ha az igazság elhagyja csontjaid
a lendület megkövül
szoborodik a halál Tovább »

Pandino – a szerelmi vallomás a Visconti kastély tövében egy háborús emlékmű körül

Még az olyanok is, mint én, akik nem túlzottan járatosak a filmkészítés világában, tudják, hogy amikor egy-egy film forog, sokszor a helyszínek egyáltalán nem időrendi vagy logikai sorrendben következnek. A CMBYN esetében sincs ez másként, és ha egy 3 perces jelenetben lazán elbiciklizni látjuk a két főszereplőt A pontból B pontba, az a valóságban nagyon sok esetben egymástól órákra és nagy távolságokra eső, sőt, sok esetben, egymástól teljesen különböző irányokban elhelyezkedő helyszíneket feltételez. Tovább »

piros-sárga-kék álmom volt nem először
mi alcatraziak vagyunk mi alcatraziak vagyunk
mondogattuk és gyúródtunk fel ingyen egy mozgó körhintára Tovább »

A nagy találkozó, Trump és Kim Dzsong Un között, úgy tűnik, mégsem Pánmidzsamban lesz, mert ott nem tudnak kellő védelmet adni a résztvevőknek, illetve, ha valamelyiket lelövik, akkor abból még világháború is lehet, ezért Szingapúrban tartják, mégpedig június közepén. Azért tolódik, mert G6 találkozó lesz, és az előtt már nincs idő. E hónap hetedikén Mun elnök Ábeval és a Kínaiakkal egyszerre találkozik Japánban a béke okán, majd 22.-én utazik Trumphoz előkészíteni őt a Kim Dzsong Unnal való találkozásra. Azt még nem tudni, hogy vajon Mun elnököt meghívják-e Szingapúrba, eredetileg Trump nagyon szerette volna, ha ő is része a tárgyalásnak. Tovább »

Bundás Rekk, a magánzó lehunyt szemű házban lakik, utcára néző ablakát örökösen csukott zsalugáter takarja. Kapuja zárva, a bádogkerítés mögött udvara kicsi és kopár, nem terem meg benne se fű, se egyéb hitvány virágot hozó gyom, mert Bundás Rekk már a tavasz kezdetén különféle oldatokkal locsolja földjét; esőtlen nyári heteken, amikor csak a falak alatt lomhán kavargó szél szikkasztja, kiégett udvara olyan lesz, mint egy darabka kerítéssel védett sivatag. Tovább »

Hej, ha előbb éltem volna
nyolcszáz és egynéhány évvel,
tudtam volna bánni az íj
pengő húrjával, úgy érzem. Tovább »

megszületik a fa gondolata
a nedves földben egy dió agyában,
kihajt, szeszélyesen sudárodik,
aztán (száz év) vad aszimmetria, Tovább »

Sepsiszentgyörgyön május 16-án és 17-én 17 órakor a Plugor Sándor Művészeti Líceum B. Angi Gabriella drámatermében, míg Oroszhegyen május 20-án 20 órakor a Sportcsarnokban lesz látható a fiatalok személyes történeteiből létrehozott, többszörösen díjazott Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadás, amelyet minden alkalommal az Osonóra jellemző moderált interaktív beszélgetés követ. Tovább »

Hideg és nyirkos levegő vette körül őket, amikor magukhoz tértek. Ahogy látni kezdtek, gyorsan felfedezték, hogy egy kéregkunyhóban vannak. Előbb Picur mozdult meg, aki gyorsan megtapogatta belső zsebét, s mert talán megtalálta, amit keresett, nem mozdult többé.
A magasban, a kunyhó tetején levő repedésből gyönge fény szitált. A lassacskán halványodó fény jelezte, közeleg az este. Bár egyikük sem látta, sejthették, valahol a Nagy Fehér Föld is fönn van már az égen. Tovább »

(Feladat? Kit érdekel, miért fog tollat valaki?
A lényeg, mit ír. A többi úgyis kiderül.)

Csak színház, és más semmi címmel futott egy sorozat, megnézhető a youtube-on is. (De a Duna TV archívumában biztosan). Magyar produkció, magyar színházi berkekből, kabaréízű-szintű jelenetekkel, mégis életszerűen, ahogy az egy sikeres sorozathoz dukál. A színházi világ mindig érdekes, csiklandozó titkokkal van tele, a közönség, a bennfentesek is izgatottan nézik, vagy olvassák. A benne szereplőknek remek alakítási lehetőség, minden figura érdekes, az öltöztetőnő, a súgó, az ügyelő, a rendező, a színészek, az igazgató – az egész bagázs. Hogy mi minden zajlik a kulisszák mögött! Tovább »

Átitatódott félelemízű nyállal a boríték ragasztója. Végérvényesen nyugtázta kilátástalan helyzetét. Öklével, hogy megtapadjon, pecsétet nyomott a levelére, és ez által befejezettnek tekintette semmiértelmű törekvéseit. Elvakult önfejűséggel tartott ki álláspontja mellett, miszerint ebben az országban nem segítik a tehetséges művészeket, inkább visszaszorítják, hogy ne teljesedhessenek ki… Tovább »

A magas, vékony Zoli szerette gyámbászni a göndör, szőke Jenőt. — Tíz percet kell ülni a vécén? Tíz percet kell ülni a vécén? — nyomorgatta Jenőt a szünetben.

