Most bocsátom meg
magamnak, hogy nem tudok
megbocsátani még.

Lourdes, a híres Lourdes, most jubilál, s az egész világból tódulnak a csodatevő-helyre a megbárgyított tömegek. Magyarországból is jöttek vagy akarnak jönni sokan-sokan hivő zarándokok. Tudvalevő ugyanis, hogy Lourdes-ban a vakon-születettnek megjön a látása, s a lábatlan bénának kinő a lába. Azonban a jubiláló Lourdes-ot egy kis csapás érte éppen a jubileum alkalmából. Tovább »

Réteges felhők gomolyogtak a magasban, de a szél csak óvatosan mocorgott, mintha még pihenni akarna. Jócskán benne jártak a decemberben, közeledett a disznóvágás ideje. Gáspár már a napját is kijelöltette Bandi bácsival, a disznófogókat is megkérte, segítenének nyugton tartani a sertést, Márika néni, a szakácsnő is szabad volt azon a napon. Ez nagyon fontos dolog volt, mert olyan finom hurka-kolbászt, mint Márika néni, senki se tudott készíteni a faluban. Versengtek is érte, még a disznóölés idejét is elnapolták, ha neki nem volt alkalmas a nap. Tovább »

Irodalmi ügyek

Fölteszszük tisztelt olvasóinkról, hogy lapjainkon kivül még egyéb lapokat is szeretnének hordatni, hogy tehát azokat névszerint ismerjék, ime ékes versekben foglalva tudatjuk azoknak rövid foglalatját.

1. Első Pesti Napló, kit ir Kemény Zsigmond.
Bölcs és kemény dolog mind az, a mit ő mond.
Hireket ád gyorsan, regényeket bőven,
Tudományt minden nap álló esztendőben. Tovább »

matt spleen

tumultus bennem
ünnep előtti örvény
minden kiürül Tovább »

Sabin Gherman szerint száz évvel ezelőtt nagyon vicces volt december elseje. A kolozsvári román publicista lakodalomhoz hasonlította, amelyen valaki zsebre vágta, bocsánat: lelépett a nászajándékkal, amit a menyasszony – vagyis Erdély – mindmáig fájlal. Mert az Egyesülés Sabin Gherman szerint „túlfűtött nacionalizmussal és idegengyűlölettel van körítve”. Tovább »

Szürkelila füst –
Felhőn lebegő otthon
könnyekre tört szét.

1917. július 8.

– Hogy még mindig nem vettem meg a Pistikének azt a szandált, édes lelkem, hát kérlek, először bementem az „Er-Gó” cipőcsarnokba, ott kértem egy harminckettest, mivel a Pistikének harminckettes kell, de azt mondták, ez a szám egyáltalában nincsen, 20-astól 39-esig nincs gyerekcipő, belátható időn belül nem is lesz – kérdésemre, hogy miért nem, azt felelték, hogy azért, mivel ezt kéri mindenki, tehát ebből nem is lehet – ellenben ha parancsolok, van nagyszerű gyerekcipő 48-tól 156-os számig, ilyen gyerekcipőt ugyanis nagyon ritkán kérnek, tehát ebből van. Tovább »

Kihullt ma is egy fog,
egy ideg már nem felel –
nem érdekel a rongy,
benned a fogyó vér perel. Tovább »

Szűz Mária, szegény, zavarban van, nagy, kínos, furcsa, mondhatnók: nemzetközi zavarban. Az történt ugyanis, hogy a francia katolikusok a minap fölajánlották Máriának Franciaországot. Tehát egy új Marianum Regnum alakult, s ezzel egyidőben Magyarország számára egy új – közösügy. Ez az új közösügy majdnem olyan zavaros, majdnem olyan krízis-ígérő, mint az osztrák-magyar közösügy. Már egy klerikális költő megcsinálta az új francia Mária-himnuszt is. Tehát: „Oh, szeplőtlenül fogant édes Szűz, aki a mi országunké voltál s vagy egyedül stb.” Tovább »

Tömbház-magányból nem látszik az ég:
elérhetetlen szintje a világnak,
csend magasából ránk omló ködök
angyalok fürtjét érinteni vágynak. Tovább »

Képzeljék, elolvastam az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát!  A teljest  és a fiatalok számára egyszerűsített  változatát is. Az utóbbi időben egyre nagyobb örömem telik benne fontos szövegeket újraolvasni.
Ez hétfőn történt, az emberi jogok világnapján, és nem hiszem, hogy az egész világon sokan hozzám hasonlóan tettek volna december tizedike körül; az pedig már szinte természetes, hogy a sajtónkban egyetlen szó sem olvasható erről a tulajdonképpen egyetemes ünnepről, az emberi szabadságról – de hát például az utóbbi két évben a március tizenötödikei ünnepélyes politikusi szónoklatokban sem hangzott el és a médiában nem íródott le, a saját ünnepén, a ’sajtószabadság’ szó! Tovább »

otthonodban
merednek rád
a falak
mozdulatlan
tekintettel
bámulják arcod Tovább »

Életérzés zsebtelefonnal

Langyos háboru erjed, észre se vesszük.
Szmárt telefonnal átcseverésszük a bajt.
Jobb, ugye jobb így, bújva a képet,
azt, ami néha érintési ikon. Tovább »

1917. június 7.*

– Hát kérlek szépen, sikerült mégis beszerezni valamit, méghozzá nagyon olcsón, az egész egy kis utánjárás, ez se sok, mindent elintéztem a házban, hiába, egy ilyen bérkaszárnyában minden megvan, csak az ember jóban legyen a boltosokkal, hát kérlek szépen, tudod, a trafikos már régen ígérte azt a két kiló cukrot, ha szerzek neki öt kiló zsírt – Tovább »

Képtelen vagyok
többlépcsős verset írni.
Egylépcsőset sem.

I.

Az éjszaka rongyai parázslanak
a fák csupasz ágai között,
rozsdálló levelet lenget a szél.
Felsír a gazdátlan tél
a menekülttábor sétaterén, Tovább »

Talán olvasta már mindenki, hogy New Yorkban alig él több, mint hétszázezer úgynevezett igazi yankee. Ellenben New Yorknak sokkal nagyobb német lakossága van, mint például Münchennek. Sőt, az is már majdnem bizonyos, hogy Budapest után nem Szeged a legnagyobb magyar város, hanem New York, Párizsban minden ötödik vagy hatodik ember nem francia, s Berlin tíz év múlva, talán már tíz év múlva, kozmopolitább lesz Párizsnál is. Tovább »

Láng Eszter: Amszterdam I. (Közeledés – távolodás), 2009, CGD, 70×93 cm (Fotó alapú kép)

Megpróbálja megfogalmazni a kimondhatatlan misztikáját, a beszélgetésen túli igazságot keresi, az őstartalmat, amiből felépül a lélek, s amit a metaforák csak érinthetnek, de a világtapasztalat nem elég hozzá, miképpen ahhoz sem, hogy a köztünk lévő távolságot tűrhetővé mérsékelje. Tovább »

szállást keres a szerelem
időszerűtlen vendég
megtagadnám de nyomorult
szívem kisebesednék Tovább »