Mario Vargas Llosa műhelyében (7)
Brecht… meg volt győződve róla, hogy csak akkor érhetik el a céljukat az elbeszélő és oktató színművek, amilyeneket írni akart, ha egy ehhez okvetlenül szükséges előadás-technikát – játékmódot, színészi mozgást és beszédet, sőt egy egész díszletvilágot – fejlesztenek ki, amely „illúziót” rombol, emlékezteti rá a nézőt, hogy nem élet az, amit a színpadon lát, csak színház, hazugság, látványosság, de azért a közönségnek olyan következtetéseket és tanulságokat kell levonnia belőlük, hogy azok a következtetések cselekvésre bírják, hogy megváltoztassa az életét. Nem tudom, mi a véleménye Brechtről. Én azt hiszem, nagy író volt, és, bár gyakran ártott neki a világnézeti és propagandacélzat, kitűnő színházat művelt, amely, szerencsére, sokkal meggyőzőbb volt, mint a szerző távolságtartás-elmélete.
A regény elhitető ereje éppen ellenkező módon érvényesül: csökkenteni akarja a regény és a valóság közti távolságot, és, ha áthágta ezt a határt, úgy élteti át az olvasóval azt a hazugságot, mintha cáfolhatatlan igazság volna, az illúziót pedig mint a valóság leghívebb és leghitelesebb ábrázolatát. Ez az a nagy csalás, amelyet a nagy regények követnek el: meggyőznek bennünket, hogy olyan a világ, amilyennek ők mondják, mintha a kitalált történetek nem azok volnának, amik, egy olyan világ, amelyet ízekre szedtek és újból összeraktak, hogy csillapítsák azt a (valóság-újraalkotó) sóvár istengyilkos étvágyat, amely – akár tudja az író, akár nem – szüntelenül ösztökéli a regényszerző hivatástudatát.
Csak a rossz regényeknek van meg az a távolságtartó hatalma, amelyre Brecht vágyott, hogy nézői fölfoghassák azokat a filozófiai-politikai leckéket, amelyekben színpadi műveivel akarta részesíteni őket. A rossz regénynek nincs vagy nagyon csekély az elhitető ereje, nem győz meg bennünket annak a hazugságnak az igazságáról, amelyet elmesél, ezért csak azt látjuk benne, ami: „hazugság”, mesterkedés, önkényes és élettelen elmeszülemény, amely lomhán, sután csetlik-botlik, mint egy közepes bábjátékos bábui, amelyeknek kilógnak alkotójuk rángatta zsinegei, és leleplezik, hogy csupán karikatúrái a húsvér embereknek, és hőstetteik vagy szenvedéseik aligha fognak meghatni bennünket, hiszen maguk sem élik át őket, mert csak tehetetlen papírfigurák, árnyalakok egy mindenható gazda járszalagján!
(Levelek egy ifjú regényíróhoz, Európa, 1999 / 34-35. old.)
Korábbiak:
Mario Vargas Llosa műhelyében (6)
Mario Vargas Llosa műhelyében (5)
Mario Vargas Llosa műhelyében (4)
Mario Vargas Llosa műhelyében (3)
Pusztai Péter rajza