A boldogság egy komoly arcú angyal

Amedeo Modigliani nem volt hajlandó beállni a két legnagyobb mester, Picasso és Matisse táborába, ezzel a döntésével lényegében sikertelenségre és ismeretlenségre ítélte magát. Picassóval történő kölcsönös szurkálódásukra jó példa, hogy az olasz egyszer ezt kérdezte a kubizmus atyjától: „Picasso, mondd, hogyan szeretkezel egy kockával?”. Mindenesetre egészen biztosan nagy hatással voltak egymásra. A folyamatos rivalizálásból áradó feszültség valószínűleg pozitív hatással lehetett alkotókedvükre. Egy legenda szerint Pablo Picasso halálos ágyán Modigliani nevét suttogta… Valamikor a háború elején vette kezdetét egyik romantikusan kezdődő, de csúnyán véget érő kapcsolata a nála 5 évvel idősebb, dél-afrikai írónővel, Beatrice Hastings-szel, aki anyagilag is támogatta az olasz művészt. Kapcsolatukat nagy partik jellemezték, ahol nem éppen az alkoholmentesség volt a jelszó. Egy zavaros eset vetett véget a nagy lamúrnak: Modigliani állítólag konkrétan kidobta Beatrice-t az ablakon. Talán érthető okokból, szerelmük ezután véget ért. (hír.ma)
Párizs később is a lázadás szimbóluma lett. Egy francia, fiatal láncdohányos egyetemista hatvannyolcban tüzet kért a nanterre-i egyetem uszodájának avatásán a minisztertől. Daniel Cohn-Bendit provokációjára büntetés várt. Kicsapták. Állítólag megkérdezte a minisztertől, hogy a fiatalokról szóló hivatalos fehér könyvében a minisztérium nem említette a szexuális problémákat.
A miniszter azt válaszolta, hogy „ha nem bír magával, miért nem ugrik a hideg vízbe?”
A jelenetnél jelen lévő Timur Link esküszik rá, hogy a beszélgetés a következőképpen zajlott:
A diák kérdése: „Miniszter úr, miért nem engedélyezik az egyetemeken a koedukált kollégiumokat”.
-„Hűtse le magát, fiatalember!”, hangzott a rapid válasz.
-„Ha maga impotens, attól még hagyhatna bennünket ba..ni”- válaszolta az a diák, akiből a frankfurti választások alkalmával Európai Néppárti képviselő lett, aki a Zöldek csoportját képviseli a mai napig. Daniel Cohn-Bendit, aki a legendás időben csak Vörös Dany-ként emlegettek.

A hatvanas évek forradalma Kelet-Európában hatvannégyben kezdődött. Hruscsov ellen fellépett Brezsnyev, és ezerkilencszázhatvannégyben leváltotta. Ugyanekkor a csehszlovák gazdaságban katasztrofális fordulat következett be, éveken keresztül borzalmas helyzetben élt az ország. A kormány elrendelte a „húsmentes csütörtököt” A bizonytalan állami támogatás és az állampolgárok támogatása miatt azonban enyhíteni kellett a rendőrállam szigorán. A cenzúra lazább lett, a művészek, írók, filmesek nagyobb szabadságot kaptak és néhány nyugati utat is engedélyeztek filmrendezőknek
Szlovákia azonban ennek ellenére elnyomásban élt. A Tvar nevű irodalmi magazint beszüntették. Megvoltak a határai annak, hogy mit lehetett leírni, mondani. A csehszlovákokat azonban nagyon boldoggá tette ez a kis szabadság is, amit kaptak. Mivel már nem voltak teljesen elvágva a Nyugattól, a cseh fiatalok rögtön beugrottak a nyugati kultúrába, „Texasskit”-farmernadrágot kezdtek hordani, klubokba jártak, hogy „big beatet” hallgassanak, ahogy ők nevezték, rock and rollt. Prágában több hosszú hajú, szakállas, több farmeros-szandálos fiatal járkált, mint bárhol másutt Közép Európában. Gyülekezett a loncsos hajú lázadó fiatalsága Csehszlovákia szívében, vagy tán még az ötvenes évek lázadói? 1965. május elsején, amikor a kommunista világ többi része a munkáshatalmat ünnepelte, a prágai fiatalok királlyá koronázták nemzedékük szimbolikus figuráját, a hosszú hajú, szakállas beatniket, Allan Ginsberget, a Beatköltőt, akiből így lett a verseiben megörökített Kral Majales, Május Királya.
„Omm” -kántálta a zsidóból lett buddhista, aki még akkor is az új, izgalmas nyugati világ megtestesítője volt, sok prágai fiatal számára, amikor áttért a keleti vallásra. Koronázási beszéde alatt kis cintányérokat ütögetve énekelt egy buddhista himnuszt. Pár napig követte őt a titkosrendőrség a belváros sötét, díszes utcáin, majd deportálták. Ki kit rázott fel ezekben az években? A piaci nagyhatalmak a fogyasztói létet tagadó álmodókat? Kelet a Nyugatot, az új idolokkal, a Maókkal, a Guevarákkal? Vagy a nyugat a gúzsba kötött keletet, a zenében exportált szabadságmámorral? ’68-ban az embereknek elegük lett abból, ami a maguk világában nyomasztotta őket: az unalmas konformizmusból, a szovjethatalomból, az államosított terrorból, vagy a háborúból, és mindenütt minden hatalmaskodásból. A legendás évben tanultam meg tisztelni Che Guevara, Daniel Cohn-Bandit, Rudi Dutschke nevét /Kerekes Tamás/ és könnybe lábadt a szemem, mikor megtudtam, hogy Che gerillái a bolíviai hegyekben a saját vizeletüket itták hónapokig., Miért? A világforradalomért? Ez évben a Földön elszabadult a lázadás szelleme, és rögtön az erőszaké, magyarázza a kiadó. A lázadást nyílt agresszióval válaszolta meg minden hatalom: szabadságharcukban megtizedelődött népek, véresre vert tüntetők, meggyilkolt lázadók, merénylet áldozataivá vált emberjogi vezetők és reformpolitikusok. Emléktáblák szegélyezik útjukat. Ám az USA elnöke és a Kreml ura is riadtan memorizálta addig ismeretlen, hosszú hajú, szelíd tekintetű, álmodozó diák nevét. De az erőszak ellenére, feketék, nők, diákok, fegyverrel megtámadott vagy hatalmi sakkban tartott kis nemzetek álltak ki magukért-amint a történelem, később megmutatta, nemhiába.
Mindezt kivételesen progresszív szellemi élet kísérte, és aktív, sokszavú, beavatkozó művészet: hangos viták, filozófiai divatok, sokkoló drámák, társadalomkritikus költészet, kultfilmek és mágikus dalok. A kor idoljai, főleg az új baloldal választott hősei közt rengeteg a mitologizált alak, s tárgyi kultúrájában is sok a könnyen beazonosítható és karikírozható elem. Ám ’68 mégsem olvad fel a kedélyesen ironikus retro külsődleges megközelítésében.

(Folytatjuk)

Előzmények: Idegen a síromban 1; Idegen a síromban 2; Idegen a síromban 3.; Idegen a síromban 4;