Utazás Chilébe és az orientáció
Augusztus 2-án eljött a (számomra) várva várt nap: elutazok Chilébe, egy évre! Negyed ötre kellett a reptéren legyünk, de már jóval előtte megérkeztünk. Átadták a szükséges dokumentumokat és a pólót. Elköszöntem mindenkitől, majd a biztonsági ellenőrzés után izgatottan vártam, hogy induljon a gépem Párizsba. 18:30-kor felszálltunk és 20:30-kor már Párizsban landoltunk. Az utolsó sorban ültem egyedül, szóval volt helyem. Tovább »
— Hangosan alszol — szól, aki mellett ültem a gépnél.
Jött az elalvás. Észre se vettem. Felriadok.
Fáj a fejem, de tompa a fájás, nem hat a gyógyszer.
— Menj levegőzni — mondja a társam, s indulok is. Tovább »
Azt mondod kopott e szó,
az idő lemarta fényét, amit jelent,
a múlté már, vének álma,
mi velük együtt sírba száll. Tovább »
Romeo él, és Júlia is – kábé erre figyelmeztet Jurij Kordonszkij előadása Bukarestben, a Nemzeti Színházban. Vagyis a shakespeare-i történet nem egy szép reneszánszkori mese, hanem az élet maga – cinikus kegyetlenségével, durvaságaival, zajos és zajtalan vívódásaival; szertelen rajongás és jól kiszámított csalás; menekülés, örökös futkosás és erőszak – mindenhol és minden szinten. Pótcselekvések tömkelege… Tovább »
Nem színháztörténet, de ha valaki megírja az erdélyi magyar színházak és színjátszás történetét, akkor abba nagyon sok mindent bele kell foglalnia Nászta Katalin testes könyvéből. (Thália erdélyi napszámosai, Tinta kiadó, Sepsiszentgyörgy 2017.), már csak azért is, mert a hivatásos magyar színjátszás Kolozsvárról, a Rhédey palotából indult el 1792. december 17-én. És Kolozsvár társulata azóta is igencsak viszi a prímet. Tovább »
Árnyékom egy vidéki
vasárnapra vetül,
ahol muskátlis ablakban
szemüveges nagynéni ül Tovább »
Miért – mért?
Miért használják egyesek – beszédben és igényesebb írásváltozatban is – a mért alakot – kérdezi a magyar nyelv iránt érdeklődő mérnök ismerősöm -, hiszen a kérdőszó nyilvánvalóan a mi kérdőnévmásból és az -ért határozóragból alakult? A miért helyett álló mért változatot – véli – a pongyola, a henye kiejtés eredményének, a köz- és irodalmi nyelvbe nem valónak tartja. Tovább »
Régi halottak visszaperegnek egy homokórán,
hogyha elalszik hajnali órán, ülve, lazán.
Döngve botorkál rengeteg apró tárgya között és
köztük a vekker volna a rettentő iszonyat.
Budapest, 2018. X. 2.
Caravaggio: Bacchus, 1596‐1597,
olaj, vászon, 95 x 85 cm,
Galleria degli Uffizi, Firenze
Ahogy megérik, elromlik hamar,
sőt, akkor érett teljesen, h itt‐ott
már foltos, és nem rejti el a titkot,
hogy végre élni s halni is akar Tovább »
sodródunk –
velünk jön a temetetlen múlt
bárkánk tele Tovább »
A KAB Színháztudományi Szakbizottsága a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Színház- és média Kutatóintézete támogatásával 2018. október 5-én műhelykonferenciát tart fenti címmel a Magyar Művészeti Kar színháztudományi tanszékcsoportjának szervezésében. A rendezvény kiindulópontja a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet történetére irányuló kutatási projekt eddigi eredményeinek módszertani problematizálása, a továbblépés lehetőségeinek feltérképezése. A kutatás a marosvásárhelyi színi egyetem történetét a kolozsvári előzményektől a kilencvenes évek elejéig követi nyomon. Tovább »
Nem kell abszolút hallása legyen az embernek, hogy anyanyelve „zenéjét” idegen nyelvi környezetben is felismerje. Zenét mondok, vagyis nem egyes szavak és mondatok felismerésére gondolok, csak arra, amikor egy soknyelvű hangos társaságban érzékeljük például a magyarul beszélők „szólamát” is. Az otthon hangulatát kelti az emberben, no meg egyfajta védettséget érzünk. Élményt jelent egy ilyen hirtelen felhangzó „szólam”, még ha rövid időre, egy-két hétre hagytad is el az anyanyelvi környzetet, mondjuk egy utazás, egy nyaralás kedvéért. Tovább »
Minapi esszéjében Ágoston Hugó hivatkozott Borges egy szerelmes írására (Ulrica), amelyet alább olvashattunk a Magyar Elektronikus Könyvtár jóvoltából. Az írás eredetileg a Homokkönyv / El libro de arena – 1975 c. kötetében jelent meg, s mottója magyarul : ’… és fogta Gram nevű kardját, s a meztelen acélt maguk közé tette…’ Az idézet egy norvég-viking nemzetség-történetből, a Völsunga saga-ból való, s egyben Borges svájci sírkövének a hátoldalán is olvasható. Tovább »
Hann tekr sverthit Gram ok leggr i methal theira bert
VÖLSUNGA-SAGA, 27
Elbeszélésem hű lesz a valósághoz, vagy legalábbis a valóságról őrzött személyes emlékemhez, amely egy és ugyanaz. Az események a közelmúltban történtek, de tudom, hogy az írói gyakorlat magával hozza azt a szokást, hogy körülményeket szövünk a történetbe, és kiemelünk egy-egy hangsúlyos részt. El akarom mesélni, hogyan találkoztam Ulricával (nem tudtam meg a vezetéknevét, és talán soha nem is fogom megtudni) York városában. A krónika egy éjszaka és egy délelőtt történetét foglalja magában. Tovább »
Barna kenyéren muslica nyüslet. Eltakarítván,
nőne lakásom holmii közt az ésszerü rend.
Hogy’ takarítsak? Tiszta lakásra volna igényem,
ennek az ára borsos azonban: seprü, lapát…
Budapest, 2018. X. 1.
Láttam karón
varjút…
Elmerengtem
ritkán,
nyert éveim
titkán, Tovább »
A reggeli ablakról
nagy foltokban
mállik a köd –
lelkem, az örök észrevétlen
már kiszökött, Tovább »
Megoldódik a nyelve
A szokásosnál szótlanabb, hallgatagabb, olykor éppen komor barátom egy-két pohár ital hatására beszédes lesz; ahogy mondani szoktuk: megoldódik vagy megered a nyelve. Ez történik Arany János Toldijában Bencével is, miután megtalálja Miklóst a nádasban, ennivalót és bort ad neki, de maga is meghúzza a kulacsot: „S a bor az öreget jókedvre tüzelve, / Hogy kinyílt a szíve, hogy megoldott nyelve!” Tovább »
(részlet a Sárgaház folyosója c. naplójegyzékből)
Emlékszem az asszonyra,
kiben ott volt még minden vadon nőtt virág
szép csók illata. Tovább »
Nem leszek jobb költő attól, hogy kurrátor leszek vagy kurafi, hogy elnökségi
tag
leszek, hogy akadémikus leszek, hogy leszek…
Átnéztem tegnap a ruhatáramat. Nincs divatos fekete ingem. Nincs közérdekű
mondanivalóm. Én mindig fontos ügyről beszélek: magamról. Tovább »
Pusztai Péter rajza