– Az erotikát nem lehet elválasztani az ember egyéb élményeitől, hiszen az erotikának épp az az egyik jellegzetessége, hogy gazdagítja a személyiséget. Az erotikát nem lehet elválasztani a kultúrától, a megismeréstől, az eszméktől, az érzelmektől és persze az ösztönöktől sem. A pornográfia ezzel szemben gyakorlatilag az ösztönvilágra korlátozódik, s alapvetően abban különbözik az erotikától, hogy hiányzik belőle az egyén. Az erotikában az egyén látomásos énje, személyes kreativitása fejeződik ki. Az erotika saját látomásainkból megalkotott látomásvilág; amikor Rigoberto például [Vargas itt a Don Rigoberto feljegyzései c. regényével példálózik – sz. m.] egy olyan kivételes partnerre talál, mint amilyen Lucrecia, akkor egy emberpár látomásos énjei kötnek szövetséget, hogy létrehozzanak együtt egy élvezetvilágot: s világuk nemcsak az ösztönök kielégítésére szolgál, hanem olyan teremtőerőt alkot, amelyben a teljes személyiség benne foglaltatik. A pornográfia alapvetően ipari termék, egyfajta gyárilag termelt portéka, amit a reklám révén erőltetnek a társadalomra; a pornográfiával az ember lemond az egyéniségéről, tulajdon személyiségéről, s az ipari társadalom által rákényszerített ál-én-eket teremt magának; kreativitásából szolgaság lesz, az emberből pedig manupilált lény, akiből pontosan a legszebb emberi tulajdonság vész ki, a szabadság, az, hogy maga alakítsa a sorsát, egyéniségét és világát.

(Forrás: Nagyvilág, 1998/5)

Korábban:

Mario Vargas Llosa műhelyében (1)

1. káfé főnix » Blog Archive » Mario Vargas Llosa műhelyében (3):
   2010. október 9. 08:03

   […] Mario Vargas Llosa műhelyében (2) […]

2. káfé főnix » Blog Archive » Mario Vargas Llosa műhelyében (4):
   2010. október 10. 12:01

   […] Mario Vargas Llosa műhelyében (2) […]

3. káfé főnix » Blog Archive » Mario Vargas Llosa műhelyében (7):
   2010. október 15. 14:07

   […] Mario Vargas Llosa műhelyében (2) […]