(Nem a cet által elnyelten)
Salgótarjánon belül a Jónás-telep frekventált helynek számít, s így is él a köztudatban, ám van benne egy „sziget”, amely egészen más képet mutat. Ez a Határ út. Az Acélgyár volt munkásszállója és a vele szemben lévő egyszintes sorház. Mindkettő családok (jogviszony tekintetében gyakran tisztázatlan) tulajdonában van, a terület viszont – amelyen elhelyezkedik – ma is az üresen kongó falú gyáré. Ennek következtében az itteni út ezidáig nem kapott/kaphatott aszfaltburkolatot. Tovább »
Vadmalacék Komája feje búbját vakarva ugrott be a lakásukba.
Előbb meglepődve figyelték, meg akarták tudni, hogy mi történt, de a titokra hamar fény derült, ugyanis a Koma kacagva mesélte, hogy egy makk az ő kopasz fejét találta el.
– Nem jó megöregedni! – ezzel fejezte be a jelenetét, csakis a kopaszságra utalva. Tovább »
parányi téren át szép fényformás
színeibe fürdet még hangtalan
reggeli csodás égi ecsetvonás
a nyugalom árad és parttalan Tovább »
Játék römikövekkel
Fába bevésett számjegyek, arcok elkeverednek,
deszkalapon kisimult takarón halmazt keverünk;
osztani kezdjük, rakjuk a táblát tarka kövekkel,
számsorozat hízik szaporán a nyertes előtt. Tovább »
1987. június 28.
Az egyik kanadai TV-állomás, mint ahogy a helyi újság már egy hete bejelentette, nyolc napon át közvetlenül sugározza a moszkvai TV műsorát. Ezt a közvetítést a legkülönbözőbb vélemények fogadták. Az egyik, kelet-európai származású képviselő súlyos aggodalmát fejezte ki. Szerinte a kanadai hallgatóság teljesen védtelen a kommunista propagandával szemben, amiért – hetven év után! – valamit kéne tenni felvilágosítására. Tovább »
Azt tartják, az alkotó embert általában egyetlen gondolat foglalkoztatja egy életen át. Ágoston Vilmos (1947, Marosvásárhely) esetében ez bizonyára a veszélyeztetett humánum. Kritikusként, esszé- és szépíróként ezt a gondolatot járta körül, illetve ábrázolta műveiben. Már 1977-ben, harmincévesen megjelent esszé- és kritikakötete címével is a humánum lábbal tiprása elleni tiltakozásra szólított fel (Humanizmus: ettől – eddig?, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó), egy nemrég Erdélyben is kiadott regényével pedig az ember megalázását mutatja be, s minthogy mindezt leleplezi, szatirikusan ábrázolja, ugyancsak a humánum mellett tesz tanúságot művével, amely különben húsz évvel ezelőtt egy budapesti kiadónál jelent meg először, viszont erdélyi kiadására csak most került sor – a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatalnak köszönhetően –, a Székely Könyvtár 64. köteteként. Tovább »
Hagyj időt / Fă-ți timp
Sietős, átmenő utadon az öröklét felé,
Hagyj időt, csupán egy percet is, nézz a lábad elé!
Hagyj időt meglátni az égő fájdalmat és könnyet,
Hagyj időt irgalommal enyhíteni a szenvedőket. Tovább »
„Elbeszélésem hű lesz a valósághoz, vagy legalábbis a valóságról őrzött személyes emlékeimhez, ami egy és ugyanaz.” Evvel a mondattal kezdődik Jorge Luis Borges egyik titokzatos írása, az Ulrica. Tetszetős a valóságnak ez a felfogása, de oszthatjuk-e, ha nem egyéni reminiszcenciákról, hanem sorsdöntő történelmi eseményekről, azokhoz fűződő emlékeinkről van szó? Tovább »
A Carpathia ajándéka
Holnap Fiuméba érkezik a Carpathia, a híres Cunard-hajó, s ezúttal nemzeti örömet hoz. Csak hétszáz visszatérő magyar kivándorlót, akiket hajótörés nélkül ért hajótörés. Hétszáz magyart, akiknek számára már Amerikában sem volt betöltetlen hely. S furcsa: a hírlapok örülnek e vérnyereségnek, örömnek. De a belügyminiszter e hétszázaktól is megijedt. Tovább »
Elment a sírásó
és a púpos varrónő,
aki rumos csokoládét
adott nekünk anno
(ő sohasem szült).
Tovább »
Megfagy bennem a vér
A testrészeket általában ősi szavak, fontos szavak jelölik. Fontosságuk, a nyelvben játszott szerepük abban is megnyilvánul, hogy a nyelv e szavakkal további kifejezéseket alkot. Arról már beszéltünk, hogy a magyarban csaknem minden testrésznévből ige képezhető, hogy az ember fejel, fülel, orrol, szemel és szemez, nyakal és nyakaz, vállal, karol, kezel, körmöl, könyököl, oldalog, hátrál, hasal, sarkal, bokázik, talpal és így tovább. Tovább »
Caravaggio: Izsák feláldozása,
1603, olaj, vászon, 104 x 135 cm,
Galleria degli Uffizi, Firenze
Akár egy rémült állatot, igen,
hiába nézem, nem különbözik
egyik a másiktól, s mind ördögibb
a kérdés is, hogy még vajon miben Tovább »
Lipták-Handy Dezsőnek
”Emlékszel, komám? – kérdezte Vadmalac. Amikor a zaccot ittuk?”
”Nem zaccot, hanem szójás keveréket.”
”So, ja. Úgy tudtuk, rákot kapunk tőle.”
Komája kisegíti: ”Hajnyálmirigy…” Tovább »
tele vagyok várakozással
kitölti egész bensőm
aktivizál, szervezi napom
ábrándozni nem enged Tovább »
a papagáj verse
lámpagyújtással
madárhajnalt teremtett
vécére menet
Budapest, 2018. IX. 29. Tovább »
Egy legenda, ami igaz is lehetett, ha a vers logikáját követjük.
Vörösmarty Mihály
FÓTI DAL
1842.október 5.
,,Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy. Tovább »
Ígéretek súlyos
igazságai bilincselik
életemet.
Képzeléseim
üszkösödnek. Tovább »
Néha a tenger feldobja
az aranyló trombitákat,
melyeken vízbefúltak
játszottak az utolsó lélegzetig. Tovább »
Az Indiai Nemzeti Múzeum emeletén termeket töltenek meg azok a páratlan leletek, amelyeket Stein Aurél (1862–1943) adományozott a delhi intézménynek. A világhírű magyar Ázsia-kutató három expedíciójának anyagából állította össze a gyűjteményt. Tovább »
Csak önkörömben lehetek szabad! –
Azért szabtam egy kört magam köré:
tenyérnyi erdőt, talpnyi legelőt,
forrást, karéj eget fejem fölé. Tovább »
Pusztai Péter rajza