egy öreg özvegyasszony
nálunk gyászolt
keveset evett Tovább »

Bámulta a virágot. Csodálta az aláhajló szelíd kék harangokat.
– Világszépe vagy – mondta neki – de miért hajtod le a fejed?
Válasz nem érkezett.
– Valami ősi bánat? Tovább »

és mi van
ha ezt sem
végzem rendesen
a véget úgy értem Tovább »

Az Új Magyar Szó (maszol) Kisebbségben c. melléklete (rovata) üzemeltetése sajnálatosan abbamaradt. Mivel a kérdéskör, az általa nap nap után fölvetődő problémák időszerűsége egyre égetőbb, a mellékletből Periszkóp címmel önálló blog lett (amelynek közvetlen elérhetősége van a Káfé Főnix baloldali menüsorának legaljáról is). Tovább »

Mi és a Föld / Noi și pământul

Ma éjszaka annyi csillag lehull.
Az éj szelleme a Földet mintha fogóba zárná
és ráfúj egy taplóra,
hogy hirtelen meggyújtsa. Tovább »

És megjelennek a koboldok

Tücsök a kopogás zajára pattant fel. Óvatosan megbökte Picurt:
– Kopogást hallok.
Zöld Manó úgy ült fel, mint akit hideg zuhany ért. Kapkodva ugyan, de összeszedte magát gyorsan, aztán a tőle megszokott nyugodtsággal így szólt: – Ha kopog valaki, az nem lehet rossz szándékú. Kérdezd meg, hogy ki az. Tovább »

haj de nehéz lehet a vállad
testvér
kitüntetések garmadájától
még az is roppan
a legszálfább derék Tovább »

Végre, megjelent a Száz év kaland. Erdély magyar irodalmáról című kompendium (Bookart, 2018), ez a Kántor Lajos és Láng Gusztáv szerzői kettősének laboratóriumában fogant tekintélyes – 800 oldalas! – munka, amely bár bevallottan esszégyűjtemény, jellegben és formában mindjárt odakívánkozik Pomogáts Béla Magyar Irodalom Erdélyben című három kötetes irodalomtörténete mellé. Szomszédságában pedig értelemszerűen elhalványul az 1970-es (és 1973-as, javított kiadású) Kántor-Láng, a Romániai magyar irodalom 1944-1970, benne Réthy Andor tekintélyes, témába vágó könyvészeti adalékával.

Mondhatnánk: ami volt, az elmúlt, s ami benne érték, az megmaradt… Tovább »

A nyitott ablakon át fürdőszobámba,
hol felkészítem testem a napra,
berepülnek a madarak. Tovább »

az első szilveszter
amikor nem kerül szóba a tánc
az első szilveszter amikor barátod
vaskos államtitkár Tovább »

Képeslapot találtam a postaládámban. Hagyományosat, akár úgy is mondhatnám: ódivatút, egyik sarkán kissé megtörve, recézett széllel, valódi bélyeggel hitelesítve, körpecséttel ellátva. És persze, kézzel megírva. Világot járt, utazott, nem számítógépen érkezett, nem a képernyő ömlesztett tömegű napi levélrácsainak információhalmazából villant elém. Tovább »

Kiss László festménye * Forrás: Erdélyi Művészeti Központ

Márton Árpád Csíkszeredában élő festőművész osztálytársa volt a jelenleg Badenben élő művésznek, s egy, a közös iskolájukra emlékező 2007-es vallomásában a következőképpen jellemezte a most 77 esztendős Kiss László sajátos művészetét:

– …Némileg kilógott közülünk, olyan értelemben, hogy egy tisztviselő család gyerekeként felszabadultabb, teljesen más miliőből érkezett, játékosabb lélek lévén, sok mindent tudott már, legalább is hozzánk képest, például rengeteg filmet látott, odahaza lemeztáruk volt, könyveik… Az egész családját a víg kedély jellemezte. Tovább »

