huszonöt éve

mi volt az a nyár
megszépült rövid téboly
még mindenki élt

Budapest, 2022. VIII. 2. Tovább »

hozzád ,Vasile

Más a szerelmed.
Megölt néhány előző életemet.
És újjászülettem, hogy újra megöljenek.

Alakja föltűnt a biciklin,
a szokottnál magasabb volt a nyeregben,
s nem tehet róla, kövérebb,
orrát tömörke ráncokba szedte, mint egy
homokbőrű ráncos eb, mopsz vagy molosszus,
s nőtt, ahogy közeledett.
– Nicsak, hát ti dolgoztok?
A kerékpár gyorsított, nőtt a tempó. Tovább »

Levelem nem jött,
nem jött levelem.

Tudom, ha üres a láda,
mi van emögött,
kimentem a garanciából,
nem számolnak velem. Tovább »

Kapaszkodom egy alig talpszélességű sziklaösvényen,
meg-megcsúszik lábam, de helyrebillenek,
jobbról-balról beláthatatlan sziklamélység,
vastagon bodorodó fehér köd előttem, mögöttem,
akárha tejben úsznék, csak fejem bukkan ki belőle-
négykézlábra ereszkedem, kezemmel próbálom ki
az orrom előtti köveket s csak azután lépek-
ha megcsúsznék hirtelen, ha pillanatra elszédülnék….. Tovább »

(a minden mindegy verseiből)

Nálunk ma péntek. És nálatok?
Milyen kapszulát szopogattok?
A hajléktalannak minden sivár.
A gazdag beleragad a mézbe.
A szegény annyira savanyú,
nem mész a közelébe.
A boldognak fülig ér a szája,
bár foghíjas, és/vagy nincs ruhája.
A diszlexiás is vigyorog,
neki a jobb bal és a bal jobb.
Mindenki másként van begombolva.
A párodnak is bal a sorsa.
Neked jó, hogy a baloldalad.
Ő meg hálákat mondogathat,
hogy te a jobbja.
Milyen jó, hogy két oldal van!
Átmehetek a másikra
ha olyanom van.
Hej-haj, jön a szombat.
És vasárnap harangoznak.
Jön a jobb szombat, bal vasárnap.
Vagy fordítva?
Örülj a mának.

Forrás: szerző FB-oldala

2021-07-30

Sor nélkül a várakozás is olyan reménytelennek tűnik! jd

A napokban életemben először voltam egyedül a szüleim lakásában, egy teljes napot töltöttem gyászmunkával, Édesanyám szellemi hagyatékának átnézésével. Előkerült ez a kép is, milyen vidámság és bizalom, belesajdul a szívem. Eszembe jutott erről egy régi írásom (egy antológiába írtam, a Határ kötetemben jelent meg), az a címe: Az anyaságról. A Vagyok kötetemben is megjelent végül ezeknek a verseknek a többsége. Tovább »

henger alakú
bástya szerű
tömbház a libegőről
jártam benne
egy kedves családnál
bizonyára tőlük is látszott
a drótkötélpálya

Budapest, 2022. VII. 27.

Súlyos teste alatt megreccsent a heverő. Kereken száz kiló volt, de mióta kevesebbet eszik,
mintha fogyott volna egy cseppet. Máskor biztosan örült volna ennek, most… Nem érdekelte,
sem ez, sem más: semmi. Vajon minden öregember ilyen?
– Tíz óra – pislantott a régi ingaórára, mely még a nagyapjáé volt, de azóta is kifogástalanul
működött.
– Te még nem keltél föl? – szólt rá szelíden sovány, kissé púpos neje. – Mindjárt itt vannak
a vendégek, s te még meg sem borotválkoztál.
– És?
– Ne izélj, buci, hiszen szülinapod van. Vedd fel az ünneplőd, és próbálj lazítani, kérlek!
– Miért? Tovább »

Szótlanul ballagunk az erdő felé. Ránk szakadt a nyár végi délutánok tikkadt tunyasága. Meleg a föld, éget a nap, és az álmos augusztus ott hűsöl az erdők árnyékában. Aszott sarjú között fehérre taposott gyalogutak surrannak a réteken keresztül, és itt-ott apró virág színtelenkedik. Nem is virág, csak száraz színfolt, mely láthatatlan szemével az eget kémleli, hogy merre járnak az áldott, páráktól súlyos, drága fellegek.
De az ég könyörtelenül tiszta. Tovább »

Rég voltam huszonöt éves. Többek között Budapesten, azon a szív alakú nyáron. Nem, nem is szív alakú, hanem ciklámen színű. De ahányszor arra gondoltam, hogy huszonöt éves voltam, mindig úgy állt előttem, hogy egy budapesti fehér fapadon ülök. Huszonöt év… falhoz simuló, fehér fapad. Mindig.

Budapest, 2022. VIII. 1.

anyám öreg mint az évszázad
körülötte már özvegy tüsténkedik
felhívom
alig beszél
felhívom
nyög

Budapest, 2022. VII. 30.

Az egyik legjobb emlékem az apai nagymamámról az az este, amikor, életében először és utoljára, karikatúrát rajzolt nekem. Ő már, az egész napos házimunka után, lefeküdt, én az ágy szélére kucorodva figyeltem, ahogy a játékos firkák előbújnak a ceruzájából, és úgy nevettünk együtt, ahogy még soha.
Nem hittem volna, hogy ilyet is tud – a humorát ismertem, de ezt a felszabadult, vad gunyorosságot nem, mert nagymamám orvos volt, szeretettel teli és türelmes, de szigorú és fegyelmezett is, egy másik kor gyermeke: egész életében magáztuk, de ők is magázódtak nagyapámmal, és én soha nem hallottam őket veszekedni. Neki még sikerült úgy áldozatosnak maradnia, és egész életében odaadón szolgálnia tudós nagyapám életművét, hogy közben megtartotta integritását, belső szabadságát, méltóságát és önállóságát. Tovább »

Hints Vilma (1881-1968) 1905-ben szerezte meg gyógyszerész oklevelét a Kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemen, olyan körülmények között, amikor mifelénk még a szaktekintélyek is úgy vélték, hogy a nőknek nincs amit keressenek a felsőfokú oktatásban és általában a tudományokban. A marosvásárhelyi Péter H. Mária (1936) gyógyszerésznő, tudománytörténész sokat küzdött azért, hogy a Hints család egykori nyárádszeredai gyógyszertárán, amely ma egy országos hálózat része, emléktábla örökítse meg a nevét. Végül 2018-ben a megemlékezés az épület elé, a járdára költözött és amikor szerte Erdélyben annyi giccsfigurát helyezett ki különböző terekre a jóindulatú igyekezet, ez a kompozíció kimondottan korszerű és funkcionális. Ezért is fényképeztem le és mutatom meg barátaimnak.(Forrás: szerző FB-oldala) Tovább »

Esténként arról faggatózom,
vajon mivel maradtam el,
mennyi a tartozásom,
mikor láthatom végre
az éjszaka bohózatát. Tovább »

Lábáról levették saruját,
Keresztjét a földbe beverték,
Mindenki tudja, a csőcselék
Követte az idők szellemét. Tovább »

itt vannak akik laknak
akik nem hajléktalanok
emeli fel a dupla zongorányi láda fedelét
mögötte hat porzó halottal

Budapest, 2022. VII. 31.