Kányádi Sándornak – odaátra vannak vidékek szétesőbomlásnak indult mondatokahonnan kicsorbulnak azidőhatározó ragok

nem szeretheted azt aki gyűlölha gyűlölöd azt aki szeretfohászokkal és fogadkozássalmegszégyeníted a szenteket

hozsánna párállta pálmalevelekrőlnem ős imádság

Március 25-én, péntek délután a kolozsvári Vallásszabadság Házában.átnyújtották az Áder János magyar köztársasági elnök által a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából adományozott kitüntetéseket, amedlyeket Mile Lajos kolozsvári főkonzul adott át. A kitüntetetettek között volt Laczkó Vass Róbert kolozsvári színész is (Kolozsvári Állami Magyar Színház), aki Magyar Ezüst Érdemkeresztet vehetett át a kimagasló színészi tevékenysége, illetve […]

Tulajdonképpen örülni kellene annak, hogy a háború elől menekülők létszáma csökkenő tendenciát mutat, és így a kolozsvári vasútállomáson működtetett tranzitzóna önkénteseinek is kevesebb a feladatuk. Örülni persze nincs okunk, mert akinek az ingerküszöbét a közvetlen háborús tudósításokon túli szakértői elemzések is elérik, az sejti, hogy ez csak átmeneti állapot, és elképzelhető, hogy hamarosan ismét százak […]

tanulni kellene csöndesen de nem bátortalanul élni sűrűsödik a tekintetem ideje befele is nézni

Korniss Péter betlehemezője szakad az ünnep homlokodra hó hull majd leolvad rólad

te már előre tudtad hogy a tanítványaid megtagadnak életszerűbb forgatókönyvet nem is kívánhattál magadnak

Pax hominibus bonae voluntatis    

Farkas Árpád: Dúdoló Havazás lennék, lengőn áldó, gyűrött arcokra, földre szálló, vigasztaló-nagy csöndes ének, lélegzete a mindenségnek.

szállást keres a szerelem időszerűtlen vendég megtagadnám de nyomorult szívem kisebesednék

míg a konyhádban sürgölődtél magamra próbáltam mosolyod és bámultam a tükörképed mint hasonmását úgy fogadott

rozsdásodik az aranykor dicsfény patakzik hajadról bíborlik a felhők rongya mintha krisztus vére folyna

csak a szél az ami suttog valahonnan alig hallom hogy a simogatásodba most kellene belehalnom

halottak napján vasvirágok vöröslenek a házsongárdban a pompás megsemmisülésben istentagadó bátorság van

csalhatatlanná hiába züllesztettek látomásaid

(Inequalis autumni) homlokunkon elhamvad a nyár mindketten csöndben felöltözünk olyan vagy mint egy leszámolás egymáshoz mostantól nincs közünk

– Kányádi Sándornak odaátra – vannak vidékek széteső bomlásnak indult mondatok ahonnan kicsorbulnak az időhatározó ragok

Doina Cornea temetésén történetünkből kimarxoltak végérvényesen ötven évet aztán az eszmét bankjegyekre váltották ahogy levitézlett

Forrás: Erdélyi Figyelő

valék siralom tudatlan ebül éltem úgy ugattam hogy itt hagytál tönkreverve másról szólt a kettőnk terve

Tizenharmadik állomás estére beteljesedett mintha csak dolgunkat jól végeztük volna szertefoszlottak a délibábok és beleolvadtak a pokolba