reményem reményem nem repül zuhan hullócsillag

elhagyja-e a vers nehézkedésemet vagy lelassul felém hull s belém csapódik

Aznap este ketten vagyunk kitéve az utcára, bár ketten lenni bakternek nem szokás a völgyben, fölöttébb indokolatlan nagyvonalúság két szál férfit kihelyezni sötét, sejtelmes éjszakába, amikor talpig-csontig férfiúból vagyis neszező sejtelmekkel, huhogó baglyokkal, szellemórásokkal, rejtőzködő zsivánnyal szembenézni kész példányokból alig marad otthon, mert németbe, mert spanyolba, meg istennyilába, nem tudom, hova, alig marad belőlünk,

Irodalmi antológia BALTI KÖLTÉSZETI FESZTIVÁL, Budapest, 2019. szeptember 18–19. Inga Gaile (a Lett PEN központ elnöke) Nagymamának A nagymamám olyan büszke kursföldi nő, hogy nem is ül le az öregasszonyokkal a padra, és rejtegeti a nyugdíja harmadán vett „Intim Életet” – ilyen büszke ő, és fáj a szeme, a hasa, a keze,

Ma már biztos ott is elektromos daruk forognak a kikötőben és hatalmas emelőszerszámok. De akkor, mikor én ott voltam, csak izmok voltak és énekek. Télen – éjjel (mert télen csak éj van), nyáron – nappal (mert nyáron nem száll le a nap), télen-nyáron, éjjel-nappal, esőben, hóban, hófergetegben,

A kutyákról, a ku­tya–em­ber barátságról, a hűségről sok történe­tet hall­hat­tunk, ol­vas­hat­tunk. Köztu­dott, a kutyák megérzik a gazdáik halálát és ezt ki is mu­tatják, ki is fe­je­zik. Vonyíta­nak, szűkölnek, sírnak, de min­denképpen jel­zik a környe­zetükkel, hogy va­la­mi történt. Va­la­mi kivéte­les.

32. nap – október 2. Isztambul előkelő helyen állt a bakancslistámon, az elmúlt napokban az volt a számomra, mint a hetek óta a sivatagban baktató tevének a vízben bővelkedő oázis. Bár a szultánok egykori székvárosáról az ember leginkább a bazárra, mecsetekre és keleties pompájú palotákra asszociál, nekem először egy felhőkarcoló-erdőt mutatott meg magából. Isztambul a […]

ha már nincsen lábam add a lábad legyen lábam ha már nincs szemem add a szemed, lássak veled

Mint jónéhány, a nyelvünkben gyakran használt idegen szó, a metropolisz is görög eredetű, voltaképpen a meter és a polis, az anya és a város összetételéből származik, az anyaváros kifejezés értelmét azonban már régóta túlnőtte. Egy ideig csupán a több milliós óriás városokat tekintették bárhol a világon metropoliszoknak, manapság azonban hasonló elnevezéssel illetnek minden olyan várost, […]

Irodalmi antológia BALTI KÖLTÉSZETI FESZTIVÁL, Budapest, 2019. szeptember 18–19. A napokban hírt adtunk a Budapesten megtartott Balti Költészeti Fesztiválról, amelynek meghívottjai közt, Cselényi Béla és Ladik Katalin személyében, költőbarátaink is szerepeltek. Béla jóvoltából eljutott hozzánk a rendezvény alkalmával kiadott remek, több nyelvű antológia (Mind túl vagyunk a határon), amelyből a továbbiakban, több napon át, tallózni […]

uram irgalmazz a normálisaknak mert tárgyalásra járnak s órájukban folyékony arany múlatja igen mutatja az idő zuhanását

Hetven éves koromban megkért egy fiatal ember, hogy mondanék egy nagy és bölcs aforizmát: mondanék egy egyetemes nyilatkozatot, melyben világnézetemet egybefoglalom. Ennek a fiatal embernek azt feleltem: Minden másképp van. Amivel nem a szkeptikusok és kételkedők közé sorozom magam, mert a szkeptikusok csak azt mondják: nem bizonyos, hogy minden ugy van, ahogy hisszük, – én […]

Sebestyén cikke Egy kolozsvári napilap kérte Sebestyén Gézát, hogy mint volt kolozsvári színész, írjon a lap karácsonyi számába cikket. Ugyanez a lap felkérte Toll mestert, a Színházi Hét dolgozótársát, hogy a karácsonyi szám részére intervjuolja meg sorban a Kolozsvárról Budapestre felkerült fiatal színészeket és színésznőket. Így találkoztak Toll és Sebestyén a Magyarszínház társalgójában.

Elmondtam neki hogy miért szeretem miért kell nekem mi az ami benne jó nekem

Tudom, a völgyben sokan képzelődnek, miután híre kel, hogy a völgyben filmet forgatnak, csak az a baj, nincs értesülésünk, miről forgatnak, tulajdonképpen miről szól a történet, hogy kardozós-e vagy modern, de hát ilyenkor az ilyesmi másodlagos kérdés, először is a primér élmény vezet, hogy testközelben lássunk rendezőt, színészt, színésznőt főleg, egyszóval a stábot, és nem […]

Ady Endre: A fekete zongora Bolond hangszer: sír, nyerit és búg. Fusson, akinek nincs bora, Ez a fekete zongora.

31. nap – október 1. Tegnap volt pont egy hónapja, hogy elindultam. Elhagytam Szilivri városát, innen már karnyújtásnyira vannak Isztambul elővárosai. Tegnap 34 kilométert tettem meg, s az erőfeszítésnek, ami egyébként nem is volt túl nagy, megvolt a jutalma, mivel este a Márvány tengerben fürödtem, az éjszakát pedig a partján töltöttem. A díszlet igazán romantikus […]

BÁLINT TIBOR emlékének Zord csendben jön a rém s kutat; aktacsomónyi írott terhek és agy polcán vagy poros fiókok mélyén szétszórt, kihűlni-kész terhes családtudat.

zord álmomban a napban rőt rovarok tömegében ültem egészen bávatagon hát jött az ebéd s déli időre felkerekedvén nagyszerü fagylalt hozta az enyhe kis lehülést de volt ami volt Budapest, 2019. IX. 22.