Klasszikusok kézfogása: Szántó György – A HÁROM PETŐFI (7)
Felbukkan Petőfi
A fogolytábor tizenhat emeletes barakkot és egy kőházat ölek körül másfél ölnyi magas palánkkerítéssel. A kőházban a parancsnok lakott segédtisztjével és más három alárendeltjével. A hatalmas fenyőszálakból összerótt barakkokban a deportáltak, részben politikai száműzöttek, részben mindenféle gonosztevők, a hatalmas birodalom minden részéből. Oroszok és ukrajnaiak, lengyelek és finnek, tatárok és kalmükök, georgiai cserkeszek és kaukázusi mohamedánok. Rangra és foglalkozásra nézve is sokfélék, de mindezek a különbségek eltűntek a szürke darócruha, a bekecsek és posztócsizmák mögött.
A magyarok számára a tizenkettes és tizennégyes barakkot ürítették ki, akiknek ezekben nem jutott hely, azokat szétosztották a többi barakkokba. Ilyen vegyes barakkba került Ibrányi Kázmér és a két Petrovics is. Csak négy honfitársuk maradt ott velük.
A hajnali szürkületben már kergették az őrök a rabokat hólapátolásra. A másfél méteres hóban utakat vágtak a táborban meg a bányához, ezeket kellett az éjszakai hófúvás után valahogy járhatóvá tenniök. Aztán megindultak az osztagok a bányába, ez még a hólapátolásnál is keservesebb volt. A tárnák mélyén mintha elevenen lettek volna eltemetve. Kázmér látta, hogy ezt nem soká bírják. Munkához látott, a kieszelt terv szerint.
Arzént Sándornak nevezte, és eldicsekedett a négy honfitársnak, hogy ez Petőfi Sándor, a nagy költő, neki osztálytársa és barátja.
Másnap már elterjedt a magyar foglyok között a hír, hogy a híres költő itt van velük a rabságban. Voltak ugyan köztük szép számmal olyanok is, akik még sohasem hallották e nevet. De ezeknek elmagyarázták a többiek, hogy milyen nevezetes ember osztja meg velük a rabsorsot, sokan idézni is tudták verseinek egynémelyikét, és nemsokára kézről kézre járt a Bányában című költeménye, melyet Kázmér mondott tollba Arzénnak, aki azt éjjel a faggyúgyertya világánál még három példányban leírta.
Így egyre több költeménye került forgalomba, és akadt egy Felletár József nevű ruszin tanító, aki mint a nagy költő rajongó híve, lefordította orosz nyelvre a verseket.
Következik: Ibrányi naplója
Előzmények: 1. rész, 2. rész, 3. rész , 4. rész, 5. rész, 6. rész,