Olyan természetesen kérded: Ki a következő? Zavarba hozol és én mégis zárójelbe teszem. Levelet írok, postára adom, címed ismeretlen, de bízom abban, hogy megtalál a postás név után.

  ki a következő harsogja egy hang a küszöbről mintha azt mondaná fürgébben fürgébben bezzeg máskor a sebésznél az ügyvédnél a tejsorban az életben úgy tolongtok mindenki előre könyökölne most miért szeppentetek meg hékáim itt is csak szépen rendre még egyszer kérdem ki a következő

„Hajósinas koromban, nyáron, a zörgő, vontató Tatáron,” Flórának, 1937. március Közös hódolat József Attilának (2005-2014)  (In memoriam Színkép – RMSZ)

  Hát elment…és a világ, az én világom ridegebb, bizonytalanabb hellyé vált. Pedig… nem is találkoztam vele soha, csakis a virtuális térben. De azon is átsugárzott az az elszánt odaadás, a kultúra végvári kapitányának az a (meg)rendíthetetlen kitartása, az a sivatagban is vizet fakasztó hit, a kultúrának az a józan, de elragadtatásra is képes szolgálata, […]

    Csuklódra már hiába tenném a kezem, arcom képernyője nem színeződne el. Hangod most már a csend. Mennyire megszoktam, hogy szösszeneteimet rögtön világhálóra teszed.

Egy akármilyen honlap (Viralnova a neve) szavazatokat kért olvasóitól, hogy szerintük melyek a világ legijesztőbb szobrai. Hogy, hogy nem, egy budapesti szobor, méghozzá az Anonymust, Béla király névtelen jegyzőjét ábrázoló több mint száz éves műemlék végzett az első helyen. A szobor – Ligeti Miklós alkotása és Ferenc József császár ajándéka a magyar nemzetnek – a […]

tegnap temettekmár áll a márványtestemen nem fogse kín se járvány mint egy homokzsákbomlik ki végülemlékem fáj mégde már szépül

  Nem járok kávéházba, azon oknál fogva, hogy nálam jobban senki nem főz olyan kávét, ami nekem ízlene. Találkozóra fölösleges használni a kávéházat, mert nem olyan népek járnak belé, amilyeneket szívesen elviselek, sőt hiányolok. A Káfé Főnix tökéletesen megteszi – amíg az oldalt frissítem, mindig megiszom egy nagy bögre Káfét. Jó, ha munka közben a […]

  – Mi a baj? Nálatok talán megállt az idő? – Nálam pár perc múlva este fél hét és még csak nem is borotválkoztam… Amit különben szívből utálok… Sajnálom a rá pazarolt időt, mert vagy a borotva nem vág úgy, ahogyan szeretném, vagy a szakáll túl erős. – Az európai időt mondjam-e? Vagy a csendesóceánit […]

până merge ascensorul ninge de ieri necontenitaud uneori ascensorul pornitstau ghemuit în buncărul de beton palatul meufarul meu în locaşul de pândăpe vârful himalaian al casei scăriisunt umplutura sandviciuluidintre acoperişul subţire de beton şi fundaţiecerul liber deasupra-miprăpastia dedesubtdar acesta mi-e refugiul şi-acumninge de ieri fără contenireliftul coboară şi urcă-n neştirevizuina mea de bloc scutul de […]

Tragikus, furcsa sorsok egyike a tordaszentlászlói Györkös Mányi Alberté. Kívülről, professzionális képzés nélkül – műkedvelőként – érkezett a képzőművészet világába, életében elkönyvelték naív festőnek, néhány elkötelezett kritikusát leszámítva (Kántor Lajos járt ebben az élen, aki monográfiát is írt róla és elismertetését következetesen támogatta), most, halála után mégsem róla szól a fáma, nem művészetével, sajátos festészeti […]

Mindig ott lenni ahol nincs már reményHol félbe marad ez a költeményMert rájövök hogy a díszletek ledőltekMikor a fagyos tenyerek összeverődtekÉs zúg a taps és hevül aki bírjaHa van elég plajbásza és papírja

gyújtsunk gyertyát / hol a gyertya? fent a polcon / hát a gyufa? gyertya mellett / lángja nincsen csak szikrája / mégis lobog lobot vetve egyet lángol menekül az éjszakából  

Ma van a jó ember napja, manem válaszolsz a provokációkra, macsak z utcák, amiken áthaladszugyanazok, csak az ablak, amin keresztül látod, hogy lépkeda néptelen sikátoron át az Idő

Ajta szülötte,világ szerelmes tekinteteszirteken megtört tengeri tajtéktűnékeny, akár a vízhab– elmentél, mégis itt vagy!

Rikoltanak… Még rikoltoznakállomáson a vonatok.Hangjuk a reggelbe hasít,kés alá érett kakasok

Elítélték egy elsüllyedt sétahajó elsők között – hanyatt-homlok – menekülő kapitányát, miközben sok utasa veszett a vízbe. Lebukását egy ártatlan videófelvételnek köszönheti: az egyik utas hidegvérrel rögzítette a süllyedő hajón történteket. A kapitány azzal védekezett: az emberiség többet ér egy életben maradt kapitánnyal, mint egy akármilyen utassal. Utasból még mindig maradt elég, de kapitány csak […]

Torontóban élő húgomtól és élettársától kaptam egyik nyáron  egy kis indián madárszobrocskát; ezt itt, amit magam fényképeztem le, a művésznek a szobrocska talpára karcolt “névjegyével” együtt. (Klikk a fotóra!) Ez a kép az inuit stílusban készült szobrocskáról ugyanis számomra annak a lenyomata, hogy az inuit – a kanadai eszkimókat hívják így – kultúra és művészet […]

elmesélném utamat de kit érdekelhiszen odáig jutottam hogy magam isszörnyedve gondolok visszaemlékeimremintha csak mással történt volnaez a vergődés bozótháború nyakig szennyben dagasztásérzem a tisztátalanság nyomasztó dögletes szagát

elkeseredésemben hogy ellopták az életemetminden amiben nevelkedtem amit az orrom alá dörgöltekodalettcsupa szakadozott sztaniol pattogzó festékaz nem lehet hogy máról holnapra minden elvészhogy agyaggá válik az arany porrá a testaz elmúlás a veszteség a fokozatokhoz szokottaz utolsó pillanat bármilyen illó hetek hónapok előzik megés utána is kitart még mint egy távolodó bandérium trombitahangjavagy lehet hogy […]

Elekes Ferencnek, ragaszkodó szeretettel Tágra nyílt szememkíváncsian pásztázza a világot, majd gyorsan lehunyom: ne lássam, amit látok!

1 amilyen magasan tenyészik olyapró a növése ennek a se fa se bokor talán még cserjének is aligcsupa levélnek

Ablak mellett bóbiskolvamegy a vonat, fut a vonatmintha végtelen film volna,megy a vonat, fut a vonat

mikor elnéztünk kelet felévonat robogott odalentnyugat felőla nap már elpihent

Távoli partról a keringő hangjaszédület szárnyán szerte repül,apály elnyeli, dagály felkapja,mégis csak én hallom meg egyedül. Fülem mélyén mintha lüktetne a vérem,üteme hangján dob bőre pereg,és mire végleg elérne hozzám,szanaszét hullnak a bősz ütemek.