Egy megmagyarázhatatlan allergiás reakció a testemen, csalánkiütés és pont a szív alatt, karácsony szent estéjén. Csak néztem, hogy terjed egyre jobban és borítja el testem egyéb felületeit. Így, ilyen állapotban mentem át a képzeletbeli határon az új évbe. Persze kezeltettem magam. A házam közben olyan volt, mintha maga Bergman rendezte volna a látszatot.

Azt hittem valaki egy szárnyat festett a fára, vagy lehántotta a kérget. Dühös lettem, mert nem szeretem, ha bántják a természetet, de amint az ösvényen továbbhaladtam, láttam, hogy több ilyen fa van itt, amiknek a kérgén különféle alakzatú narancssárga elváltozás van és ezt a fák árasztják magukból. Ezek mind gyertyánfák. Ez a szárnyhoz hasonlítható alakzat […]

próbálom megérteni az értelmetlent, előre és visszafelé és a delet. végighúzom a napon a fényt, végzetes lehet. az ujjamon maradt kevésből szemhéjamra is kenek, húzom az időt. a legjelentéktelenebb napszak a dél, mégis, csak ilyenkor nem látszik a félelem.

Látjátok anyám finom bőrszandáljait? Vagy a pliszé szoknyarészét a ruháján? Vagy a mérges, dühös arckifejezését? Ő más körülmények között nőtt fel. Bocsássátok meg neki ezt.

Odafekszik az állat mellé. Ezt nem látja a lány, csak a lábait, mikor a képből lógnak; mobilt ránt, sikolt, nevet. A fiú ezt nem érzékeli,

üvegkalitkám ajtaja nyitva, bárki bejöhet, mondtam neked akkor, magasak az üvegfalak, az égig érnek,

Keresed a régit: a múltban megálmodottat, az elszállt vágyat, a lerombolt házat.

Most, a járvány idején, kezedbe adok egy képzeletbeli kulcsot, amit senki sem fogott meg azelőtt: az erdőbe nyíló kaput nyitja. Nem kell szájmaszkot feltenned, mert emberrel, ki a kórt terjeszti, nem fogsz találkozni.

itt az idő megenyhülni várni hogy megszűnjön a kötődés elképzelni az elszakadást a fájdalomtól

Szeretem az álmaimat, mert mindig történik bennük velem valami. Nem kapcsolom fel a bejárat előtti égőt. A barátom ott áll előttem a sötétben. Alig látom az arcát, mégis tudom, hogy kedvesen mosolyog. Begyakorolt egy keserű grimaszt, azzal jár mindenhová, az egyszerű, őszinte mosolyt megveti. Azt tartja, hogy a szép dolgokat undorral kell csinálni, mint például […]

A legbecsületesebb anyag, ami a maradandóságot illeti, a műanyag. Minden időjárást kibír. Jól tartja magát fagyban, hőségben, szárazságban, esőben. Szeretem a műanyagot a természetben, ha az nem szemétként szerepel, s ha ott valamilyen végtelen funkciója van. Az erdőt az ember tönkre teszi, alig van benne sűrű, hol lakói megbújhatnának. Lassan, de biztosan öregszik, halott végtagjai […]

A fiú gödröt váj a homokba, reméli, belefolyik a tenger, hogy megtarthassa magának. Eltávolodik, lesben áll, a tengerre vár.

A zárt szemhéjam mögül egy szürkés rózsaszín felhőnek tűnik, pedig épp a vér ég; teret akar benn magának.

Ahogy melegszik az idő, egyre gyakrabban sétálnak körülöttem a katicabogarak. Főleg az ablakpárkányokon, mert ott van a fény; de asztalon, szőnyegen, szinte bárhol. Gyakran bele kell néznem a csészémbe is, nehogy valamelyiket megigyam, mert szomjasak.

kirakatüveghez szorítja testem, s szemembe hazudja a cipőt, hogy megvenném-e magamnak. vagy mit szeretnék?

Nekem elég volt a legutolsó nap, persze volt számtalan legutolsó nap. A szempontok, a rálátások eszméletlen zűrzavarában

Egy tavaly nyári éjszakán arra vágytam, hogy elmenjek a régi ösvényhez, amit pár éve bicikli-ösvénnyé avattak azzal, hogy a bejáratában álló fa törzsére egy kis nyíl formájú táblát szögeztek, rajta egy zöld, aprócska biciklivel. Gondolom olyan valaki dönthetett erről, aki nem tud az itteni utakról, ösvényekről semmit. Egyetlen-egy biciklis sem hajtott rajta át sohasem. A […]

Továbbra is a Káfé barátait faggatjuk kávézási, illetve kávéházi szokásaikról. Kérdéseink ezek voltak: Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik „kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét? Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz […]

R az erkélyről leugrott; Júlia kicsukta, mert azelőtt az anyját, s a gyermekét, a harmadikat szidta.