Mario Vargas Llosa műhelyében (4)

Angliában sziget-mentalitás uralkodott sokáig, keveset fordítottak, alig ismertek külföldi írót. Emlékszem, Angliában éltem, amikor meghalt Breton, és legnagyobb megdöbbenésemre, összesen három műve volt lefordítva angolra. Teljesen hihetetlennek találtam ezt a 60-as években. Mindez azonban gyökeresen megváltozott: Angliában ugyan ma sem ültetnek át annyi művet, mint mondjuk, Franciaországban, de azért rengeteg könyvet lefordítanak. Tanúja voltam, hogy fedezték fel a latin-amerikai irodalmat az angolok. Borges ma hatalmas hatással van a fiatal angol írókra, harminc évvel ezelőtt ez elképzelhetetlen lett volna. Ezen a területen is működik a globalizáció. Természetesen a kisebb kultúráknak, mint amilyen a magyar vagy a lengyel, sokkal nagyobb erőfeszítést kellett tenniük, hogy kitörjenek az elszigeteltségől; szerencsére meg is tették, mert különben megfulladtak volna, s nagyon provinciálisak maradtak volna. Amit nem tudok elfogadni, az az, hogy a centrum/periféria megkülönböztetés esetleg azt a látszatot kelti, mintha a kiterjedtebb, hatalmasabb kultúrák igyekeznének diszkriminálni, elszigetelni a kisebbeket. Ez Latin-Amerika esetében nem helytálló. Latin-Amerika azóta olvassa saját íróit, hogy a franciák jónak találták őket. Borgest például mindaddig elenyésző kisebbség olvasta csak Latin-Amerikában, míg Franciaországban fel nem fedezték a zsenialitását. Ugyanez történt Cortázarral és Carpentierrel is. Magam is hogy fedeztem fel Carpentiert? Elárulom: egyetemistaként, franciául olvastam a Les temps modernes -ben. Gondoltam, ha ott megjelenik, csak jó író lehet, és akkor elkezdtem keresni a könyveit….

Octavio Paz egyik ragyogó esszéjében azt írja, hogy Párizs a latin-amerikai irodalom fővárosa. Párizsban fedeztük fel, hogy írók vagyunk. Párizsban vettük észre, hogy latin-amerikaiak vagyunk, s hogy egy nagy közösséghez tartozunk… Ez velem is így történt. Amikor 1959-ben Párizsba érkeztem, én nem éreztem magam latin-amerikainak, inkább elfranciásodott perui voltam. Aztán egyszerre csak Párizsban felfedeztem, hogy létezik egy rendkívül gazdag latin-amerikai irodalom, találkoztam latin-amerikai írókkal, és elkezdtem olvasni a mûveiket, amit Peruban nem tettem volna meg, hisz korábban ott csak francia meg észak-amerikai írókat olvastam. Szóval Franciaország óriási szerepet játszott a nála sokkal kisebb és ismeretlenebb kultúrák terjesztésében.

(Forrás: Nagyvilág, 1998/5)

Korábbiak:

Mario Vargas Llosa műhelyében (3)

Mario Vargas Llosa műhelyében (2)

Mario Vargas Llosa műhelyében (1)

2010. október 10.