Két latin-amerikai emlékem fűződik golyóstollhoz. 1. Schweiger László József akkortájban hunyt el 1985 őszén, mikor megérkeztem Buenos Airesbe konzulnak… Így már nem találkozhattam vele, Argentína leghíresebb magyarjával.  1899-ben született Budapesten, a Terézvárosban, 1905-ben családja Bíró-ra magyarosította nevét; argentínai neve a Ladislao Biro volt .

Az én Nobel-díjasaim közül természetesen még egy sem kapta meg. Kis nyelv, kis nemzet vagyunk, és pillanatnyilag nem elég egzotikusak ahhoz, hogy érdekesek legyünk. Ennek a kis nemzetnek a határon túli része pedig még kisebb, ne tegyünk tehát úgy, mintha abszolút érték létezne. Persze a Svéd Királyi Akadémia is úgy tesz. Nemcsak határon túliakat sorolok, […]

Nagy hírem van a nyelvészek számára, alighanem világszenzáció: 2016. október 2-án Magyarországon elvégeztek egy olyan pragmatikai kísérletet, amilyet ennyi emberrel még soha sehol, és valószínűleg nem is fognak (bár ahogy a politikát elnézem, erre nem mernék mérget venni). Az eredmények most már kétségbevonhatatlanul igazolják azt, amire eddigi ismereteink alapján is számíthattunk.

Victor fényképet csinál egy ezüst szappantartónak mondható fotógéppel. Az egész banda levonult a strandra, ott lődörögtünk a homokon, tettük magunk hogy labdázunk, fürdünk, a háttérben persze ott volt nagy csendesen a tenger. Egyszóval ma minden olyan tökéletes és unalmas, olyan tökéletesen unalmas, hogy ez már a nagybetűs giccs.

Salome (Zene: Richard Strauss, szöveg: Oscar Wilde nyomán) Amerika nem fedeztetett fel olyan örömmel, mint az a sok ezer éves igazság, hogy a szerelem öl. Holott már Wilde drámája is a Bibliából ihletődik, a zeneszerző is belebódul. Ady szerint jól szedje össze magát az, aki meg akarja nézni, de hát Ady olyan volt, mint a […]

A varázsfuvola (Zene: Wolfgang Amadeus Mozart, szövegkönyv: Emanuel Schikaneder) Ennyi hűhót még a legzavarosabb operában sem látni – nem véletlen, hogy maga a szó is a két legcsodálatosabb géniusz életműve kapcsán bukkan fel. Mindenki mindenfelé rohan, ha netán megpihen, eldallintja magát, mindenki rosszat akar, jaj nem, van, aki jót is, például Sarastro vagy Papageno, aki […]

Vannak jelentős írók, akik elhúzódva, szinte titokban írják műveiket, mert rájöttek arra, hogy ha előre kifecsegik a cselekményt, az egészből nem lesz semmi. Ezért inkább nem fecsegik ki. Amikor kész az írás, kiveszik a fiókból és azt mondják, na, ez is megvan, jöhet a következő.

Ahhoz képest, hogy Petőfi egy izgága, hülye barom volt, mégiscsak Arany legjobb barátja lett – mondom, a lyányom meg felröhög. Ebből a kacagásból azt olvasom ki, mekkora levegőt kell még mindig venni, hogy a költőket annak nézzük, amik: embereknek. A magyar oktatás, mely (most tudom meg Nyáry Krisztiántól) úgy alakult, hogy az egyházi iskolákban a […]

Székedi Ferenc: Változatok az együttélésre Botár László, a IV. Hargita Szalon kurátora, még a nyár elején az Együttélés címszóban jelölte meg a Hargita megyében élő, innen elszármazó, vagy a megyével rokonszenvező képzőművészeknek az idei kiállításra bezsűrizhető alkotásainak az alaptémáját. Elgondolkodtam, mi történt volna akkor, ha a felkérés 1989 előtt történik. Akkor ugyanis a fogalmat kizárólag […]

Pillangókisasszony (Zene: Giacomo Puccini, szöveg: John Luther elbeszélése nyomán) Cso-cso-szán, akivel Pinkerton szórakozni vágy, az amerikai immoralitása és a saját családja merevsége között a semmiben marad. Vagyis saját lelkével, mely nagyon semmi tud lenni ilyen esetekben. A szerelem nevetséges fényűzés a hagyományban, valami büntetés azért, hogy nem hallgattál a nagybátyádra, aki dörög, mint egy protestáns […]

Faust (Zene: Charles Gounod, szöveg: Goethe színműve nyomán) Az ember egyik örök ábrándja, hogy túljárhat az ördög eszén. Ez azonban ábránd a köbön, hiszen az ördög azt tart be, amit akar, míg az ember kénytelen-kelletlen ragaszkodik a szerződéshez, és minden szerződés dacára halál vár reá mindenképpen, bármilyen szépen énekeljen. Van szép leány és hős katona, a leghátborzongatóbb […]

1990-ben a névnapomon Bukarestben ülök a borbélynál a tükör előtt, dolgozik rajtam egy középkorú dühös pasas, hadonászik a borotvakéssel (akkor még borotválkozni is lehetett a frizériában), és azt mondja, elvágná a torkát azoknak a magyar gazembereknek, akik Mihai Cofariut Marosvásárhely főterén agyba-főbe verték. Duplán problémás volt a helyzetem: egyrészt Figaroiunak eszébe juthat, hogy ha Cofariu […]