A napokban az egyik ismerősőm megkérdezte: mit szoktam olvasni rendszeresen, mármint papíron, és nem a napi tájékozódásra gondolt, hanem magvasabb típusú olvasmányokra, főként folyóiratokra. Mondom neki, a Székelyföldet mindenképpen, a Látó, a Korunk is gyakran a kezembe kerül, annál is inkább, mert itt nyomják Csíkszeredában, a Művelődést, havilapként pedig vagy a könyvtárban vagy éppen a Megyei Kulturális Központban megtalálom, ahová elég gyakran vezet az utam. Tovább »

Megyek valamit kifizetni, mert ugye, mindent ki kell fizetni, jól van, benyúlok a zsebembe, kiveszek egy marék gyűrött papírpénzt, ahogyan szoktam, a pénztáros asszony nagyot nyel, látom rajta, ideges, egyszer megszólal, s azt mondja, maga így tartja a pénzét a zsebében, összegyűrve, miért nem vesz egy szép tárcát magának, s tartaná abban a pénzét, kisimítva, nem tudja, hogy külföldön el sem vennék a gyűrött pénzt magától, lehet, el is zavarnák a kasszától, Tovább »

KIM EGYEZTET

2018. május 2. / Felgyorsultak, ugye, az események: Észak-Korea részt vett az olimpiai játékokon Dél-Korea mellett, azaz egy csapatban, hivatalos meghívás érkezett Moon elnök számára Északról, különböző szintű találkozók jöttek létre Észak és Dél között, sőt, titokban ugyan, de az USA is küldött magas rangú tisztviselőt előkészíteni a Kim-Trump találkozót, mert olyan is lesz… Majd a két koreai vezető fogott kezet, sőt ölelgette egymást, és összetaposták a két ország közötti – gereblyézett – határt. Tovább »

(Interjú Nászta Katalinnal, erdélyi könyvbemutatói kapcsán)

Riporter: – Kedves Kati, nem vagyok én hivatásos riporter, habár volt idő, amikor naponta az volt a feladatom, hogy embereket faggassak, ilyen-olyan technikákkal szóra bírjam még a legzárkózottabb “alanyokat” is. Erre most már nincs szükség. Úgy gondolom, esetedben nyíltan és egyenesen feltehetem a kérdést: beleegyeznél-e egy rövid interjúba a nemrég megjelent két könyved kapcsán?
Nászta Katalin: – Persze, nagyon szívesen. Tovább »

B.T.H.-nak

mikor belenéztem
csillogó kék szemébe
az addig feketének hitt
gödrök helyére Tovább »

– Szóval – folytatta Picur -, a Kő állítólag a Magban van, kezeink között tartjuk… amikor megszületünk. A legkülönlegesebb az, hogy első urunkra a Kő indít el. Ezt úgy képzeld el, hogy születésünkkor már egy olyan tudással, vagy inkább ösztönnel rendelkezünk, ami más népeknek nem adatott meg. Vannak álomlátók, akik meglátják azt is, ami még meg sem történt. Vannak akik – mondjuk, mint én is, – tudnak egyet s mást, de, hogy mire használjuk erőnket, azt a jövő hozza el. A későbbiekben a Kő mintha elveszítené erejét, nem működik úgy többé, mint korábban. Azt mesélték nekem, hogy ha szükség van rá, ha bajba kerülök, akkor segíteni fog. Most sem tiszta előttem, miben segíthet nekem. Egyetlen előnye, amit gyakran használgattam az, hogy világít a sötétben. Persze csak akkor, ha kezembe veszem. Tovább »

„Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlése május 3-át a Nemzetközi sajtószabadság napjává nyilvánította, felhíva a figyelmet a szabad sajtó fontosságára, és emlékeztetve a kormányzatokat a szabad véleménynyilvánítás jogának tiszteletére és betartására, melyet az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 19. cikke is védelmez. E napon világszerte megemlékeznek a munkavégzés közben elhunyt újságírókról, valamint ezen a napon jelenik meg több felmérés és jelentés a média szabadságának aktuális helyzetéről.” (Wikipédia) Tovább »