A szédületes magasság csak néhány percig akadályozta meg, s annak az időnek az átélése végzetes és maradandó nyomot hagyott agytekervényein.
Állt meglepő biztonságérzettel a torony ablakában. Nem félt. Elhatározása oly vakmerővé tette, hogy senki és semmi nem állíthatta meg . Tudta, hogy tervét valóra fogja váltani. Máskor, már az első emeleti erkélyen szédült, ha lenézett a mélybe. Most másmilyen érzés fogta el. Az eltökélt határozottságból fakadó, tántoríthatatlan, végleges döntés. Tovább »
Rajtakaptam,
becsszóra amolyan
„in flagrante delicto” érzésem lett: Tovább »
Lászlóffy Csaba József Attila-díjas költő, író, esszéíró, műfordító három évvel ezelőtt, 2015 április 14-én hunyt el, és jövőre lenne 80 éves.
Az alkalmat az emlékezésre a Kriterion és a Polis kiadók közös gondozásában megjelent Memóriapróba című kötet szolgáltatja, amelyet a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten mutattak be. A könyvet Lászlóffy Csaba munkásságának két kiváló ismerője, Balázs Imre József és Korpa Tamás szerkesztette; a személyes hangvételű írások mellett tanulmányokat is felsorakoztatnak, egyfajta szakmai mérleg megvonásának szándékával, emellett a Lászlóffy-kötetek teljes listája is helyet kapott. Tovább »
Az 1917. októberi forradalmat követő oroszországi polgárháborúban – mint arra sorozatunkban több helyen utalunk még – a magyar hadifoglyok nagyobb része a bolsevikokkal rokonszenvezett, tőlük remélte mielőbbi hazatérését. A legtöbben fegyverrel is részt vettek a fehérek és az Antant-csapatok elleni harcokban, és akadtak olyanok is, akik más módon fejezték ki szimpátiájukat a vörösök iránt. Tovább »
te megfekszed a gyomrot
általában
nevetni akarunk, anyu! Tovább »
ha hó leszek
ha hó ha hó
gyermekeknek
jó hógolyó Tovább »
megözvegyült nő
napozik a tisztáson
hogy’ szólítsam meg Tovább »
Pironkodom
a történteken,
mást vártam
és akartam: Tovább »
január 1. Magyarországon életbe lépnek az új gazdasági mechanizmus néven ismert gazdaságirányítási reformok. A Népszabadság január 3-i Dolgos hétköznapok c. cikkéből: „Az átállás a reform rendszerének vágányaira nyilvánvalóan összeütközésektől sem mentes folyamat, amelynek során szakítani kell a régi mechanizmushoz fűződő, a fogyasztót gyakran tizedrangúnak tartó bürokratikus gondolkodásmóddal, az öncélú tervteljesítés mélyen beidegződött, káros gyakorlatával.” Tovább »
Mátyás a napközi csodagyereke volt, mindent tudni akart és sok mindent már tudott is. Azt mondták róla, még sokra viszi, nagyon éles eszű. Pedig inkább csodálkozó volt. Mindenen elámult, de ha felfogta, megértette, máris megvolt a véleménye, tovább akart lépni a témában, feljebb, feljebb; úgy is hívták Égtörő Mátyás. Tovább »
Ez Úristentől elpártolt Franciaországban nem tör a Hazára senki. Anatole France s Pierre Durand, Clemenceau és Jacob Levy, Jean Jaures és Henry Sansculotte: mind patrióták.
Nem nevelnek itt ám az iskolákban sem apró kozmopolitákat. Csak egy kicsit megreformálták azt a megrontott religiót, melynek neve hazafiasság. Franciaországban ma már másképpen szeretik a hazát, mint például a Tisza táján. Tovább »
Mezítláb vagyok, és
Égetnek a kövek,
Túlfűtött szerelmük
Kíséri léptemet.
Szász István: Mások koplaltatásán milliókat keresett
Az első világháború után a nyomor, a félelem, a tanácstalanság légköre sok embert taszított a szekták vallási tanaiba, vallási mámorba. Ezt az időszakot használta ki Bicsérdy Béla nyugalmazott őrnagy, aki kezdetben a nyerskoszt propagálásával kezdett híveket toborozni a róla elnevezett bicsérdizmusnak. Tovább »
(1996)
kórházablak
félig nyitva
rá az éji
sötétkékre Tovább »
A kék hegyek sem látszottak, olyan homály telepedett a táj vállaira. Vaskos szürkeség, és eső-eső, már sokadik napja. Türelmesen nézem innen bentről, s úgy érzem, nem csak a természet szenvedi meg a nyomasztó színjátékot, de valahol én is. Mintha rám nehezedne ez a köd, mintha összegyűrődnék alatta, akár egy rongydarab. Igen… igen… már a gondolataim is elfogytak, és a mindennapi gondokról is megfeledkeztem. Folyamatosan zuhog. Ázik a világ, ázom én is idebent. Nem jár senki, csak az a hosszú szőrű kutya. Tovább »
A jégtoronyóra / Orologiul de gheață
Az éjszaka derekán felmegyek egy toronyba.
A pókok és a bölcs kuvikok
versengenek, hogy utamat állják nyomban,
őrségükben a keskeny lépcsőfokok. Tovább »
Igen, nem tévedés a cím, lehet hinni a szemnek, bár én is nehezen tettem, amikor megpillantottam az 1955-ben készült Bajok Harryvel Hitchcock-film indító kockáit. Mi lehet ez, színesben?
Arany-rozsda, őszi erdő bukolikus hátterében? Így nem indulhat Hitchcock-film… Az ő világa a gonoszság és bűn fekete-fehér iszonyata, ott nem hogy erdő nem nő, de fű sem terem – csak a kietlen, mélyen mély ördögi garázdálkodik. Amíg nyakon nem csípik…) Itt meg egy kisgyerek bóklászik a színpompás fák között – igaz, hogy játékfegyverrel a kezében. Tovább »
Egyszer a messzi látóhatár is
megütközik a szemünkkel,
elérjük a beigért Kánaánt,
a legszebb és legderűsebb hazát, Tovább »
„…és nem értem
hogyan lehetséges
hogy az emberek még nem változtak
egyforma bábokká…” (Dabi István: Versek)
az elöljárók nem tévednek,
az is a mi hibánk.
Gyermekem megkérdezte,
mit jelent ez?
Pusztai Péter rajza