Erdélyi tanya. Egy mobiltelefonnal megkacagtatnak. Budapest, 2016. IX. 20.

Úgy találtam, hogy akiknek azzal telik az életük, hogy évente egyszer kibányásznak egy tiszta gyémántot, azok lelkesen, boldogan forgatják, túrják a kietlen, köves földeket, naptól összeégetve, mint a túlérett gyümölcs, kövektől véresre sebezve, magukat egyre mélyebbre ásva az agyagba, hogy aztán feljőve mezítelenül aludjanak sátraikban. Ezzel szemben azt láttam, hogy boldogtalanok, szívükben megkeseredettek és meghasonlottak […]

Mikor szerelemre vágysz / Când ai nevoie de dragoste mikor szerelemre vágysz nem kapsz szerelmet. mikor szeretni akarsz nem szeretnek. mikor egyedül vagy magányodtól nem szabadulhatsz. mikor boldogtalan vagy értelmetlen mondjad.

A sevillai borbély (Zene: Gioachino Rossini, szöveg: Beaumarchais szinműve nyomán) Ha belé rúgják, soha nem kap gólt – gonoszkodott a magyar válogatott kapusával egyik barátom. Ugyanez áll Figaróra is: ha bajba keveri Almavivát, ki is húzza belőle, na de azért a belépője többet ígért… Nem baj, Rosina szép, Bartolo pedig öreg, természetes, hogy szerelem forog […]

Annak, hogy Őzite ki-bemászkált különböző mesékbe, története van. Még nagyon az elején gondtalan járkált fel-alá a könyvtárban, hátán – mint egy csiga – a Szépvölgyi mesékkel*, mígnem az egyik könyv megszólította. Nem volt goromba, inkább rendreutasító. Goromba nem is lehetett, mert ezt a címet viseli: Tündérvilág. S a tündérek, ugye, szépen szólnak egymáshoz meg a […]

Napéjegyenlőség volt. Délután negyed öt körül sötét felhő mögé bújt a nap és olyan fényes körvonalat adott a szürke masszának, mintha a láva éppen kicsordulna valamelyik izlandi odvából. Mégis, mindezeken túlmenően, az egész jelenség olyan volt, mint egy tisztességes istenábrázolás; még a sugárnyalábok is kivetültek. Aki nézte, arra gondolt, hogy napéjegyenlőség van, mégpedig ezekben a […]

Gergely Tamás ÁRVÍZ Újra árvíz Észak-Koreában. A svéd 1-es rádióadó egy svéd vöröskeresztes nővérre hivatkozva az áldozatok számát 140 000-re becsüli, azokét, akiknek a lakását vagy élelmiszerraktárát elmosta a víz. Ki fogja ezeket megsegíteni, a Jóisten tudja, vagy még az sem…

A bokrokon lágy lámpa fénye süt, s a bokrokon az este bánata. De máskülönben árnyék mindenütt. Föl-fölsikolt a violák szaga.

Még egy decit, Naccsásúr! A kocsmáros rákönyökölt a pultra, kezével megtámasztotta a fejét, s a gomolygó szivarfüstön keresztül közömbös arccal nézte vendégeit: idő és sors által megviselt öregek, szerelmet szeszbe fullasztó vénlegények, magukat pótolhatatlannak tartó fiatalok, kik gúnyulódnak a vénlegényekkel s álcázott komolysággal figyelik az öregeket, közülük is főleg Jánost.

A „kicsi prof”, egyáltalán nem alacsony, nem kellene nagyot nyujtózkodnia, hogy a focikapu felső lécét elérje. Az IQ-je jóval magasabb a víz forráspontjánál, az EQ-ról ne is beszéljünk. A “professzor” záróakkord, munkájának koronája, amit már 45 éves korától visel, hivatalosan még a doktort is beszúrva.

(A párizsi áldozatokért) Ének fagyott a szélbe, mint tűzből menekvő lovak dobogása.

szépülök, kerekedek, mosolygok és úgy tűnik fiatalodok, egy héten

kórházfolyosó eggyel a vécé előtt RÁKOSDOHÁNYZÓ Budapest, 2016. IX. 21.

Nem hiába szeretem azt, amit veszély fenyeget. Mert egyáltalán nem kell sajnálkozni rajta, hogy veszély fenyegeti az értékes dolgokat. Hiszen éppen ebben fedezem fel kiválóságuk egyik feltételét. Szeretem a hű barátot, még ha kísértésbe esik is. Mert kísértés nélkül nincsen hűség, s nincsen barátom se. És elfogadom, hogy egyik-másik elbukjék, mert ezzel csak értékesebbé teszi […]

Don Giovanni (Zene: Wolfgang Amadeus Mozart, szövegkönyv: Lorenzo Da Ponte) Aki nőt becsapott, az üldözi, aki nő megérzi, hogy gazember, odaadja magát neki – nagyjából ennyi ennek a történetnek a lényege. A kormányzón kívül senki nem lát tisztán, de ő sem sokáig. Még ott van Leporello, ő azonban hiába tudja, amit tud. Végül a kormányzó […]

Foci Odajön a fiam, elgondolkozva néz rám. Mint egy mélytengeri búvár a víz alól, kiemelkedem a munkából, mert látom, hogy valami fontosat akar kérdezni. – Apu, Isten szokott focizni?

Szokásos esti sétájukon voltak: Őzite meg az Anyukája. A gida vidáman szokott poroszkálni a felnőtt mellett, ám éppen az este valami nyomta a lelkét. „Anyukám, szólalt meg egy idő után, mit jelent az, hogy táltos?” No, ettől annyira meglepődött az Anyuka, hogy lépni is elfelejtett, azaz megállt. Szerencse, hogy lassan haladtak, vagyis orra nem bukott.

nyelőcsövében megfagyott sörszilánkok tüskéi csúsztak Budapest, 2016. IX. 16(-18).