Berecz Edgár: Egy szakács naplója (6)

Hatodik nap

A sok fiatal rocker kezdett elfáradni a tombolásban. Nem csak az arcuk, de a zsebük is megvékonyodott. Már jöttek ingyenételt, egy- egy szelet kenyeret kunyorálni.

Az egyiknek azt, mondtam, hogy ha levágod a hajad és a szakállad, annyi ételt adok, amennyit akarsz. Nem telt bele félóra, a muki visszajött kopaszon. Hogy kinek volt nyírógépe a sokadalomban, azt ma se értem!

Rockerek. A szerző felvétele

Jött egy másik koma is, aki térden állva könyörgött, adjak egy darab kenyeret, mert három napja nem evett. Annyi ételt adtam neki, hogy még három napig nem fog enni.

Az óriási zenebona bezzeg nem akart szűnni. A friss zenekarok gőzerővel dolgoztak és hagyták, hogy a levonuló zenészek sörbe fojtsák a bánatukat.

A legnagyobb tombolásban láttam egy fickót, aki fülhallgatóval a fején cökletett elé s hátra. Biztosan valami jó zenét hallgathatott, vagy talán a zenekar stúdiófelvételeit, minden háttérzörej nélkül. A fülhallgatós alakra pár perccel később rávert egy napszemüveges, aki éjjel háromkor is úgy érezte, hogy túl erős neki a hold és a csillagok fénye.

Fehérszakállú csoda egy figura volt. Nem lehetett több húsznál, de ő a szakállát valami szerrel úgy kiőszítette, hogy tiszta fehér lett. Hosszú pulikutyahajában azonban egy ősz hajszálat sem tudtunk felfedezni. Szegény Fehérszakállú annyira igyekezett öregnek látszani, hogy már csak árnyéka volt önmagának. Vasággyal együtt, ha nyomott negyven kilót, sápadt ki a világból, s a lábai akadtak össze menés közben.

Kár, hogy nem tart egy hónapig ez a rockbuli, mert idevettem volna a konyhára inasnak – persze szakáll és pulikutyafrizura nélkül, itt aztán embert faragtunk volna belőle. A sok miccstől, flekkentől, kolbásztól szépen meghízott volna, csavartunk volna neki egy pöndöri székely bajuszt s egyből jóvágású, daliás legénnyel találkoznak a szülei. Ha hazamegy, és nem marad konyhamészárosnak.

(Vége következik)

Korábbiak:

Ötödik nap

2010. október 3.