*

Kolozson nyaraltunk. Megtetszett ott nekem egy arasznyi felfújható krokodilus. Apám bement a boltba, hogy megvegye, de még sokáig nem jött ki.

— Mit gondolsz, Kemá — kérdeztem nagynénémtől — megsértődne-e édesapám, ha megkérdezném tőle, hogy „Tíz percet kell ülni a vécén?”?

Budapest, 2018. IV. 27.

Eredetileg Milos Forman korai remekműve – Tűz van, babám!– kapcsán a nagy rendezőről terveztem megemlékezni. Megnéztem újra a filmet, és megint nagyon élveztem, de azt vettem észre magamon, hogy társadalomkritikájának élét valami retro nosztalgia tompítja, vagy talán a cseh filmeknek a hétköznapiban rejlő poézise, ki tudja. Furcsa, de nem volt benne számomra aktuális felháborodni való, úgy néztem, mint egy letűnt korszak rendszerhibáinak bájos amatőrizmusát, néztem egy olyan korszakból, amely mintha nem tudna nevetni magán, és éppenséggel nincs is rajta sok nevetni való.(Bár az azért mindig akad. Csak hát egy jó mókamester, az nagyon kéne…) Tovább »

Napoleoni

Olvasom Loretta Napoleoni könyvét Észak-Koreáról (North Korea. The country we love to hate. Én svéd fordításban veszem kézbe: Nordkorea. Landet vi älskar att hata; magyarra talán így fordítható: Az ország, amit gyűlölni imádunk.) Érdekes könyv, felmondja, amit száz könyvből összeolvasott, vannak számomra ismeretlen, főleg történelmi részletek. Tovább »

Üres frázisok ideje (1940-41)

(Embrionális napló: 1940. november 6-1941. július 29.)

1941 júliusának végén születtem. Ha minden jól megy, és az előzetes számításoknak is hinni lehet, akkor nagyjából 1940 novemberének elején foganhattam meg apám és anyám jóvoltából, miután ez utóbbi, ugyanazon év májusától nénémnek többé-kevésbé boldog (?) anyukája lett. (Hogy ne unatkozzon.) Tovább »

vidám
egy lépésre lát
örül
már túl van kettőn Tovább »

– Merre tartanak most a koboldok? És hányan vannak? – Picur hangja megremegett, de igyekezett palástolni izgalmát, nehogy Kurjancs észrevegye.
Kurjancs tekintete ekkor a Tücsök mögötti bozótosra tévedt. Picur követte tekintetét. A bozontos növényzet között mozgást vélt látni. Ez pedig nem volt jó jel. Tovább »

Csak arról
ne tudjak
álmomban,
hogy mikor
ébredek, csak
azt ne sejtsem Tovább »

(A kereszt árnyékában)

Kedei Zoltán festménye alá

Hangszerfa is lehetett volna,
kereszt lett, szöggel összefogva. Tovább »

Éppen nem vacogott, de fázósan húzta össze e kabátját. Nyaknál főleg – hiába volt még a tarkója is szőrös – érezte a hideget.
Viszont ha felnézett, nem az az egyhangú téli szürke és alacsony kupola kurtította meg a látóhatárát, egészen meglepődött, vastag pamaccsal festett valaki oda dinamikus formákat. És ami meglepte, hogy nem szürke, hanem barna, barnás volt az ég, jobban mondva keveredett a barna meg a kék. Tovább »

Crema – ahol az álom elkezdődött

Amikor az útvonaltervezésnél tartottam, úgy gondoltam, ha már életemben első ízben érkezem Olaszországba, és épp Milánóba, adhatok neki is egy órácskát az időmből. Mikor a Malpensán leszálltam, és kézhez kaptam a poggyászom, eszemben sem volt többé a belvárosban kódorogni, hanem egy korábbi vonattal elindultam egyenesen Crema felé. Indulás előtt otthon annyi időm még volt, hogy egy emlékeztetőféle üzenetben szóltam a polgármesternek, hogy vasárnap délután érkezem, és hétfőn, esetleg kedden teszem tiszteletemet nála, és Francescát is értesítettem az érkezésem pontos idejéről. A polgármesterrel addigra sok órát átbeszélgettünk, üzenetemre pedig gyorsan reagált, hogy bármelyik nap szívesen lát, de ha több időt szeretnénk együtt eltölteni, akkor a keddet javasolja. Tovább »