A határokon átívelő tudomány – migránslesként

Talán pusztán publicisztikai, de lehet, tudományos értékű tanulság is: bonyolult dolgokról vagy röviden, vagy kötethosszan…! Kötet már van – most a rövid szemlét választom. Nem mert érdektelen volna hosszan kijegyzetelni és mélyen értékelni, hanem mert nagyjából lehetetlen. Utóbbi sem a képtelenséget tükrözi, csak az árnyaltságnak azt a sejtelmes vízióját, hogy a „lényeglátás” és sarkos megfogalmazás a megosztható tudás és a tudományos közlés alapja és talpköve, s aki ezt kerülgeti, mintegy elhessegeti a lényeglátást, a komolyságot, a tudományos hitelt is. Tovább »

Ha maguk elhiszik, amit a gyermekük mesél arról, hogy mi történik az iskolában, én is elhiszem, amit arról mesél, hogy mi történik otthon, mondta az osztályfőnök a szülőknek.

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Pieldner Judit: Az értelmezés ideje. Tanulmányok, kritikák

(Egyetemi Műhely Kiadó, Bolyai Társaság – Kolozsvár, 2013. Szerkesztő: Veress Károly. Borító: Kispál Ágnes-Evelin. Előszó: Tapodi Zsuzsa)

Tartok tőle, ha feltámadnának bárhol a világon az egykori irodalomtanárok és elkezdenék olvasni a saját nyelvükön a mai irodalomtörténeti és irodalomelméleti tanulmányokat, nem sokat értenének belőlük. Tovább »

autóbuszbaleset
a kalaposüzletbe
tojásszürkéjeként
bebuggyant az agy Tovább »

Pár hónappal ezelőtt még „időszerű” volt megidézni Ginsberg szellemét, hiszen az 1968-as világfordulatban az ő Üvöltés-e is jócskán hallatszott, s hallatszik azóta is – jól-rosszul, mikor hogy.
Hát akkor lássuk a medvét! Tovább »

Ez olyan idő,
mikor a derű vére
forrón járja be testem
és érett cseresznyék akaszkodnak
mindkét fülemre. Tovább »

Nem kell foglalkozni a facebookon hőbörgőkkel, hanem annak kell örülni, hogy Ferenc pápa szombati látogatása és szentmiséje Csíksomlyón valóban történelmet ír. Olyan történelmet, amely majd elmondható a gyermekeknek, az unokáknak – mondotta főtisztelendő doktor Vencser László, az Ausztriai Idegennyelvű Pasztoráció országos igazgatója és a Linzi Egyházmegye Idegennyelvű Pasztorációjának vezetője Csíkszeredában, ahol az elmúlt napok folyamán több katolikus templomban is beszámolt római útjairól, több pápával való találkozásáról, és Ferenc pápának arról a közvetlenségéről, amelyet minden bizonnyal a csíksomlyói zarándokok holnap megtapasztalnak. Tovább »

Szemhéjfestéket és tűsarkút vásárol,
időnként lemosható tintával
rajzoltat valamit combjára. Tovább »

Egy újrafordítás kapcsán – Elveszett levél Sepsiszentgyörgyön a múlt század 80-as éveiben.

Ion Luca Caragiale szatirikus vígjátékát Seprődi Kiss Attila állította színre – velünk. Ám ő a darabot újra is fordította. Nem csak ezt, hanem mindhárom általa színpadra állított remekművet. Tovább »

ha verses füzetemet az ufonauták
nyomtatott áramkörként kiolvasnák
képernyőjén az égi járgány
vibrálna zölden kéken sárgán Tovább »

Bogdán Zsolt színművész a Kalákával közösen bemutatott Kányádi-előadásról nyilatkozott a kolozsvári Krónikának

A tavaly elhunyt Kányádi Sándor (1929–2018) verseit nemcsak százezrek olvasták, hanem a Kaláka együttesnek köszönhetően hallgatták is. A Kaláka együttes – Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs – pályafutásának 50. évébe lépve elhatározta, hogy Bogdán Zsolttal, a kiváló kolozsvári színésszel közösen tart előadást Budapesten a Vigadóban és Kolozsvári Állami Magyar Színházban, melyen az ezredforduló legnagyobb magyar költőjének verseit hallhatja a közönség. Tovább »

Magányos padot keresek. Fák alatt, félárnyékban. Nem zavar ott senki. Oda fordítom orcámat a késő délutáni napnak. Nekem ma minden sikerül.
Borostás, elnyűtt arcú férfi áll meg előttem.
– Leülhetek ide?
– Le. Van hely. Tovább »

Mondd meg nekem, kedves világ,
hol lakik a szomorúság,
hol lakik, mit üzen,
hogy így lankadok füzen,
hogy így lankadok füzen, de ha te ha. Tovább »

Petőfi szalonöltözetben

A magyar vallásos líra világi dalnoka: Váradi Antal dr. okleveles középiskolai professzor*, igazán szép dologra vállalkozott. Látva, hogy a különféle asztaltársaságok és jótékony egyesületek mily sok elismerést aratnak a szegény és elhagyatott gyermekek fölruházásával, az a nemes elhatározás fogamzott meg lelkében, hogy ő is ellátja új ruhával a külföldi és hazai jelesebb poéták didergő árváit. (…) Tovább »

Most valami újat kellene írni!
Ez a baj a verssel, megírod,
utána az űr újért kiált,
s mert bensődből fakad,
nyugton sose hagy, lázít, Tovább »

Bevallom, sokáig pusztán fogalmi dilemmának tekintettem a politikai vezetők ajánlását, hogy a választóik szavazzanak „lelkiismeretük szerint”, vagy pedig – ahogy helyesebbnek tartottam – szavazzanak „meggyőződésük szerint”. Nagyjából ugyanaz, mondhatnánk, bár az egyik inkább erkölcsi, a másik inkább racionális hozzáállást jelent. Tovább »

Dsida Jenő: A sötétség verse

Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevü éjszaka
már hatkor a kertekre csordul:
Reves fák nyirka folydogál
s te arra gondolsz: mennyi éved
van hátra még? Jaj meg-megáll
a láb, mert fél, hogy sírba téved.
…Mondd, kissé mártottál-e már
hófehér cukrot barna lébe,
egy feketekávés pohár
keserű, nyirkos éjjelébe?
S figyelted-e: a sűrü lé
mily biztosan, mily sunyi-resten
szivárog, kúszik fölfelé
a kristálytiszta kockatestben?
Így szivódik az éjszaka
beléd is, fölfelé eredve,
az éjszaka, a sír szaga
minden rostodba és eredbe,
mígnem egy lucskos, barna esten
az olvadásig itat át,
hogy édesítsd valamely isten
sötét keserű italát.

az
esti
holdfényben
felvillan a
csodás mosolyod

(Sepsiszentgyörgy, 2019..március 9.)

Valahányszor egy jó könyvet olvasok, megköszönöm a tanáromnak. Illetve megköszöntem, amíg nem titkosította a számát.

Felfirkálta, szerk. ÁHU