Hópehely kering –
Éjszaka sötétjében
nő a hófehér.

Az át nem vett pénz

Az át nem vett pénz, mely soha el nem fogy,
szivárványosan szórja sugarát rád.
A felvett pénz, amit az egér átrág,
az gazdagítana? Nem hiszem… dehogy! Tovább »

Visszatérek

Valamikor, vándor, légy férfi vagy nő,
akkor, ha már nem élek,
itt keress, itt keress csak engem,
a kő s az óceán közt, Tovább »

Neruda háza – a szerző felvétele

AFS-es kirándulás

(2018. december 10.) A körzetemben összesen hatan vagyunk cserediákok, ami valójában elég sok. Viszont mindannyian különböző városokban lakunk. Két lány Japánból, ők január elején hazamennek, mert keresztféléves programmal érkeztek. Az olasz és a svájci lány velem egy időben repültek Chilébe. A hatodik Németországból jött, de ő nem cserediák: önkéntesként dolgozik egy cégnél.
Ezt a kirándulást, amire mentünk, minden évben megszervezik a körzetben. Tovább »

Még csak reggel kilenc óra, de már minden hely foglalt az Egyetem óriási ebédlőjében. Hosszú asztalok mellett ülünk, kezünkben a gőzölgő kávéscsészével, majszolgatjuk a sáfránnyal ízesített, dupla S formájú, rosszul sikerült diétás túróshoz hasonlítható mazsolás süteményt, a lussekatt–ot. Kint lassan világosodik, az ablakokhoz kósza hópelyhek verődnek. Az asztalokon gyertya ég, a levegőben feszült várakozás. A halk beszélgetésbe énekszó szűrődik. A bejárat felől jön, ahol sejtelmes fények és árnyékok imbolyognak a szélesre tárt üvegajtón. Tovább »

Decemberben Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Szatmárnémetiben és természetesen otthonában, Nagyváradon, idei utolsó előadásait tartotta a Szacsvay Akadémia. Manapság kissé sok az akadémia, mondhatni igazi akadémia-infláció van, ezért a legjobb, ha az intézményt annak nevezzük, amit céljai alapján jelent. Amolyan erdélyi népfőiskola, amely arra törekszik, hogy komoly szakemberek vigyék el a hallgatósághoz a valóban hiteles információkat. Tovább »

1917. augusztus 23.

– Nem látsz a szemedtől, mit kérded, hogy micsinálok – láthatod, bemaszkírozom magamat: inkább add ide azt a tégelyt, hogy a parókát leszedjem a fejemről. Ugyan ne beszélj őrültségeket, dehogy szerződtem le, dehogy – van eszembe színésznőnek menni, legföljebb annyiban volna érdemes, hogy akkor mindig kéznél volnának ezek a kellékek és parókák és nem kellene drága pénzen beszerezni, mint így, ha egy fél kiló teához akarok jutni. Tovább »

Mindig azt hittem,
hogy a hit nem könnyű, de
letenni nehéz.

éreztem hogy lüktet
ereimben
a dal
s az ütem
szívem volt Tovább »

Nacionalista írók itt Franciaországban élénken sajnálják, hogy ez idő szerint csak Marokkóban ömlik a francia vér. Új vesszőparipájuk ez embereknek egy ósdi szamárság: a katasztrófa-elmélet. Ez az elmélet pártában maradt vén leánya annak az elméletnek, mely a háborút az emberiség áldásának mondja. Ez emberek hivatkoznak arra, hogy Bonaparte vérfürdői után az emberek milyen szeretők és jók lettek. Mint a magyar paraszt mondja, félelmükben összebújtak, s úgy született a gyermek, mint az eső hull. Tovább »

elmegy az ember nyugatra a jobb élet reményében
kizsákmányolják ott is de marad nem megy vissza
öregkorára meg panaszkodik hogy kevés a nyugdíja
ha otthon maradt volna is ugyanezt tette volna
hogyhogy nem hullott több kitartott markába

aki vállalkozik azt meg csúf zsarnoknak tartja

Folytatjuk a december elején elindított ankétsorozatot. Az első megszólítottak a következők voltak: Székely Ervin, Nászta Katalin, Ady András, Szuhay-Havas Marianna. Válaszaikat megtalálod itt.
Kérdéseink változatlanok:

1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik ”kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét?
2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a kávéd?
Beérkezési sorrendben a mai válaszok: Tovább »

(sokadik emlék)

Szoprán-alt, szoprán-alt, a mentő skálázik szolmizál,
Tüdőket szállít, vesét vagy egyebet, ha megáll
a gépezet, a sofőr csak vezet, elég jól tudja
hogy hová, tudja, hogy gyakorta ennyire futja. Tovább »

Egy magánlevél Deák Ferencztől

Sokszor hallók hazánknak még első rendű politikusai ellen is az egyoldalúság vádját emeltetni; sokszor emelkedett különösen az irodalom részéről az a panasz, hogy alkotmányos vezéreink nem mindnyájan méltatják kellő figyelemre azon erkölcsi tényezőt, mely az irodalom és tudományok mivelésében a nemzet és a nemzetiség fentartására nézve rejlik, s hogy a tudományok és irodalom embereinek sorsa hasonlit azon közharczoséhoz, kit egy elfeledett állomáson hagytak, hogy ott éljen haljon, „nem látva, nem keresve senkitől.” Tovább »

térdre kényszeríted
a pillanatot
nem érted lényegét Tovább »

hogy fogod a kezem
most és valameddig
s hogy benned a szépre,
emlékezek ma is, Tovább »

1917. július 29.

– Többektől hallottam, hogy te okos ember vagy, nem tudom, mi igaz a dologból, de most alkalmad van bebizonyítani: én háromnegyed éve gondolkozom ezen a dolgon, ma végre elhatároztam, hogy nem tudom magamtól kitalálni. Naponta, amikor a Dunapartról jövök, a négyes számú villamosra ülök fel, amelyik bekanyarodik a Lloyd előtt és az Árpád utcán keresztül lejön a Parlament elé. Azaz hogy jönne, de nem jön: éppen erről van szó. Tovább »

felteszed a tavalyi képet magadról
de jól nézel ki!
mondja a lájkoló sereg Tovább »

A medvék felköszöntenek

Hoztunk egy szép szál cikláment,
Készpénz-vagyonunk mind ráment.
Hoztunk öt-hat rózsát is:
Sajnos, tied az adósság is. Tovább »

siklik a csónak
deltai sás közt
              semmi
parádé sincsen Tovább »