Haldoklott az öreg Kovács Demeter, nem volt mit tenni. Tegnapig még igen, el is vitték a pesti, kolozsvári, csíki végül pedig udvarhelyi orvos után egy hókuszpókusszal foglalkozó cigányasszonyhoz Bukarest mellé, aki szerencsésen megszabadította a családot három nyaklánctól, egy karkötőtől és ötezer-háromszáz lejtől, s aki mindazok után csak annyit mondott, hogy ha eltávozik, lelke akkor sem […]

Borisz Godunov (Zene: Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij, szöveg: Puskin drámája nyomán) Oroszországban az is baj, ha cár van, az is baj, ha nincs, meg az is, ha valaki annak adja ki magát. Könnyen bele lehet halni bármibe, ezért aztán mindenki forrong, keresi az igazi cárt és a saját életét. Az orosz népoperában rengetegen vannak a színpadon, […]

A sevillai borbély (Zene: Gioachino Rossini, szöveg: Beaumarchais szinműve nyomán) Ha belé rúgják, soha nem kap gólt – gonoszkodott a magyar válogatott kapusával egyik barátom. Ugyanez áll Figaróra is: ha bajba keveri Almavivát, ki is húzza belőle, na de azért a belépője többet ígért… Nem baj, Rosina szép, Bartolo pedig öreg, természetes, hogy szerelem forog […]

Don Giovanni (Zene: Wolfgang Amadeus Mozart, szövegkönyv: Lorenzo Da Ponte) Aki nőt becsapott, az üldözi, aki nő megérzi, hogy gazember, odaadja magát neki – nagyjából ennyi ennek a történetnek a lényege. A kormányzón kívül senki nem lát tisztán, de ő sem sokáig. Még ott van Leporello, ő azonban hiába tudja, amit tud. Végül a kormányzó […]

Mesélték beavatottak, hogy amikor elkészült a város új vasúti állomása, egy magas vendégek számára kialakított, intim hangulatú teremben összegyűltek az építtetők vezetői, hogy megtárgyalják, milyen nevet is adjanak a vendéglőnek. A legfontosabb ember azt javasolta, legyen annak a neve Sirály.

Nem ő alapította a Kisvárosi Teniszegyletet, de még a hesseni választófejedelemséget se, ahol él.Ez is természetes valahol, ha egyszer nem nagyhercegként, ráadásul teniszező nagyhercegként érkezett meg Grossumstadtba. Tény viszont, hogy már itthon is jól teniszezett, és a főrendre, a korondi fazekasokra meg a fogorvosokra jellemző dinasztiaépítő öntudat benne is megvolt.

Az ember gyarló. Ezért van az, hogy olykor illetlen kérdéseket is tesz föl, vagy másnak, vagy egyszerűen, önmagának, – ha egyáltalán gondolkodik a világról. Például azt, hogy a teremtő, mielőtt megalkotta volna a világmindenséget, végzett-e valamilyen számítást, mennyibe kerül majd neki ez a hatalmas munka, a tervezés maga, a sok anyag, az idő, a fáradozás, […]

Egyszer, úgy éjféltájban, fájós fejjel ébredtem a szovátai kempingtáborban. Eléggé sebes, de nem vad rohanású patak volt a közelben, gondoltam, elmegyek oda, s a tiszta, hűs vízben megmosom a fejem, hogy kibírjam valahogy reggelig. Két nagy, gyönyörű mohás kő volt a patak medrében, egyik lábammal az egyikre álltam, a másikkal pedig a szomszédos kőre. És […]

Hunyadi László (Zene: Erkel Ferenc, szövegkönyv: Egressy Béni) Ez még azelőtt történik, hogy megírja és telesírja. A Bánk bán mélymagyarságával szemben Erkel itt még tudta az igazságot: magyarok is lehetnek gonoszok! Gara Miklós olyan sötét gazember, hogy le a kalappal. A címszereplő viszont olyan naiv, hogy le a hajjal is. Róla mindenki tudja, hogy ártatlan, […]

Bajazzók (Zene, szövegköbyv: Ruggero Leoncavallo) A commedia dell’arte társulat vezetőjének, Caniónak olyan szép a felesége, hogy ezt meg is mondják neki, amitől ő rettenetesen kiborul. Az ilyen kiborulásokkal kergette Neddát a Silvio karjaiba. A szépség azonban folyton bajjal jár: Tonio, a társulat tagja is szerelmes Neddába, aki viszont nem és nem. Ebből aztán bonyodalmak adódnak, […]

Tosca (Zene: Giacomo Puccini, szövegkönyv: Victorien Sardou drámája nyomán) Az énekesnő féltékeny, ezen múlik a festő élete. Ez igazán mélységes igazságtalanság, és bár festők általában megérik a pénzüket, Cavaradossi véletlenül teljesen ártatlan. Ezt Scarpia éppúgy nem képzeli, mint Tosca sem, noha más-más megfontolásokból. Végül az utóbbi ledöfi az előbbit, aki még holtában is megöli a […]

Hozzám csapódik egy ismerős alak és azt mondja: – Frici úr, én magát régóta figyelem. Tegye csak szépen a szívére a kezét és válaszoljon őszintén nekem. Maga nem lusta egy kicsit? –Nem kell, hogy szépen a szívemre tegyem a kezem, bevallom, csakugyan lusta vagyok egy kicsit…

Traviata (Zene: Giuseppe Verdi, szövegkönyv: Alexandre Dumas regénye nyomán) Egy könnyelműnek nevezett lány beleszeret egy előkelőnek nevezett fiúba, ami oda vezet, hogy az utóbbi apja kétségbeesett éneklésbe fog, amikor fia szakít a hölggyel, mégis megrója, mert akkoriban még úriember módra, elten nézték le a nőket. A fiú később megbánja tettét, felülkerekedik lamúr, és visszamegy a […]