Május 19-én este egy igazán családias és bensőséges kettős könyv­be­mu­tatóra került sor Székely­ud­var­he­lyen a Gu­ten­berg köny­ves­bolt­ban. Gálfal­vi Ágnes beszélge­tett Demény Péter­rel, an­nak két leg­utóbbi, a Lec­tor kiadónál meg­je­lent könyvével kap­cso­lat­ban.

Arany János emlékére Hát nem, nem vetettük le még ama jármot visszük, hordozzuk becsületesen, mert nem kell szabadság

Vándor voltam, s menekültem. Önmagamtól, mástól távol,

Mit óhajtott Arany János öregkorára? „Egy kis független nyugalmat, Melyben a dal megfoganhat.” Márai sóhaja: „Pénzt gyűjteni, hogy független legyek, s leszokni minden anyagi igényről, hogy még függetlenebb legyek, megbarátkozni a halállal és megszeretni az életet.”

(szeszélyes napló / 27) Ötven éve jelent meg, Arany János emlékére, az 1967-es Ifjúmunkásban, Fábián Sándor (akkor még fiatalnak számító) költő tollából: Síksági domb Kölesérparti szánkó-pályák voltak kisgyermek-korom dombjai, szerényke lejtők, melyeken öt-hat métert lehet lesiklani.

Csak volt-szomszéd és láncfűrész-műtötte fák, csak lehullt virág és nyakkendős hulla –

Befutna egy vonat, S elkapna a kerék, Kikerülnék onnan, Mint embertörmelék.

az imák parányi szarvait émelygős mosolyú angyalok apránként letördelik fontos volt-e megannyi összekulcsolása öregedő pigmentfoltos kezeinknek

„A közösség zsákutcáiban huzat van..” Mostoha sorsuk van a kabaréknak, ami a kritikát illeti. Láttam jó pár szilveszteri szórakoztató műsort, s nem egy unalmas, fárasztó volt. Ám a közönség derült rajta. Láttam olyat is, ami ízléses csomagolásban, elegánsan tálalta a minket abszolút hidegen hagyó, idejét múlt témát, és láttam napi aktualitású vicceket, szófűzéreket olcsón, ízléstelenül […]

(szeszélyes napló / 26) Gyulai Pál, a híresen is rettegett kritikus a magánéletben még csak nem is hasonlított későbbi merev szobrára: Lukácsy Séándor irodalomtörténész írta róla, hogy „aki jobban ismeri életét, ifjúságában a kolozsvári főtéren asztal tetején ágálni látja őt…, ahová az apró termetű legénynek föl kellett pattannia, hogy a tömeg láthassa, miközben 1848 márciusának […]

Egyesek érdeme abból áll, hogy sokáig élnek. A színész mindenkiben benne van. Egyeseknek pódium jut, másoknak deszka. Ha valakinek sok ideje van, többet vétkezhet.

El ne feledd a mesterségedet El ne feledd a mesterségedet! Kutya voníts! Csattog a nyurga pálca, kemény testét mindjárt húsodba vájja. Vicsorogj! Szűkölj! Most, amíg lehet!

Ötödik osztályos korában találkoztam először Bécivel. Koránál kisebbnek látszott, ő volt az, akivel kiszúrtak a társai, és minden csínyt ráfogtak. Természetesen hamar rájöttem, hogy nem ő a rossz fiú, kedveltem és a védelmére keltem, amikor csak tehettem. Óráimon a legelső padban ült, csüngött rajtam tekintete. Rövid ideig, mert hamar elunta, más elfoglaltságot keresett. Nem zavarta […]

Felvértezve tollal szabad akarattal békében a Földdel perben önmagaddal

hibát hibára halmozol hibát hibára halmozok

Az ember folyton úgy érzi, hogy valami megint nincsen jól. Amíg hallgat vele, valahogy elvan. De ha mondani kezdi, bajt hoz a fejére. Ha valami nem stimmel, oka lehet, és ez roppant veszélyes. Amikor Jézus bírálgatni kezdte a hatalmasokat, már sejthette a dolog végét. A világot az vezérli, hogy összecsapnak benne az erők, aztán valamelyik […]

Jelenségleírás szárazszeszkorong láthatatlan lángja ég vakít egy jéghegy