A Belső vízözön (2011) című kötet kritikája

az út

narancssárga láz
s lila megérkezés közt
piros híd feszül Tovább »

Kezdjük magasan: létezhet-e demokrácia, amely – a szónak akár európai, akár amerikai értelmében – nem liberális? Nem a liberty, a liberté, a Freiheit, a szabadság a demokrácia alapja? Nem fából vaskarika az „illiberális demokrácia”? Tovább »

Hogy össze ne zavarjuk a dolgokat, térjünk vissza egy kicsit oda, amikor Réti beszámolt arról, amit odakint látott.
Mi történt akkor, és kik fogták el a három kalandort? Ami a legfontosabb, miért?
A zöldszárnyúak az erdő tiszteletére rendezett ünnepségüket tartották éppen, a maguk fura és egyben varázslatos szokásaival, amikor megjelent a három kobold. Tovább »

Műhelybeszélgetés Pap Lujzával
a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Domján Edit-díjas színművésznőjével

• Hát mért színész az ember? Te miért vagy éppen színész?
• 25 éves voltam, amikor először végig mertem menni Ajkán, a sétáló utcán egyedül, lassan. Addig nem mertem. Mindig kerülő utakon jártam, mert féltem, hogy kinevetnek, megszólnak. Ugyanakkor, azt korán éreztem, hogy van valamim, amit kaptam valahonnan, amit aztán tovább kell valahogyan adnom. És szerintem innen alakult ki bennem, hogy alázatos, szolgáló lelkületű… de ez sincs teljesen a helyén bennem, mert mikor ezzel visszaél valaki, az nagyon tud bántani, és nem tudom, hogy ez egy rossz önérzet, vagy mi… Tovább »

mintha tegnap lett volna
a félhalálos időintervallum
még mindig mindenkire számítok
a csoportkép halottjaira is Tovább »

hűvös, kemény
tavasz ez
Pünkösdre tán
lángra lobban
a remény tüze

Domokos Gézáról sok ábrázolás maradt fenn: gazdag személyes levéltárán kívül hírügynökségek, szerkesztőségek, intézmények, magánemberek őrzik emlékét képeken is. Közülük az alábbi három a Romániai Magyar Szó archívumából. Életének ama stációjáról, amikor az addigi megszokott, de már terhes fővárosi-közéleti nyüzsgésből alkotó magányba vonult.

Brassó, 1993. (Fotó: Albert Levente) A kép hátáról: „Szerencsés kézzel készült felvétel, mely sok beszámolónál és elemzésnél többet árul el a III. RMDSZ-kongresszusról, az ott megmérkőzőkről és a nyertesről. Kinek a fején nő kakas?” Tovább »

„Nekünk a piros betűk a szívünkbe vannak vésve”

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc történelmi pillanatait, valamint az azt követő megtorlásokat feltáró, idéző és a történelmi hitelességgel feldolgozó, könyvtárnyi terjedelmű – tanulmányokat, emlékiratokat, dokumentumokat felölelő – szakirodalom újabb hajtásai sorában ott találjuk az erdélyi Dávid Gyula könyvét(*), amely az események kevésbé ismert szeletére, az erdélyi vonatkozásaira irányítja figyelmünket, pontosabban arra, ami ott utána következett. Tovább »

Erdély, Székelyföld, Sóvidék, Parajd, Korond: igaz magyar ember nem hallhatja e helyneveket, nem olvashat róluk hiteles népmondákat és szépséges legendákat igéző szívrezdülés, lélekindulás nélkül. De a Küküllő, a Nyárád, a Maros vize (a „hűség vizei” és tiszta forrásai) mentéről, a környező falvak és városok népéről, a csíki, háromszéki dombokról, lankákról, hegyekről, völgyekről, fenyvesekről, a Hargitáról, meg a Tordáig, Torockóig, Kolozsvárig és tovább nyújtózó vidékekről sem, s egyáltalán: szentséges Kárpát-hazánk semelyik zeg-zugáról! Tovább »

mert szeretek
visszapofázni ha
valaki valami nem
tetszik ahogy nem
volt soha hangulatom Tovább »

Makrancos Kata (Pap Lujza)

Műhelybeszélgetés Pap Lujzával
a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Domján Edit-díjas színművésznőjével

Pap Lujzival – ahogy mindenki szólítja, Lujzikával – elég sokáig egyeztettük a beszélgetés időpontját. Rég szerettem volna az interjút, aztán egyszercsak megelőzött Arany Horváth Zsuzsa, aki az ORGONA PRESSZÓ beszélgetősorozatába meghívta. Örömmel mentem meghallgatni, ott is beszéltük meg a kettőnk találkozóját, ami aztán objektív okok miatt egyre csak csúszott. Ő költözött, próbált, én meg azon tűnődtem, miről beszélgessek vele, amiről Zsuzsa nem tette?
Pap Lujza művésznő kijött hozzám. Bekanyarodott kis autójával, kipattant belőle, lesétált velünk a kertbe, mindent megcsodált, majd feljöttünk és leültünk a szobában. Tovább »

Amerikában keserű leckét vett Gorkij. Megtanulta, hogy Oroszország Európában van. Szentpétervárott szinte becsületére vált neki Andrejeva kisasszony. Európában híres írótól és művésztől elvárják az ilyesmit. D’Annunzió szerelmeiről többet írnak a lapok, mint drámáiról. Tovább »

Ahányat lépünk,
Nyomot hagyunk,
Mégis eltűnünk
Nyomtalanul.

ott futott még egy egyéni színfolt
pálcikalábakat rajzolok a foltnak
mert a lényeges dolgokat mindig lerajzolom
s szellemként se hiszem hogy másképp cselekednék

Budapest, 2018. V. 14.

Mint fognyomok az elszáradt kenyérben
mint mosolyok a görögdinnye száján
mint levegő a felfújt alkonyatban
mint lábadon a friss szúnyogcsípés Tovább »

Fátyolka, az örökség része

Tücsök felpillantott a magasba. Rétit, a beszélő madarat próbálta megkeresni, de a sötétben semmit nem látott. Fáradt is volt, és mindenekelőtt rettenetesen éhes. Fura sejtelmei támadtak. Bár magának sem merte bevallani, nemhogy beszéljen róla, kezdte azt hinni, hogy itt semmi nem véletlen. Talán éppen a Kő, ami a manónál van, mindennek az okozója. Micsoda egy Kő… Vajon miért annyira fontos ez a koboldoknak? Mit akarnak vele? Tovább »

Választhatott volna. De nem tette. Kitartott a döntése mellett, amiről akkor még nem tudta, hogy jó vagy rossz. Most már késő. Magába zuhant Maggie. A fiatal lány hosszú, barna, csapzott haja rátapadt izzadt testére. Későre járt. Az ismeretlen barlang ijesztő és sötét volt, mégis menedéket nyújtott számára. Egész nap szaladt, sebei sajgása felerősödött, de pszichikai állapota még inkább gyötörte. Most csak lihegett. Remélte, hogy üldözője nem talál rá. A fáradtsága legyőzte, eldőlt a fal mellett, elaludt. Tovább »

Ide hozott a lábam, akárha
összefüggések elől futva,
talán utolsó rugasz mielőtt
szobor kövébe hullna. Tovább »

Nem csak eseménynek, de gesztusnak is ritka az, ami kedden történt Kolozsvárott, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. A rendkívüli a dologban, hogy az esemény egyúttal kegyeleti gesztus, amellyel a jelen nemzedéke, az egyetem mai testülete, annak szellemisége képletesen megköveti azt a hajdani tanársegédrt, akit az 1956-os eseményekkel kapcsolatos koholt vádak alapján eltávolítottak az egyetemről, majd bebörtönöztek. Tovább »

A barátom / Prietenul

Hát így, Urszejem,
Pihentesd fejed a térdemen –
És áraszd szemembe jóságod. Tovább »