Teltek-múltak a napok. Leány Nyuszinak már nagy volt a hasa. Egyik nap szólt Fiú Nyuszinak, hogy nagyon fáj… Fiú Nyuszi felhívta Mókust. Neki volt egy terepjáró autója. Abba betessékelték Leány Nyuszit; Fiú Nyuszi is mellé ült. Irány az Erdei Kórház. Bent volt Mackó Doktor ügyeleten és vele volt Mosó Maci Néni is, a bábasszony. Leány Nyuszinak egyre gyakrabban voltak fájdalmai, aztán felfektették az asztalra. Fiú Nyuszit és Mókust kiküldték. Ültek a folyosón, hallgatóztak. Egyszer csak hallják, hogy Leány Nyuszi jajgat szegény, aztán utána felvinnyogott valami kicsi Egér-szerűség; keservesen nyivákolt szegényke, amint Mosó Maci lecsutakolta a teknőben… Aztán meg nyílt az ajtó és mondták, hogy Kislány. Leány Nyuszi már egész jól volt, csak éppen kifáradt; a hasán meg ott feküdt vadonatúj Leánya: olyan volt, mint egy kicsi csupasz Egérke, csak nagy lapátfülei voltak. Fülével még nem hallott, szemével még nem látott (a Nyusziknál később jön meg a hallás és a látás…) Nyuszi nagyon örvendett, Mókus is. Beszéltek Mackó Doktorral: éjszakára még benntartják az Újszülöttet és az Anyját. Fiú Nyuszi és Mókus hazarobogtak, aztán másnap eljöttek a „Leányokért”.
Zúzamadár élénken figyelt, fütyült, trillázott, aztán gyorsan nevet adott a jövevénynek.
— NYUSZIMADÁR! NYUSZIMADÁR! — állapította meg hangosan a Kicsi Papagáj. Fiú Nyuszi megsimogatta és magkeveréket adagolt kedvencének, aki még sokáig trillázta, hogy NYUSZIMADÁR.
— Te vagy a keresztapja — mondta Leány Nyuszi, majd magához ölelte kicsi Kölykét és úgy ringatta — kicsi Nyuszimadaram! Kicsi Nyuszimadaram!
— PAPAPAGÁJ. PAPAMADÁR. KERESZTPAPA MADÁR — mondogatta büszkén Zúza.
Aztán jöttek meglátogatni a Kicsit. Először Mókus Néni és Mókus Bácsi, aztán Egér, Malacka, Mackó, kicsi Csikó, Cica meg a többiek. Mókus néni puha bugyit kötött az Újszülöttnek, Egérke megjegyezte, hogy tisztára olyan, mint egy pólyás Egér nagy lapátfülekkel, Malacka kicsit feltúrta a Nyuszimadár ágyát és megpuszilta a talpát, Mackó lépes mézet hozott neki, de azt még nem adták oda a Kicsinek, az jó lesz az Édesanyjának, Csikó nyihogott, nyihaházott, Cica meg patkósra görbítette a hátát és sziszegett, úgyhogy szépen kivezették és még a kalitka felé is sziszegett, úgyhogy egészen megijesztette Zúzamadarat, így aztán kitessékelték Cicát az udvarra. Biztos Egérkének nézte a Kicsi Nyuszit és — ha tehette volna — megkarmolászta volna. Mert ragadozó, azért.

(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész / 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész /