12. Udmurt / Nyikolaj Bajtyerjakov (1923-1997)

Ezüst ladik

Holdfényben áll a víz,
hullámzik kecsesen.
Ezüst ladik hasít
rá ösvényt sebesen.
Sas fészkére a hold
ékes láncot terít.
A vízen csönd honolt,
átfogtam vállaid.
Míg a part elmaradt,
siklott a jó ladik…
Mikor volt, hol szaladt,
álom? Ki tudja itt?
Hová lett a folyó?
Régen ködbe veszett.
A ladik sincs sehol,
élem az életet.
Megannyi év után
egyre látom pedig,
az ezüst hold nyomán
megy az ezüst ladik.

Fábián László fordítása

---

13. Vepsze / Mihail Basnyin (1960)

Fehér kövecske a fehér kútban

A hófehér kövecske a mély
Kútban sem feledi
A sötét szem és sötét ég
Tündöklő fényét

A harang is erről zengett
A templomtoronyban.
Haranggal könnyebb az élet
Viharos napokban.

Honnan a gyors patak szalad –
Eltűntek a partok,
A fagy tisztán őrzi a havat,
Akár a tegnapot.

Szemben-égben feloldódik
A fehér felhőég.
A mély kút hideg vize őrzi
A fehér kövecskét.

Nagy Katalin fordítása

---

*

Ráadás:
Elhunyt a manysi (vogul) költészet klasszikusa, Andrej Tarhanov (1936-2017). Két versével emlékezünk meg róla

A mennydörgés harmóniája

Domokos Péter magyar tudósnak

Ma megszólított a természet.
Rám kiáltottak szálló vadkacsák.
Bujkálva keresek menedéket,
rénszarvasbőrből való palotát.

A fenyvesek narancsszín sárgák,
cikáznak köztük áttört sugarak.
A reggelben álló sudár fák
ragyognak hímes díszeik alatt.

Kupolákon csillagok égnek –
megannyi fémes hókristály-darab.
Őr-fények páncélban, kékek,
a Csönd kapuja előtt állanak.

Vadként kúszom kunyhóm falához
rózsapalotát álmodozva én…
megtorpanok: Gulliver áll ott –
Jávorszarvas az erdő közepén.

Töredezett aganccsal, fájva:
egy forró, vad világból jött,
csodás, a pillanat meséje: látomás,
a mennydörgés harmóniája.

---

A harmónia fia

Tatay Sándornak

A Balatont szelíd eső
veri, s a völgyben kék köd árad.
Művész vagy és földművelő,
nagy fia a harmóniának.

A ház körül szőlő, gyümölcs,
a házban bent könyv-erdő bűvöl.
És hallgatom heves, de bölcs
szavaidat az életünkről.

„Szenvedély s tűrés egyre megy,
hiszen a lét – fények és árnyak.
S nem adja ingyen ez a hegy
arany fürtjét a boldogságnak.”

M osolyodban szélvész süvölt,
szavaid szél-szaggatta rózsák.
Kezeid cédrusgyökerek,
pillantásodban fény és jóság.

Ritkul a tó felett a köd.
A lélekről felszáll a bánat.
Végetlen kert az örököd,
nagy fia a harmóniának.

Bede Anna fordításai

(In: Andrej Tarhanov vogul költő versei. A pogány gyalogút. Ethnica. Debrecen. 2000: 31)

Korábbiak:

Bevezető – Észt és finn vers
Hanti, inkeri-finn, komi vers
Komi-permják, magyar, manysi vers
Mari, moska, nyenyec vers

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