Somorčík Szombath Rozália: Zsugorodik tenyeremen egyre kisebbé
december 1st, 2018
Leszakítottam, hogy éljen. Bíztam a víz erejében. Ó, már meghalt rögtön, szóltál ekkor.
Somorčík Szombath Rozália: Újraírt vers
október 17th, 2018
Akár a madár, úgy ismerem ezt a nagy várost. Most felette repülök halkan. De alig van itt ég, oly kicsi ez, ami van.
Somorčík Szombath Rozália: Hétfő
május 31st, 2018
Napok óta jelzi a mobil, egy videót akarsz megosztani velem. Hát akarj! Szarok rá! Persze az is lehet, véletlenül nyomtál meg valamit az okos telefonodon.
Somorčík Szombath Rozália: Madarak hajnalban
május 9th, 2018
A nyitott ablakon át fürdőszobámba, hol felkészítem testem a napra, berepülnek a madarak.
Somorčík Szombath Rozália: Ideiglenes állomáshely
április 18th, 2018
Egyedül hagylak testeddel a bájoló hangú nők között, a versek között, mik már szabadok.
Somorčík Szombath Rozália: Diák
április 14th, 2018
Már második napja vagyunk együtt: én hordom neki a kávékat, ő dolgozik nekem; fekete cserepeket hord a tetőre. Siet, hogy elkészüljön vele, míg megérkezik az eső. Sohasem érkezik úgy, ahogy a rádió jelenti, és ebben most sem hiszek.
Somorčík Szombath Rozália: Megálltam
április 13th, 2018
(még nem kezdődött el, de mi már itt vagyunk, hogy legyünk!)
Somorčík Szombath Rozália: Még mindig
április 3rd, 2018
El kell fogadnom a testet! Az izmok szomorú-könyörgő helyzetet vettek fel, anélkül, hogy irányítottam volna őket. Összeszorítottam combjaimat.
Somorčík Szombath Rozália: Rozsdás angyal (részlet)
március 19th, 2018
A mozgólépcső visz felfelé, nagyot lépek, lendülök a világosság felé. Ez a két japán nő megint itt van – a Szelkalmanter hol? – ő a legmagyarabb akcentussal magyarázza nekik angolul, hogy hol is. Rögtön kérkedve megjegyzem, nálunk jobb az angol kiejtés. Mosolyog, félénk, én bátrabb vagyok.
Somorčík Szombath Rozália: Gyermek a buszon
február 22nd, 2018
Kezében egy fekete zsineggel ül a buszon a gyermek. Mint egy fekete nyál, úgy csüng ujjai közül ez pompás játék.
Somorčík Szombath Rozália: Cherry Bomb
január 15th, 2018
(lányomnak) A kócos John, ő juttatta eszembe azt a cseresznyés fehér ruhát, mit húgomtól kaptam, talán emlékszel, de nem hiszem, mert kicsi voltál még,
Somorčík Szombath Rozália: Egyedül vagyok testemmel
december 17th, 2017
nyakamban csontjaim, mert semmilyen rendszerbe nem sorakoznak,
Somorčík Szombath Rozália: Ütés
október 18th, 2017
Egy helyben állok, de mintha lengne testem. Mereven, akár a fém.
Somorčík Szombath Rozália: Szél
június 6th, 2017
A városból érkező szél az erdő kinyújtott karjába ütközik. Az asszony arca naptól piros és a dühtől. Várja a halált, vagy a férfiét.
Somorčík Szombath Rozália: Impregnált szárny
május 26th, 2017
Betonról felszállni, aztán zuhanni, közben madárrá változni, hogy ne zúzzam magam agyon.
Somorčík Szombath Rozália: Ajtóm előtt
május 6th, 2017
Ha bekopogna a szőke nő az ajtómon ráüvöltenék
Somorčík Szombath Rozália: Hintaszék az üvegházban
március 9th, 2017
Te is ide helyezheted a hintaszéked, most, hogy már a paradicsomföld beköltözött az üvegházba.
Somorčík Szombath Rozália: Cigifüst
február 28th, 2017
Apám fiúra vágyott, nem rám, gondolom én, de ezt sohasem mondta.
Somorčík Szombath Rozália: Vér
január 2nd, 2017
elvékonyult hámrétegen sérülékenyek apró érzéseim csatornái; rendszerben folydogál bennem érzéketlenségem.
Somorčík Szombath Rozália: Testtel bármi eljátszható,
november 20th, 2016
de ami valóban van az szebb. Ha éreznéd ezt az édes elhalást. Feküdj mellém a nedves földre, itt helyén van minden a lerakódott összes mocsok felett.
Somorčík Szombath Rozália: Kert tűz ellen
október 4th, 2016
Ilyen kertet kell keresnem, hol a lápos talaj, melyen nehezen terem a betennivaló
Somorčík Szombath Rozália: Völgy
június 19th, 2016
Középen a törés patakot ölel. A fiú a hűs vízben nem mosdik meg, nem hisz tisztító hatásában, menekülni próbál.
Somorčík Szombath Rozália: A kívülálló menekülése Budapestről
április 9th, 2016
Egy ölelkezés a város. Körutak karjai hidakra vasalva. Kartondoboz-utcasarkok: tűzfényben égőket ismerek!