikor már nem fér el mindkét talpam a földön,

Azt nehézség nélkül elfogadod, hogy a másik föléd kerekedhessen, ha hatalmasabb, azt azonban hogyan is tudnád elfogadni, hogy ítélőképességével, igazságosságával vagy szívének nemességével bizonyuljon nálad erősebbnek? De ha megveted őt, akkor ki fog megjutalmazni munkádért azzal, hogy kifejezi irántad való megbecsülését? A megvetett embertől szármaró megbecsülés valóságos gyalázat.

a Jég hátán jaj be hideg

Hatalmas bálna, holddal fényes éj szuszog, befér szívembe.

Presser Gábor (Pici) kimondta a szentenciát: az LGT végleg leteszi a lantot. Somló Tamás halálával az életben maradt hármak értelmetlennek találják az együttes további létét. Szép volt és egész biztosan igaz is volt, mert szivünkben-fülünkben maradt egy rakás kedvenc melódia, örökzöld szám, amitől nehéz – meg aztán nem is akarunk – megszabadulni. Most, hogy az […]

csak úgy elvonultak a nők akár a novellák nem lettem prózaíró

Gyümölcs lenni: örökké rejtett tűzben, óvni egy nyári kertet –

A sorban rozzant pótkocsi, amelyen én is utazom, épp most, e megfoghatatlan percben, amely csak volt s már helye foglalt.

Hogyan sírok én, gazember?! A ZOKOGÓ MAJOM épülete ma már nincs meg, de tovább él a romantikája. Valamelyik napon, amikor a romos és poros telek lábánál megálltunk s kissé megilletődve pillantottunk a téglarakásokra, azon tűnődtünk, hogy is fűzhet annyi embert oly sok emlék, hála és szeretet ehhez a zsebkendőnyi helyhez, amely a megszépítő távlatból az […]

sajog és viszket viszket és sajog nem jár érte ezüstkereszt