Mondhatni nem telik el nap, hogy ne értesülnénk természeti katasztrófáról, földindulásról, falvakat, városokat elsöprő sárlavináról, lávakitörésről, szökőárról, kellemes hangzású női nevekre hallgató (!?), pusztító erejű szelekről, elképesztő viharokról, az időjárás szélsőséges megnyilvánulásairól északon és délen, keleten és nyugaton, s tapasztaljuk, mindezekkel szemben tehetetlen az ember, sőt az egész civilizáció rendre csődöt mond. Tovább »
az első kérdés
miért
és mit
azután jön a hogyan Tovább »
1987. július 12. (I)
Az egyik vancouveri napilap ma reggel kétségbeesett, patetikus vezércikkben fordul Kanada népéhez és kormányához. A hadsereg, írja, annyira elhanyagolt állapotba került, hogy szükség esetén országunk védelmét sem tudja ellátni. Tovább »
Előbb összeszámolták, hány a halottjuk. Tudták azt, tulajdonképpen csak megegyeztek. Hát a szüleik…
Aztán megvásárolták a gyertyákat, beállították a tartóba, a mások gyertyája mellé. Mind ismeretlenek, egy idegen templomban hogyan is lehetne másként, ám közös bennük, hogy holtak. És hogy van, aki gondoljon rájuk. Tovább »
Mint móc a lovát, úgy járat a sorsom.
Szakadékszélen, fekete hegyormon.
Úgy belémguggol időnként Zalatna,
mint nagy hajtások emléke a vadba. Tovább »
1898. november 4-én született Baróton, Bogdán József mészáros mester és Bede Mária nyolcgyermekes családjának hatodik gyermekeként.
A 8 gyermek közül csak ötöt tudtak felnevelni, hárman meghaltak csecsemő korukban, András, a legügyesebb, a legbátrabb 21 évesen. Tovább »
a költő szabó is egyben
kis résbe pár soros verset ír
tenyérnyi hézagba tenyérnyi szöveget Tovább »
Érdekes feltevést olvastam egy minapi cikkben a kontinensünk jövőjét meghatározó új európai kormány – értsd: Európai Bizottság – vezetőjének kijelöléséről. Túl sok esélyt nem adhatunk a tippnek, de kombinálni mindig érdekes. Annál inkább illik óvatosnak lennem, mivel előfordulhat, hogy mire nyilvánosságra kerül a bejelentésem, már meglesz az ideiglenes „végeredmény.” Tovább »
sosem szerepelek az általam készítette képeken pontosabban csak nagynéha hadd legyen meg nekem az az öröm hogy titeket látlak egymással kéz a kézben játszva te leguggolsz s kislányod kapaszkodik beléd hadd maradjon meg nekem az az öröm egy fényképnyi vissza-visszahozható örökig hogy látom amint egymás szemébe néztek a mindent egymástól várva…biztos vagyok benne ha én is szerepelnék közös fotón csak kifelé néznék belőle minden irányba feszülten komoran rátok alig figyelve és mégis csakis rátok hangoltan a fényképen kívülről mástól másoktól minden rosszat várva
szemem
a kínok tükre
éjjel világol
s éget is Tovább »
A szovátai származású Fülöp Lóránt – testvérével, Fülöp Balázzsal együtt, aki a művész fenti portréját készítette – együtt viszi tovább a családi örökséget: édesanyja és nagybátyja is fényképész volt. Sajátos hangulatú, egyedi tartású képei nem ismeretlenek a Káfé olvasói előtt: ahányszor csak tehetjük, szívesen idézzük általuk rendszeresen frissített fotóblogját. A Hargita Népe nemrég interjút közölt vele, Nagyálmos Ildikó jóvoltából. Ebből tallózunk. Tovább »
(részlet a Sárgaház folyosója c. naplójegyzékből)
Úgy bánnak velem, mint egy kisgyermekkel,
mondtam apámnak, aki rég meghalt, de gyakran látom
fura és különös álmaimban, mindig abban a fekete bőrben,
szép fehér arcában hatvanévnyi bölcselet,
és amikor integet vissza nekem,
mostanában lehunyom szemem, Tovább »
Pilinkézik, havat, fagyot,
de még remél, de még ragyog,
de még levél hullik alád,
pedig tél jön, fehér palást, Tovább »
Olaszországban két helyen is emléktábla fejezi ki a magyar születésű Weisz Árpád (1896–1944) iránt a labdarúgást szerető olaszok elismerését, akik hősünket a mai napig az egyik legnagyobb edzőként tartják számon az itáliai futball világában. Weisz írta a legelső olasz labdarúgó szakkönyvet, ő vezette be az itáliai pályákon a „WM-taktikát”. Tovább »
Ott nyekereg pár tétova verssor benn, a fejemben,
téma hiányzik; alkalomadtán versbe szedem.
Jobb ha az ötlet ültet a padba, mint a diákot,
mint ha nyakánál fogva idézek szellemet én.
Budapest, 2018. X. 31.
(Kisregény)
Amikor felnyitotta a szemét, egy kis szobában találta magát. Kinézett az ablakon.
– Hiszen ez olyan, mint a sivatag – nevette el magát hangosan, hogy a szomszéd szobából mindjárt benézett egy nála valamivel idősebb férfi.
– Nagyon meleg volt, nem vagy hozzászokva – mondta mosolyogva. Tovább »
elfogott a nosztalgia
lassan jövök a múltból
kilóg a lábam alóla
találkoztunk, nem boldog Tovább »
Reggel, ha kipattan a szemünk, máris a mindentudóhoz és -megoldóhoz fohászkodunk. Aztán napközben többször is nyaggatjuk, hogy hamarabb jöjjön a busz ,hogy a tolongásban ne kapjuk el a náthát, hogy kitartson fizetésig a családi büdzsé stb, stb. Este meg azért kunyerálunk neki, hogy reggel mindezt újrakezdhessük. Persze soha, de soha nem kapunk „érdemleges” választ ezekre az imákra, és ez így is van rendjén. Mi ugyanis koponyánk két oldalán lebegő, bőrrel fedett porcképződményeikkel szeretnénk felfogni ezeket a válaszokat. Tovább »
JÓTANÁCS
Barátom, figyelj:
nem kell mindent leírni!
Csak amit muszáj. Tovább »
Iskolai programok
(2018. október 25.) 2 hónapja és két hete vagyok Chilében. Már előre tudom, hogy a következő pillanat, mikor feleszmélek, az lesz, amikor már a repülőn fogok hazarepülni. Még mindig nagyon furcsa, hogy itt vagyok, de a legtöbb dolog már olyan, mintha egész életemben ugyanígy lett volna. Például már nem tudok visszaemlékezni, milyen volt egyenruha nélkül suliba járni, mert most már ez a természetes. Tovább »
Pusztai Péter rajza